33. fejezet - Kapcsolatok

/Harry szemszög/

- Majd hívlak. - mosolyogva csókoltam meg.
- Vigyázz magadra. - szállt ki az autóból Liz.
- Majd én vigyázok. - jelezte Hanna.
- Pont ettől fél. - hagyott ott minket Liam is.
Még mindig vonakodva gondol a barátságunkra. Jó, megértem, de sose csalnám meg. Utálom mikor veszekedünk, nem hogy még meg is csaljam.
- Alig várom, hogy ott legyünk!
- Régi barátom az egy professzor, szóval igyekszem majd én is. - mosolygott Scott.
Scott teljesen úgy viselkedik, mintha az Apám lenne. És ez nagyon jól esik. Apa is biztosan büszke lenne most rám. Hanna felém fordult és megigazította a kék ingem nyakát. Mosolygott, majd megölelt. Boldog vagyok, hogy visszakaptam őt. Olyan mint a kishúgom.
- Végig fognak mindenhol vinni titeket és azt hiszem egy külön órát is tartanak majd, hogy jobban beavassanak titeket a tanulmányokba.
- Sosem hittem volna, hogy megpróbálkozom vele.
- Sok sikert hozzá. - kanyarodott le Scott.

****

- Ez hatalmas. - mondta belém karolva Hanna.
- Igen, nagyon szép. - néztem a tájékoztatót amit kaptunk.
Scott a barátjával volt az irodában az eleje óta. A nő akik körbe vezette a csoportot egy előadó terembe küldött végül minket. Valahogy középen helyet foglaltunk és vártuk, hogy jöjjön valaki. Hanna a telefonját nézte, míg Én csak a termet néztem, ami hatalmas.
- Nézd, Liam küldött egy képet!

Liam küldött egy fényképet

Liz éhes lett ;)

- Biztos unalmas lehet ma bent. A suli 80%-a nyílt napon van.
- Az a lényeg, hogy nem unatkoznak.
Néztem Hanna telefonján Liz képét és mosolyogtam. Hiányzik. Furcsa, de az órák alatt is csak rá gondolok. Mindig várom, hogy kicsöngessenek és halljam a hangját.
- Ti együtt vagytok?
Mind a ketten megfordultunk és a mögöttünk ülő lányra néztünk. Hosszú vöröses haja volt és kék szemem. Egy farmerkabát, fehér póló volt rajta fekete nadrággal párosítva. Eléggé kilógott a jelenlévők közül.
- Nem, mi csak barátok vagyunk. - felelte Hanna - Gyerekkorunk óta ismerjük egymást.
- Már értem. Charlotte vagyok.
- Én Hanna, Ő itt Harry.
- Nem túl beszédes?
- Hanna mindent elmondott. - fordultam vissza.
- Jól van, fürtöske. Nem kell harapni.
Milyen közvetlen lány és nagyon szép. Hanna visszafordult, mikor bejött az egyik előadó pár hallgatóval. Hátra dőlve a széken hallgattam amiket mondanak.
- Hé, van kedved harapni valamit fürtös?
- Foglalt vagyok, ha arra gondolsz.
- Nem vagy akkora punci mágnes.
Mosolyogtam kijelentésén és inkább előre dőltem. Unalmas volt a beszámoló, hiszen ezek mind le voltak írva a tájékoztatóba. Hanna néhány infót leírt a telefonjába, majd jöttek a kérdések.
- Jöttök a büfébe harapni valamit?
- Benne vagyok!
- Inkább majd máskor. - álltam fel végül én is.
- Kint találkozunk Hazz.
Hanna és Charlotte elmentek az egyetem büféjébe, én pedig Scott keresésére indultam. A telefonom rezegni kezdett és egyből elővettem. Liz neve volt a kijelzőn és ujjamat végig húztam rajta.
- Annyira hiányzol bébi!
- Te is, milyen az egyetem?
- Unalmas, olyan pontosan mint bármelyik suli.
- Mikor végeztek? Nekem még egy órám van, Liam már végzett. Mi hárman vagyunk az osztályban, nálatok ketten voltak.
- Már vége. Pont Scott keresésére indultam. Hanna meg egy lánnyal ment ebédelni.
- Oh.. Szóval egy lánnyal..
- Bébi, én nem ott vagyok.
- Tudom. Szeretlek.
- Én is, nem sokára találkozunk.
Mostanában Liz annyira féltékeny. De nincs rá oka, csak őt szeretem. Bekopogtam az irodába és kinyitották az ajtót. Scott egy széken ült és rám nézett. Bemutatkoztunk egymásnak a barátjával és visszaült a székébe.
- Hogy tetszik az iskola Harold?
- Remek. Remélem sikeres lesz a felvételim.
- Bízzunk benne!
- Hanna hol van? - állt fel Scott.
- Ebédelni ment. Viszont Liz nem sokára végez.
- Oké, akkor induljunk.
- Liz a lányod igaz? - állt fel Mr. Reid - Ő nem jött?
- Nem szeretne tovább tanulni. - vonta meg a vállait Scott - Nem az a fajta.

****

Liz a padon ült Ian mellett az iskola előtti parknál. Scott és Én kiszálltunk az autóból. Nem vettek minket észre, így oda mentünk. Mind a ketten mosolyogtak és Ian keze fel volt kötve.
- Sziasztok! - nézett ránk Liz.
- Ian, de régen láttalak már! - ráztak kezet Apával - Hogy vagy?
- Jól vagyok. - bólintott.
- És egyetem, főiskola?
- Amerikába jelentkeztem. - álltak fel a padról - Remélem sikerrel járok.
- Elvigyünk? - nézte Scott ahogyan a táskáját dobta a vállára.
- Nem kell, Apa itt van a közelben. - mosolygott - Hát akkor, minden jót.
- Szia!
Liz az oldalamtól integetett és mosolygott. Scott megfordult és Liz felé kitárta karjait. Megölelték egymást, majd az autóhoz mentünk.
- Milyen volt?
- Elmegy.
- Én jól éreztem magamat. - nevetett Scott - Újra a kampuszon éreztem magamat.

****

Hanna, Liz és Amelia a éppen a süteményeket sütötték, mi pedig a pultnál ültünk. Holnap iskolai buli lesz. Mindenkinek kell valamit vinni, hiszen rengetegen leszünk. A lányok ezért csinálják együtt a süteményeket.
- Ian hogy van? - ült fel a pultra Hanna és kóstolta meg a csoki krémet.
- Ühm.. Nem jól. - tette le a fakanalat Liz.
- Mi baja van? - tette sütőbe a tésztát Amelia - Jól néz ki, azért nem értem.
- Nem jó a bal karja és valószínűleg nem is lesz jó. Nagy csoda kell, hogy jól legyen.
- Sajnálom szegényt. - bukott ki belőlem.
- Sokat segítettél neki így is Hazz. - fogta meg a vállát Liam - Egyáltalán először te is gyere helyre.
- Igyekszem.
Lenéztem a kötésre ami a kézfejemen volt és próbáltam elképzelni Ian mit érezhet. Ha nekem ez fáj, neki milyen lehet. Nem bír vele rendesen dolgozni.
- De ne mondjatok neki semmit. Ezért nem akar bejárni órára. Nem kell mások sajnálata neki.
- Ez érthető. - helyeselte Liam.
Liam maga elé vette a laptopját és tett be zenét, ami persze senkinek nem tetszett csak neki. A lányok tovább csináltál a sütiket, mi pedig a szilveszteri képeket néztük. Cameron nagyon szétcsapta magát. Miután elmentünk majdnem mindenki félmeztelen volt. Még a lányok is. Ahogyan felnéztem láttam, hogy Liz ujját a szájába vette és szopogatni kezdte. Rohadt szexi. Tekintetünk találkozott és egyből elpirult. Én csak mosolyogtam rá és szemöldökömet emelgettem.
- Hányszor kértem Liam, hogy vedd le a sapkádat a házban?
Ment el mögöttünk Mr. Payne és lelökte fia sapkáját. Hanna kedvesen mosolygott és integetett neki, ahogyan ment el.
- Pff.
- Ne morogj. - szólt rá Hanna - Tudod milyen.
Sóhajtva forgatta meg szemeit és felállt. A lányok közé sétálva kapta el Amelia kezét és magához húzta. Hanna elkezdte videózni, mikor harcolni kezdtek egymással. Hamar Liam kezébe került a tejszínhab és a lányokra fújta őket. Hanna nevetve kaptam egy testvére kezeit és a földre nyomta. A másik két lány a csoki szirupot és a tejszínhabot Liam arcába nyomta. Amikor a kezemben lévő telefon vakuja felvillant rám néztek. Liz felugrott, megkerülte a pultot és hátulról elkapta a nyakamat. Fejemet hátra húzta a melleire és a számba nyomta a szirupot.
- Szobára.. - köhintett Liam mikor csókolózni kezdtünk.
- Gyere inkább adj egy puszit te is drágám. - húztam el a fejemet és Liam felé fordultam.
- Megyek egyetlenem! - tett be két narancsot mintha melle lenne és hozzám ugrált.
Megfogta a fejemet és mellkasához dörgölte. A lányok hangosan vihogtak, míg próbáltam Liam kezei közül szabadulni.
- Hmmm, ugye milyen finom?
- Oké, elég!
- Na, ha akarok a bugyikámba is be nézhetsz, huncutka. - nyafogott.
- Féltékeny leszek a végén. - horkant fel Amelia.
- Babikám, hát tudod, hogy te korlátlan betekintést kaphatsz a bugyiba. - kacsintott.
- Azt hiszem mindent kezdhetünk újra. - nézte Hanna a süteményes tálcát.
Amelia mellé állt és próbálták menteni a dolgokat. Liz is menni akart, de nem engedtem. Az ölembe húztam és néztem ahogyan a habot törölgeti magáról. Liam visszatette a narancsokat és adott még papírt nekünk.

****

Hanna szét terülve feküdt a kanapén és szájához emelte az üveget. Liz az ölemben ült és orrával az arcomat bökdöste. Nevettem mikor játékosan a fülcimpámba harapott és morgott hozzá. Combját simogattam, mikor Liam egyszer csak megbökött.
- Beszélgessünk!
- Nekem lenne egy kérdésem. - ült fel Hanna - Mi bajod volt az utóbbi napokban Liz?
- Ühm.. Sok minden.
- De mondd már el. - tette le az üveget Amelia.
- Először is aggódtam Ian miatt, aztán féltékeny volt és végül az is, hogy kiderült Scott nem is az Apám.
- Micsoda? - lepődtek meg a többiek.
- Se Anyám, se Apám ha azt nézzük. De mindegy, Scott az Apám még ha nem is vér szerint.
- És kire voltál féltékeny? Hazz minden lányt elhajt maga mellől.. - érdeklődött Hanna, de nem felelt, majd szinte felugrott - Te jó isten! Rám?
- Igen.. Annyira közel voltatok meg a múlt is..
- Liz, nekem Harry csak egy nagyon közeli es jó barátom. Sose venném el tőled. És nálad senkit se szeret jobban. Ezt biztosíthatom.
Liz rám nézett én pedig mosolyogva öleltem át. Ajkait homlokomra nyomta.
- Örülök, hogy van a mi kis csapatunk. - karolta át Liam barátnőjét és húgát - Ennél jobb nem is kell.
Igaz volt. Nagyon jól megvoltunk mi így öten. Liz és Hanna mosolyogva fogták meg egymás kezét és akkor jöttem rá, most már tényleg szent a béke.

****

- Szóval.. - fogtam meg Liz kezét ahogyan beültem az ágyba.
- Mondd.
- Ian hogy van?
- Komolyan róla akarsz csevegni? - nevette el magát.
Hümmögve néztem rám, ahogyan levette nadrágját és háttal állt nekem. Elkaptam a csípőjét és újra magam felé fordítottam. Egy mosoly volt arcán és lehajolt megcsókolni. Éreztem ahogyan bedönt az ágyba és lassan a csípőmre ül. Egy kopogás szakított félbe minket, aminek következményében Liz leugrott rólam és betakarta magát. Én továbbra is keresztbe feküdtem és az ajtó felé néztem.
- Gyere!
- Zavarok? - jött be Anya.
- Mondd csak. - ültem fel.
- Szombaton családi napot tervezünk szóval, lehetőleg ne tervezzetek semmit se!
- Szuper! Hova megyünk? - lelkesült fel Liz.
- Meglepetés! De most megyek, Scott nem sokára megjön. Sziasztok!
Liz mosolyogva integetett, míg én visszadőltem és ránéztem. Ajkaimat lebiggyesztettem, hogy vissza tudjam magamhoz csalni, de nem ment. Csak nevetni kezdett és ujjainkat összefűzte. Mocskos módon szeretnék vele lenni.
- Holnap a tied leszek. - súgta a fülembe, mire mosolyognom kellett.
Kis ártatlannak mutatja magát, de közben egy mocskos fantáziájú lány a javából.