Szösszenet

Helló, kedvesem. 

Valószínűleg nem tudod ki vagyok, de én nagyon jól ismerlek. Én vagyok az egyike a három démonnak, amelyek a születésedtől fogva hozzád vannak kötve. Tudod, néhány ember nagy dolgokra lett elhívva, hogy boldog és nagyszerű életet éljenek. Te viszont, attól félek, nem ilyen ember vagy… és ezt nagyrészt nekünk köszönheted. Hogy kik vagyunk? Ó, persze, el is felejtettem. Engedd meg, hogy bemutassam magunkat: Szégyen, az öcsém, a démon a bal válladon.Szégyen a füledbe suttogja, hogy micsoda különc vagy; azt, hogy te nem vagy olyan mint a többi, és sosem fogsz beilleszkedni közéjük. Szégyen volt az, aki a füledbe suttogott, amikor rajtakaptak, hogy magaddal játszol. Szégyen az, aki megutáltat magaddal. Félelem a jobb válladon ül. Ő az idősebb testvérem, egyidős az élettel. Félelem ott van minden sötét sarokban. Ő az, aki nem engedi, hogy elmondd az érzéseid annak, akinek igazán szeretnéd. Ő az, aki a füledbe suttogja, hogy jobb inkább meg sem próbálni, minthogy elbukj. Ő építteti meg veled a saját börtönöd. Hogy ki vagyok Én akkor? Én vagyok a legrosszabb mind közül, mégis barátként tekintesz rám. Hozzám fordulsz, amikor már semmi más nem maradt, mert én a szívedben élek. Én kényszerítelek arra, hogy kitarts, amikor már minden szétesett körülötted. Én vagyok az, aki meghosszabbítja a szenvedésed. 

Üdvözlettel,

 Remény

Mikor a szemébe nézel, s tudod, hogy ez nem olyan mint régen, mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen. Mikor ránézel és arra gondolsz mikor megcsókolt és megölelt, és szép szavakat súgott neked, de tudod, hogy már nem lesz többé ilyen. Nem öleli át a tested, nem csókolja a szád, nem simítja a bőröd és tudod, hogy ő is akarja, de nem lehet. Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem az van, mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rád nézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érintheted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé. De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból,amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen, de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt. Nem tudod mi lett volna, ha…Talán semmi, mert a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled..

 A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.

Elizabeth Mills, mióta megláttalak azon a hideg őszi napon az iskolában, azóta tudom hogy Te kellesz nekem. Hosszú hajad könnyen libbent a szélben, ahogy a sálad mögé bújva siettél az épületbe. Emlékszem én voltam az első ember akit megszólítottál.Édes hangod minden szava ott ül még mindig a fülemben Szia, nem tudod hol van a 29-es terem? Akkor igazán csalódtam hogy nem az osztályomba fogsz járni és hirtelen vetélytársat láttam benned. Bunkó állat voltam veled éveken keresztül, aztán egy családba kerültünk. Megismertem mindent a múltadból és megismertem minden egyes kis mozdulatod, szokásod, hibád. És ezektől számomra csak még tökéletesebb lettél. Nem tudom mi lenne ha most Scott és Anya nem lennének együtt. Talán sose próbáltam volna meg feléd közeledni. Viszont most boldog vagy, a világon a legboldogabb. Megtanítottál tovább lépni a múltamon, hinni hogy az emberek tudnak tiszta szívből szeretni és harcolni. Lana óta nem éreztem hogy szeretnek az emberek, de aztán rám mosolyogtál. Azzal a csodálatos és őszinte mosolyoddal.
Csodálattal nézek rád Elizabeth Mills.