- Ian ma se jön be? - nézett rám Hanna.
- Bent van, csak nem éppen akar emberek között lenni.
- De miért?
- Nem akarja, hogy sajnálják.
Hanna sóhajtva másolta a táblán lévő képleteket. Oldalra pillantottam és Amelia mellett lévő üres helyet néztem. Bárcsak tudnám Ian baját. Segíteni akarok rajta. Vajon ha megkérdezem elmondja nekem?
- Végeztetek?
Nézett körbe a tanár, mire bólintottunk és összepakolt. Ritka az mikor hamarabb kiengednek minket matekról, de ma csendben voltunk.
- Megmondanák a többieknek, hogy fent leszek, ne keressenek.
- Persze.
Összeszedtem a cuccaimat és felrohantam a legfelső szintre. Bementem a szokásos terembe és ledobtam az ajtó mellé a táskámat. Ian háttal volt nekem. Ma is egy kockás ing volt rajta egy fekete pólóval. Olyan furcsa. Ian sose öltözött így az iskolába. Nem vett észre, éppen egy halom papírt emelt fel, de el is ejtette. Bal kezét nézte amin felhúzta az inget és akkor láttam a hosszú kötést. Miért nem mondta? A kórházban sem láttam.. Hát persze. Mindig a takaró alatt tartotta. Mikor megfordult nagy szemekkel meredt rám.
- Liz..
- Mi van veled Ian?
- Hagyjuk. - nyúlt az asztalon lévő karton dobozért.
- Nem! Beszélj velem! - húztam el tőle és megfogtam a vállát.
- Minek? Nem kell a sajnálatod..
- A legjobb barátom vagy! - guggoltam le hozzá - Tudni akarom mi van veled!
- Tudni akarod? Az van hogy a bal kezem teljesen használhatatlan! Nem tudom a saját életemet rendesen el látni! Liz fel fogod milyen ez?!
Nem bírtam megszólalni. Csak néztem rá, ahogyan dühösen kapkodta a levegőt és leült a földre. Ian összetört. Kezembe vettem bal kezét és lehúztam karjáról az inget. Egészen a válláig be volt kötve. Tehát ezért..
- És ezt miért nem mondtad el?
- Pontosan ezért.. A sajnálkozó pillantásod.
- Persze, hogy sajnállak! Ne legyél már idióta! Sírtam is miattad..
- Inkább most menj vissza..
- Nem. Itt maradok segítek. Nem fogsz lerázni.
Nem szólt, csak felállt és elpakolta a papírokat. Próbáltam segíteni neki, de mindig kivette a kezemből, így inkább a többi asztalt és polcokat raktam rendbe. Sose fogom megérteni, honnan ez a sok papír.
- Beszélj velem..
- Mit mondjak?
- Bármit.
Vett egy mély levegőt és az asztalnál dőlt. Oda tettem az üres mappákat. Mikor rá néztem, magához ölelt és a hátamat simogatta. Gyerünk Ian.. Térj vissza hozzám.
Mosolyogva néztem rá és mély levegőt vett. Vajon miért ennyire bizonytalan?
- Minden rendben Liz. Nyugodj meg.
- Bármit elmondhatsz, oké?
- Bent van, csak nem éppen akar emberek között lenni.
- De miért?
- Nem akarja, hogy sajnálják.
Hanna sóhajtva másolta a táblán lévő képleteket. Oldalra pillantottam és Amelia mellett lévő üres helyet néztem. Bárcsak tudnám Ian baját. Segíteni akarok rajta. Vajon ha megkérdezem elmondja nekem?
- Végeztetek?
Nézett körbe a tanár, mire bólintottunk és összepakolt. Ritka az mikor hamarabb kiengednek minket matekról, de ma csendben voltunk.
- Megmondanák a többieknek, hogy fent leszek, ne keressenek.
- Persze.
Összeszedtem a cuccaimat és felrohantam a legfelső szintre. Bementem a szokásos terembe és ledobtam az ajtó mellé a táskámat. Ian háttal volt nekem. Ma is egy kockás ing volt rajta egy fekete pólóval. Olyan furcsa. Ian sose öltözött így az iskolába. Nem vett észre, éppen egy halom papírt emelt fel, de el is ejtette. Bal kezét nézte amin felhúzta az inget és akkor láttam a hosszú kötést. Miért nem mondta? A kórházban sem láttam.. Hát persze. Mindig a takaró alatt tartotta. Mikor megfordult nagy szemekkel meredt rám.
- Liz..
- Mi van veled Ian?
- Hagyjuk. - nyúlt az asztalon lévő karton dobozért.
- Nem! Beszélj velem! - húztam el tőle és megfogtam a vállát.
- Minek? Nem kell a sajnálatod..
- A legjobb barátom vagy! - guggoltam le hozzá - Tudni akarom mi van veled!
- Tudni akarod? Az van hogy a bal kezem teljesen használhatatlan! Nem tudom a saját életemet rendesen el látni! Liz fel fogod milyen ez?!
Nem bírtam megszólalni. Csak néztem rá, ahogyan dühösen kapkodta a levegőt és leült a földre. Ian összetört. Kezembe vettem bal kezét és lehúztam karjáról az inget. Egészen a válláig be volt kötve. Tehát ezért..
- És ezt miért nem mondtad el?
- Pontosan ezért.. A sajnálkozó pillantásod.
- Persze, hogy sajnállak! Ne legyél már idióta! Sírtam is miattad..
- Inkább most menj vissza..
- Nem. Itt maradok segítek. Nem fogsz lerázni.
Nem szólt, csak felállt és elpakolta a papírokat. Próbáltam segíteni neki, de mindig kivette a kezemből, így inkább a többi asztalt és polcokat raktam rendbe. Sose fogom megérteni, honnan ez a sok papír.
- Beszélj velem..
- Mit mondjak?
- Bármit.
Vett egy mély levegőt és az asztalnál dőlt. Oda tettem az üres mappákat. Mikor rá néztem, magához ölelt és a hátamat simogatta. Gyerünk Ian.. Térj vissza hozzám.
Mosolyogva néztem rá és mély levegőt vett. Vajon miért ennyire bizonytalan?
- Minden rendben Liz. Nyugodj meg.
- Bármit elmondhatsz, oké?
/Harry szemszög/
- Hogy bírod? - ült mellém Hanna.
- Hm?
- Liz és Ian.. Tudod. - csomagolta ki a szendvicset amit vett.
- Én mondtam neki, hogy menjen. Semmi bajom nincsen.
- De tudsz mindent nem?
- Mi?
Hanna egy percig igen csak elgondolkozott, majd rám nézett. Milyen mindent?
- Hát, hogy Liz és Ian régen azért eléggé közel voltak egymáshoz. Hasonlóan mint mi. Csak ők szolidabban.
Liz és Ian.. Hát azért aggódik ennyire Ian miatt mindig. Az a baromarcú pedig ezért szerelmes belé..
- Mielőtt arra gondolsz hogy lefeküdtek meg ilyenek, nem. Csók, együtt alvás és flört volt. Liz játszott sokáig csak, aztán elkezdett érezni valami. Nem sokkal később jöttél te és..
Elhallgatott. Kissé idegesen hajtotta le a fejét és elő vette a telefonját. Hanna szó szerint kerülte a tekintetem. Mi volt at után hogy jöttem én? Liam ledobta magát mellém és köztünk kapkodta a fejét. Amelia nem jött ma, így Liam végig rajtam lógott. Nem bántam, mert így legalább nem tudtam felmenni.
- Csak reggel találkoztatok?
- Hm?
- Te és Liz. - könyökölt az asztalon Liam.
- Tegnap este. Gemma éjszaka rosszul volt és Scott átvitte hozzá.
- Szóval nem is láttátok egymást ma?
- Most mondtam Liam.
- Azért vagy ilyen morcos.
Hanna hümmögve állt fel az asztaltól és hagyott minket hátra. Teljesen a telefonjába volt mélyülve. Mi van velünk? Liz szinte tombol, Liam és Amelia egy külön kis burokban élnek és én itt vagyok aki próbál minden felé megfelelni. A csengő húzott csak vissza, de nem foglalkoztam vele. Az egész büfé üres lett és csak én ültem ott egyedül. Körül vesznek az emberek most még is magányos vagyok legbelül. Liz is így szokott érezni olyan sokszor? Borzalmas.
- Nem kell menned Styles? - állt meg mellettem Ian.
Felnéztem rá, de nem tudtam mit mondani. Sóhajtva ültem és néztem ki a fejemből. Hol van Liz? Leült az asztal másik oldalára és a vizet palackkal szórakozott.
- Mi bánt?
- Honnan veszed hogy bánt valami?
- Liz ugyan ilyen ma. Gondoltam van veletek valami..
Annyira nyugodt. Már egyáltalán nincsen feldúlt állapotban mint korábban.
- Liz a tetőn van. Esik a hó. Tudod mennyire szereti.
Nem kellett több, már is felálltam a helyemről. Ian csak mosolygott és akkor először éreztem azt, hogy nem akarja tőlem elvenni. Megbízhatom benne és rá hagyhatom őt.
- Ian.. - álltam meg - Köszönöm.
Siettem fel a lépcsőkön, hogy minél előbb láthassam végre. Kettesével vettem a fokokat és azon kaptam magam már a kilincset fogom. De nem bírtam lenyomni. Azon gondolkodtam vajon tényleg annyira látni akarom vagy csak képzelem? És mit mondok?
Lenyomtam a kilincset az ajtó kinyílt és láttam, hogy Liz ott áll égnek döntött arccal a havazásban. Hosszú sötét haja már havas volt és csak egy sál volt a nyakában.
- Liz..
Mind össze ennyi volt az ami kijött a számon. Felén fordította fejét és egy kisebb mosollyal nézett engem. A karját kinyújtotta felém, majd újra az ég felé nézett. Szemei csukva voltak. Nagy léptekkel zártam be az űrt köztük és arcát közre fogtam. A mosoly eltűnt arcáról, szemeit kinyitotta.
- Csókolj meg kérlek. Úgy mint még soha.
Liz hangja halk volt. Tenyereit mellkasomra tette és megszorítottam a pólómat. Fejét kissé hátra döntötte és megcsókoltam. A hó közben egész nagy pelyhekkel esett és lassan beterített minket. De nem érdekelt. Az egész testem felmelegedett a csóktól és mást sem akartam mint egész nap a karjaim között tartani őt.
- Kérlek ne haragudj.
- Miért? - lepődtem meg.
- Amiért olyan bunkó voltam veled az elmúlt napokban. Hogy féltékeny voltam mindenkire.
- Ugyan már Liz. - öleltem át - Nem haragszom. Csak hiányoztál. Egyedül érzem magam mikor nem vagy mellettem.
- Menjünk be! Megfázunk. - kuncogott karjaim között.
Liz talán kétszer mondta összesen eddig nekem hogy hiányoztam neki. Talán nála nem ennyire mélyek az érzelmek mint nálam? Megfogta a kezemet és behúzott az épületbe. A falnak dőlve néztem ahogyan lerázta magáról a havat, majd mosolyogva rám nézett. Mi lett velünk? Mi van velem? Nem ismerek magamra..
- Tiszta víz lettél. - söpörte ki a hajamból a havat - Gyere menjünk egy radiátorhoz.
- Liz?
- Mi baj?
- Mit tettél velem?
- Micsoda? -pislogott rám nagyokat - Semmit.
- De. Én nem ilyen voltam. Mikor felkelek már látni akarlak. Megcsókolni, átölelni és beszélni veled. Ez nem én vagyok.
- Harry..
Sóhajtva húzta el a kezem és indultam a termünkbe. Liz csak állt a lépcsőnél és hallottam ahogyan sírt egy kicsit. Már megint.. Miért van ez mostanában? Londonban csak veszekszünk. Bezzeg amíg nem voltunk itt.. Minden oké volt.
- Hm?
- Liz és Ian.. Tudod. - csomagolta ki a szendvicset amit vett.
- Én mondtam neki, hogy menjen. Semmi bajom nincsen.
- De tudsz mindent nem?
- Mi?
Hanna egy percig igen csak elgondolkozott, majd rám nézett. Milyen mindent?
- Hát, hogy Liz és Ian régen azért eléggé közel voltak egymáshoz. Hasonlóan mint mi. Csak ők szolidabban.
Liz és Ian.. Hát azért aggódik ennyire Ian miatt mindig. Az a baromarcú pedig ezért szerelmes belé..
- Mielőtt arra gondolsz hogy lefeküdtek meg ilyenek, nem. Csók, együtt alvás és flört volt. Liz játszott sokáig csak, aztán elkezdett érezni valami. Nem sokkal később jöttél te és..
Elhallgatott. Kissé idegesen hajtotta le a fejét és elő vette a telefonját. Hanna szó szerint kerülte a tekintetem. Mi volt at után hogy jöttem én? Liam ledobta magát mellém és köztünk kapkodta a fejét. Amelia nem jött ma, így Liam végig rajtam lógott. Nem bántam, mert így legalább nem tudtam felmenni.
- Csak reggel találkoztatok?
- Hm?
- Te és Liz. - könyökölt az asztalon Liam.
- Tegnap este. Gemma éjszaka rosszul volt és Scott átvitte hozzá.
- Szóval nem is láttátok egymást ma?
- Most mondtam Liam.
- Azért vagy ilyen morcos.
Hanna hümmögve állt fel az asztaltól és hagyott minket hátra. Teljesen a telefonjába volt mélyülve. Mi van velünk? Liz szinte tombol, Liam és Amelia egy külön kis burokban élnek és én itt vagyok aki próbál minden felé megfelelni. A csengő húzott csak vissza, de nem foglalkoztam vele. Az egész büfé üres lett és csak én ültem ott egyedül. Körül vesznek az emberek most még is magányos vagyok legbelül. Liz is így szokott érezni olyan sokszor? Borzalmas.
- Nem kell menned Styles? - állt meg mellettem Ian.
Felnéztem rá, de nem tudtam mit mondani. Sóhajtva ültem és néztem ki a fejemből. Hol van Liz? Leült az asztal másik oldalára és a vizet palackkal szórakozott.
- Mi bánt?
- Honnan veszed hogy bánt valami?
- Liz ugyan ilyen ma. Gondoltam van veletek valami..
Annyira nyugodt. Már egyáltalán nincsen feldúlt állapotban mint korábban.
- Liz a tetőn van. Esik a hó. Tudod mennyire szereti.
Nem kellett több, már is felálltam a helyemről. Ian csak mosolygott és akkor először éreztem azt, hogy nem akarja tőlem elvenni. Megbízhatom benne és rá hagyhatom őt.
- Ian.. - álltam meg - Köszönöm.
Siettem fel a lépcsőkön, hogy minél előbb láthassam végre. Kettesével vettem a fokokat és azon kaptam magam már a kilincset fogom. De nem bírtam lenyomni. Azon gondolkodtam vajon tényleg annyira látni akarom vagy csak képzelem? És mit mondok?
Lenyomtam a kilincset az ajtó kinyílt és láttam, hogy Liz ott áll égnek döntött arccal a havazásban. Hosszú sötét haja már havas volt és csak egy sál volt a nyakában.
- Liz..
Mind össze ennyi volt az ami kijött a számon. Felén fordította fejét és egy kisebb mosollyal nézett engem. A karját kinyújtotta felém, majd újra az ég felé nézett. Szemei csukva voltak. Nagy léptekkel zártam be az űrt köztük és arcát közre fogtam. A mosoly eltűnt arcáról, szemeit kinyitotta.
- Csókolj meg kérlek. Úgy mint még soha.
Liz hangja halk volt. Tenyereit mellkasomra tette és megszorítottam a pólómat. Fejét kissé hátra döntötte és megcsókoltam. A hó közben egész nagy pelyhekkel esett és lassan beterített minket. De nem érdekelt. Az egész testem felmelegedett a csóktól és mást sem akartam mint egész nap a karjaim között tartani őt.
- Kérlek ne haragudj.
- Miért? - lepődtem meg.
- Amiért olyan bunkó voltam veled az elmúlt napokban. Hogy féltékeny voltam mindenkire.
- Ugyan már Liz. - öleltem át - Nem haragszom. Csak hiányoztál. Egyedül érzem magam mikor nem vagy mellettem.
- Menjünk be! Megfázunk. - kuncogott karjaim között.
Liz talán kétszer mondta összesen eddig nekem hogy hiányoztam neki. Talán nála nem ennyire mélyek az érzelmek mint nálam? Megfogta a kezemet és behúzott az épületbe. A falnak dőlve néztem ahogyan lerázta magáról a havat, majd mosolyogva rám nézett. Mi lett velünk? Mi van velem? Nem ismerek magamra..
- Tiszta víz lettél. - söpörte ki a hajamból a havat - Gyere menjünk egy radiátorhoz.
- Liz?
- Mi baj?
- Mit tettél velem?
- Micsoda? -pislogott rám nagyokat - Semmit.
- De. Én nem ilyen voltam. Mikor felkelek már látni akarlak. Megcsókolni, átölelni és beszélni veled. Ez nem én vagyok.
- Harry..
Sóhajtva húzta el a kezem és indultam a termünkbe. Liz csak állt a lépcsőnél és hallottam ahogyan sírt egy kicsit. Már megint.. Miért van ez mostanában? Londonban csak veszekszünk. Bezzeg amíg nem voltunk itt.. Minden oké volt.
****
Liam a kormányon dobolt, míg a pláza felé mentünk. A telefonomat forgattam a kezemben és az utcán járó embereket figyeltem.
- Minek megyünk most a plázába?
- Ame születésnapja lesz a hétvégén és meg akarom venni az ajándékát.
- Értem.
- De mint látom, te máshol jársz.
Csak megvontam a vállam a válaszára. Csak Liz körül forognak a gondolataim. Egyszerűen nem tudom felejteni az arcát. Álltunk a vasajtó előtt és mosolyogva szabadított meg a hótól, percekkel később pedig ott hagytam és hallottam sírni. Miért kell bántanom? Mindig ez van.. Egy ideig szép minden majd egyszer csak mindig megbántom akit szeretek.
- Liam, kitennél a következő kereszteződésnél?
- Baj van?
- Megnézem a testvérem. Semmi gáz.
Ahogy elértük a lámpákat Liam félre állt és elköszöntem tőle. Szerencsére Gemma csak pár háznyira lakott. Gyorsan haladtam végig a hosszú utcán és a számokat néztem. Az lesz a legjobb ha most tőle kérek tanácsot. Hiszen ő tudja mind a kettőnk érzéseit, csak nem vezetne félre. Megálltam a ház előtt és felhívtam, mert nem emlékeztem, hányasban is lakik.
- Szia öcsi!
- Itt vagyok.
- Ühm.. Megyek le akkor.
Letette a telefont és a falnak dőlve néztem a havazást. A francba is már.. A hóról csak a tetőn lévő események jutnak eszembe. Legalább egy percre tudnám feledni. A kapu kinyílt, Gemma megfogta a kezemet és behúzott. Nem szólt, csak haladtunk fel a lépcsőkön. Megálltunk a 13-as ajtónál és kinyitotta. Belépett rajta és magával húzott. Mikor felém fordult egyből oda léptem hozzá, fejemet a vállára hajtottam és átöleltem. Egyből körém zárta karjait és a hátamat simogatta. Még ha magasabb is voltam nála, ilyenkor mindig kicsinek éreztem magam hozzá képest.
- Mi bánt öcsi?
- Elfogom veszíteni.. Nem akarom Gemma..
- Nem fogod. - súgta - Már miért veszítenéd el?
- Mindig csak megbántom, folyton miattam sír.
Sóhajtvalépett el tőlem és a konyhába ment. Ledobtam a táskámat és levetkőztem. Mikor utána mentem láttam, hogy forró csokoládét csinál. Egy mosoly ült arcomra, hiszen mindig ha valami szerelmi problémám volt Gemma ezzel várt.
- Liz nem mesélt semmit éjszaka?
- Lázas voltam, hánytam. Szerinted megmaradt valami?
- Igazad van. Ne haragudj.
- Hű.. Veled tényleg nagy baj van. Nem szoktál bocsánatot kérni.
Gemma aggódva nézett engem és a bögrét a kezembe nyomta. Egyenesen a nappaliba mentünk. Leült a hosszú kanapéra, lábaira tett egy párnát és megpaskolta, hogy kész a helyem. Lefeküdtem mellé, fejemet az ölébe tettem.
- Dalolj galambom.
- Mostanában csak veszekedünk és nem akarom őt elveszíteni, de folyton megbántom. Tegnap este kibékültünk erre ma megint összevesztünk.. Mi lesz ha kidob? Bele pusztulok.
- De min vesztettek össze?
- Megváltoztam mellette. Egyszerűen.. - hunytam le a szemeimet - Nem ismerek magamra. Gemma én sose gondoltam ennyit valakire mint amennyit rá. És én ezt elmondtam neki, persze kicsit másképpen és faképnél hagytam. Fogalmam sincsen miért..
- Hazz, te félsz ettől a szerelemtől.
- Félnék? Ugyan miért?
- Mind a ketten tényleg különleges emberek vagytok csak másképpen. Míg Liz egy igazi lázadó, érzelmi roncs keveréke, addig itt vagy te aki pedig egy gondoskodó, megfontolt ember.
- De mit kéne tennem?
- Ezt csak te tudhatod Harry..
Gemma a hajammal játszott míg én továbbra is csukva tartottam a szememet. Miért nem tudom mi legyen? Talán egy kis távolságra van szükségünk? Esetleg több beszélgetésre? Miért ilyen bonyolult a kapcsolatunk?
- Minek megyünk most a plázába?
- Ame születésnapja lesz a hétvégén és meg akarom venni az ajándékát.
- Értem.
- De mint látom, te máshol jársz.
Csak megvontam a vállam a válaszára. Csak Liz körül forognak a gondolataim. Egyszerűen nem tudom felejteni az arcát. Álltunk a vasajtó előtt és mosolyogva szabadított meg a hótól, percekkel később pedig ott hagytam és hallottam sírni. Miért kell bántanom? Mindig ez van.. Egy ideig szép minden majd egyszer csak mindig megbántom akit szeretek.
- Liam, kitennél a következő kereszteződésnél?
- Baj van?
- Megnézem a testvérem. Semmi gáz.
Ahogy elértük a lámpákat Liam félre állt és elköszöntem tőle. Szerencsére Gemma csak pár háznyira lakott. Gyorsan haladtam végig a hosszú utcán és a számokat néztem. Az lesz a legjobb ha most tőle kérek tanácsot. Hiszen ő tudja mind a kettőnk érzéseit, csak nem vezetne félre. Megálltam a ház előtt és felhívtam, mert nem emlékeztem, hányasban is lakik.
- Szia öcsi!
- Itt vagyok.
- Ühm.. Megyek le akkor.
Letette a telefont és a falnak dőlve néztem a havazást. A francba is már.. A hóról csak a tetőn lévő események jutnak eszembe. Legalább egy percre tudnám feledni. A kapu kinyílt, Gemma megfogta a kezemet és behúzott. Nem szólt, csak haladtunk fel a lépcsőkön. Megálltunk a 13-as ajtónál és kinyitotta. Belépett rajta és magával húzott. Mikor felém fordult egyből oda léptem hozzá, fejemet a vállára hajtottam és átöleltem. Egyből körém zárta karjait és a hátamat simogatta. Még ha magasabb is voltam nála, ilyenkor mindig kicsinek éreztem magam hozzá képest.
- Mi bánt öcsi?
- Elfogom veszíteni.. Nem akarom Gemma..
- Nem fogod. - súgta - Már miért veszítenéd el?
- Mindig csak megbántom, folyton miattam sír.
Sóhajtvalépett el tőlem és a konyhába ment. Ledobtam a táskámat és levetkőztem. Mikor utána mentem láttam, hogy forró csokoládét csinál. Egy mosoly ült arcomra, hiszen mindig ha valami szerelmi problémám volt Gemma ezzel várt.
- Liz nem mesélt semmit éjszaka?
- Lázas voltam, hánytam. Szerinted megmaradt valami?
- Igazad van. Ne haragudj.
- Hű.. Veled tényleg nagy baj van. Nem szoktál bocsánatot kérni.
Gemma aggódva nézett engem és a bögrét a kezembe nyomta. Egyenesen a nappaliba mentünk. Leült a hosszú kanapéra, lábaira tett egy párnát és megpaskolta, hogy kész a helyem. Lefeküdtem mellé, fejemet az ölébe tettem.
- Dalolj galambom.
- Mostanában csak veszekedünk és nem akarom őt elveszíteni, de folyton megbántom. Tegnap este kibékültünk erre ma megint összevesztünk.. Mi lesz ha kidob? Bele pusztulok.
- De min vesztettek össze?
- Megváltoztam mellette. Egyszerűen.. - hunytam le a szemeimet - Nem ismerek magamra. Gemma én sose gondoltam ennyit valakire mint amennyit rá. És én ezt elmondtam neki, persze kicsit másképpen és faképnél hagytam. Fogalmam sincsen miért..
- Hazz, te félsz ettől a szerelemtől.
- Félnék? Ugyan miért?
- Mind a ketten tényleg különleges emberek vagytok csak másképpen. Míg Liz egy igazi lázadó, érzelmi roncs keveréke, addig itt vagy te aki pedig egy gondoskodó, megfontolt ember.
- De mit kéne tennem?
- Ezt csak te tudhatod Harry..
Gemma a hajammal játszott míg én továbbra is csukva tartottam a szememet. Miért nem tudom mi legyen? Talán egy kis távolságra van szükségünk? Esetleg több beszélgetésre? Miért ilyen bonyolult a kapcsolatunk?
****
Éreztem ahogyan egy
meleg kéz simít végig arcomon. Mikor kinyitottam szemeimet már fél
homály volt a szobában. Tehát elaludtam. Ahogyan rájöttem valaki előttem
van egyből rá összpontosítottam. Liz volt az. Egy kisebb mosollyal
túrta el hajamat a homlokomból. Örülök, hogy itt van. Karjaimat szorosan
köré zártam és magamra húztam. Kissé meglepődve nézett rám, majd
mellkasomra hajtotta a fejét. Számomra nem is kellett most ennél több.
- Sajnálom.
- Micsoda?
- Hogy úgy rád aggódtam a bajaimat, hogy folyton változik a hangulatom, hogy sokszor csak magamra gondolok. Hibáztam rengeteget ebben a kapcsolatban. Te pedig csak állod, hogy egy ilyen lány mellett vagy. - nyomta fel magát és a csípőmön ült.
Hosszú haja tökéletesen keretezte az arcát. Nem tudtam másra figyelni csak arra, mennyire is szép. Kuncogtam mikor ujjaival köröket rajzolt a hasamra. Nem tudnék rá mérges lenni. Soha..
- Most kinevetsz?
- Nem. Csak annyira ártatlannak tűnsz most.
- Az vagyok. Kikérem magamnak.
Hogy ez a lány miként vetemedett régen arra, hogy drogokat fogyasszon számomra még mindig felfoghatatlan. Felhúztam rajta a pulóver alját és áthúztam fején. Látni akarom őt.
- Mit csinálsz? - nézte kérdőn kezemet ahogyan a pólóját is elkezdtem levenni róla.
- Shh.
- Harry.. Gemma nappalijában vagyunk.
- És hol van?
- Boltba ment.
Mosolyogtam, mert ismerem annyira őt, hogy tudjam nem hiába ment el hirtelen boltba. Mikor Liz nagy nehezen beadta a derekát megszólalt az idegesítő telefonom. Mindig a legjobbkor. Az asztalon kezdtem el tapogatózni, míg Liz leakarta rólam szállni, de nem hagytam neki.
- Igen? - vettem fel.
- Szia! - szólt bele Hanna, mire egyből elkerekedtek a szemeim.
- Ühm.. Szia.
Liz sóhajtva hajolt le a pólójáért és felvette. Próbáltam visszatartani, de kiszabadult kezemből. Francba..
- Akkor megyünk holnap a nyílt napra?
- Persze. De ezt megtudjuk beszélni egy kicsit később?
- Oh. Bocsánat, majd hívj!
Letettem a telefont a kanapéra és Liz után mentem aki az előszobában öltözött. Dühös rám.
- Hé, mi van?
- Haza megyek.
- Várj meg, megyek veled.
- Nem! Egyedül akarok lenni.
- Megint féltékeny vagy?
- Ide rohanok, mert nem tudom mi bajod, megbántasz a suliban, gondoltam az én hibám. Nem baj, túl léptem ezen. Egész nap hívlak fel se veszed. Hanna hív egyből felveszed? Szerinted hülye vagyok?
- Liz.. Nem tudtam, hogy ő az..
- De egy hívás fontosabb mint a kapcsolatunk.
Mi van velünk? Csak álltunk egymással szemben és szinte megszakadt a szívem. Liz szemei szikráztak és valószínűleg ha most hozzá érnek pofon vágna. Sóhajtva dőltem a falnak és lehajtottam a fejem. Nem jó ez így, nagyon nem jó.
- Szakítani akarsz?
- Micsoda? - lepődött meg Liz.
- Annyiszor olyan érzésem van mintha azt akarnád ez legyen a vége.
- Nem akarok. Miért akarnék?
- Valami gond van velünk és nem tudjuk megbeszélni. - ráztam a fejem és rá néztem - Liz, üljünk le és beszéljünk.
Ott állt az ajtó előtt és folytak a könnyei. Tekintete üres volt, kezéből a kabát a földön hevert és lassan a lábai is meg adták magukat. Hirtelen a földön térdelt és sírt. Elé térdeltem és arcából a haját túrtam el. Szemei csukva voltak és vállai fel s le mozogtak.
- Ne hagyj el.. - fogta meg a pólóm ujját - Szükségem van rád..
Hát persze.. Liz törékeny és pont én teszem ezt vele. Miért bántom meg? Egy idióta vagyok. Szorosan magamhoz húztam testét és a hajába pusziltam. Éreztem mennyire rázkódik a sírástól.
- Ne sírj, kérlek. Veled maradok ígérem.
Karjait körém zárta, nyakamba hajtotta fejét. Rendbe kell ezt hozni köztünk. Nem vesztettünk még ebben a kapcsolatban. Még nem..
- Sajnálom.
- Micsoda?
- Hogy úgy rád aggódtam a bajaimat, hogy folyton változik a hangulatom, hogy sokszor csak magamra gondolok. Hibáztam rengeteget ebben a kapcsolatban. Te pedig csak állod, hogy egy ilyen lány mellett vagy. - nyomta fel magát és a csípőmön ült.
Hosszú haja tökéletesen keretezte az arcát. Nem tudtam másra figyelni csak arra, mennyire is szép. Kuncogtam mikor ujjaival köröket rajzolt a hasamra. Nem tudnék rá mérges lenni. Soha..
- Most kinevetsz?
- Nem. Csak annyira ártatlannak tűnsz most.
- Az vagyok. Kikérem magamnak.
Hogy ez a lány miként vetemedett régen arra, hogy drogokat fogyasszon számomra még mindig felfoghatatlan. Felhúztam rajta a pulóver alját és áthúztam fején. Látni akarom őt.
- Mit csinálsz? - nézte kérdőn kezemet ahogyan a pólóját is elkezdtem levenni róla.
- Shh.
- Harry.. Gemma nappalijában vagyunk.
- És hol van?
- Boltba ment.
Mosolyogtam, mert ismerem annyira őt, hogy tudjam nem hiába ment el hirtelen boltba. Mikor Liz nagy nehezen beadta a derekát megszólalt az idegesítő telefonom. Mindig a legjobbkor. Az asztalon kezdtem el tapogatózni, míg Liz leakarta rólam szállni, de nem hagytam neki.
- Igen? - vettem fel.
- Szia! - szólt bele Hanna, mire egyből elkerekedtek a szemeim.
- Ühm.. Szia.
Liz sóhajtva hajolt le a pólójáért és felvette. Próbáltam visszatartani, de kiszabadult kezemből. Francba..
- Akkor megyünk holnap a nyílt napra?
- Persze. De ezt megtudjuk beszélni egy kicsit később?
- Oh. Bocsánat, majd hívj!
Letettem a telefont a kanapéra és Liz után mentem aki az előszobában öltözött. Dühös rám.
- Hé, mi van?
- Haza megyek.
- Várj meg, megyek veled.
- Nem! Egyedül akarok lenni.
- Megint féltékeny vagy?
- Ide rohanok, mert nem tudom mi bajod, megbántasz a suliban, gondoltam az én hibám. Nem baj, túl léptem ezen. Egész nap hívlak fel se veszed. Hanna hív egyből felveszed? Szerinted hülye vagyok?
- Liz.. Nem tudtam, hogy ő az..
- De egy hívás fontosabb mint a kapcsolatunk.
Mi van velünk? Csak álltunk egymással szemben és szinte megszakadt a szívem. Liz szemei szikráztak és valószínűleg ha most hozzá érnek pofon vágna. Sóhajtva dőltem a falnak és lehajtottam a fejem. Nem jó ez így, nagyon nem jó.
- Szakítani akarsz?
- Micsoda? - lepődött meg Liz.
- Annyiszor olyan érzésem van mintha azt akarnád ez legyen a vége.
- Nem akarok. Miért akarnék?
- Valami gond van velünk és nem tudjuk megbeszélni. - ráztam a fejem és rá néztem - Liz, üljünk le és beszéljünk.
Ott állt az ajtó előtt és folytak a könnyei. Tekintete üres volt, kezéből a kabát a földön hevert és lassan a lábai is meg adták magukat. Hirtelen a földön térdelt és sírt. Elé térdeltem és arcából a haját túrtam el. Szemei csukva voltak és vállai fel s le mozogtak.
- Ne hagyj el.. - fogta meg a pólóm ujját - Szükségem van rád..
Hát persze.. Liz törékeny és pont én teszem ezt vele. Miért bántom meg? Egy idióta vagyok. Szorosan magamhoz húztam testét és a hajába pusziltam. Éreztem mennyire rázkódik a sírástól.
- Ne sírj, kérlek. Veled maradok ígérem.
Karjait körém zárta, nyakamba hajtotta fejét. Rendbe kell ezt hozni köztünk. Nem vesztettünk még ebben a kapcsolatban. Még nem..
****
Felhúzott
lábakkal olvasott az ágyban, míg én rendet raktam. Halk zene szólt a
telefonjából. Mióta haza jöttünk nem sokat beszéltünk, de nem is hagytuk
egymást magára. Az utolsó füzetet is a helyére raktam és mellé másztam
az ágyba. Régen voltunk az én szobámban, általában Liz ágyában alszunk.
Ujjamat beakasztottam a könyvbe és letoltam arca elől. Kíváncsian nézett
rám és egy apró mosollyal díjazott. Letettem a könyvet és hátra dőlve
magamhoz húztam. Oldalamhoz bújt és mellkasomat simogatta.
- Fáj a kezed?
- Nem, rendben vagyok.
- Akkor jó. - mosolygott.
- Figyelj.. - néztem rá - Haragszol rám?
- Nem.
- Szóval ha most megcsókollak nem ütsz ki?
Liz nevetni kezdett, míg fölé másztam és szemeibe néztem. Felnyúlt és arcomra simított. Mosolyogva hajtottam le a fejemet és megcsókoltam. Nevetve húzta el a fejét ahogyan csikizni kezdtem az oldalát. Sötét haja szét terült a párnámon.
- Mit csináltál ma?
- Semmit. - válaszolta - Miután ott hagytál haza jöttem. Majd Gemma hívott, hogy menjek érted. Azt hittem részeg vagy, vagy nem is tudom.
- Nem szoktam inni, csak ritkán te is tudod.
- Jól van, csak olyan feldúlt voltál ma azért gondoltam..
- Minden rendben.
- Holnap mész el?
- Hm?
- Apa mondta, hogy reggel megy veletek az egyetemre.
- Oh. Igen. Scott elvisz minket. De előtte elviszünk suliba.
- Azért kicsit bennem van egy rossz érzés.
- Már megbeszéltük.
Sóhajtva bólintott és felnyomta magát ezzel taszítva magával ülő helyzetbe. Sűrűn pislogott rám, majd a telefonjára nézett.
- Beszéltem Anyával.
- Micsoda?
- Apát kereste, de beszéltünk pár szót.
- Nem mondott semmi olyat igaz?
- Minden rendben volt. - rázta fejét - Azt mondta jó lenne ha közelebb kerülnének egymáshoz.
Furcsa volt mikor Liz az Anyjáról beszélt. Egyszer láttam még a családi összejövetelen és ennyi. Nem tudom milyen lenne Liz ha esetleg ismerné őt. Hiszen részben amiatt a nő miatt olyan amilyen szegény.
- Szerinted min kéne változtatnom?
- Engedd el magad. Sokszor olyan van mostanában mint aki karót nyelt.
- És nem félsz, hogy újra elrontanék mindent? Mert én igen. Félek magamat elengedni emiatt újra.
- Fáj a kezed?
- Nem, rendben vagyok.
- Akkor jó. - mosolygott.
- Figyelj.. - néztem rá - Haragszol rám?
- Nem.
- Szóval ha most megcsókollak nem ütsz ki?
Liz nevetni kezdett, míg fölé másztam és szemeibe néztem. Felnyúlt és arcomra simított. Mosolyogva hajtottam le a fejemet és megcsókoltam. Nevetve húzta el a fejét ahogyan csikizni kezdtem az oldalát. Sötét haja szét terült a párnámon.
- Mit csináltál ma?
- Semmit. - válaszolta - Miután ott hagytál haza jöttem. Majd Gemma hívott, hogy menjek érted. Azt hittem részeg vagy, vagy nem is tudom.
- Nem szoktam inni, csak ritkán te is tudod.
- Jól van, csak olyan feldúlt voltál ma azért gondoltam..
- Minden rendben.
- Holnap mész el?
- Hm?
- Apa mondta, hogy reggel megy veletek az egyetemre.
- Oh. Igen. Scott elvisz minket. De előtte elviszünk suliba.
- Azért kicsit bennem van egy rossz érzés.
- Már megbeszéltük.
Sóhajtva bólintott és felnyomta magát ezzel taszítva magával ülő helyzetbe. Sűrűn pislogott rám, majd a telefonjára nézett.
- Beszéltem Anyával.
- Micsoda?
- Apát kereste, de beszéltünk pár szót.
- Nem mondott semmi olyat igaz?
- Minden rendben volt. - rázta fejét - Azt mondta jó lenne ha közelebb kerülnének egymáshoz.
Furcsa volt mikor Liz az Anyjáról beszélt. Egyszer láttam még a családi összejövetelen és ennyi. Nem tudom milyen lenne Liz ha esetleg ismerné őt. Hiszen részben amiatt a nő miatt olyan amilyen szegény.
- Szerinted min kéne változtatnom?
- Engedd el magad. Sokszor olyan van mostanában mint aki karót nyelt.
- És nem félsz, hogy újra elrontanék mindent? Mert én igen. Félek magamat elengedni emiatt újra.
- Próba szerencse Bébi. Nem is mondtam.. Hivatalosak vagyunk Ken születésnapi bulijába a jövő héten.
- Szuper. - mosolygott - Pénteken lesz az suli buli.
- Tudod, hogy nem fogsz tőlem szabadulni?
- Nem mintha itthon szabadulnék tőled.
Nevette el magát és elnyomta az arcomat. Szeretem mikor ilyen játékos. Sokszor gondolkozom el azon milyen lenne ha nem szerettünk volna egymásba. Ugyan úgy veszekednénk és bántanánk a másikat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése