- Mindenkinek a legjobbakat kívánom! - mondta Mr. Hastings és nézte a sok borítékot és mappákat - Remélem mindenkinek meg lesz az amiről álmodik. Mind keményen dolgoztatok az években.
Sóhajtva dőltem a falnak és a füzetemet firkáltam míg a tanárunk beszélt. Mindenki jelentkezett az osztályból, csak Én nem. Rám ki lesz büszke? Még Apa is azt szerette volna, ha egyetemre megyek. Utálom az egészet.
- Mehetek!
Én voltam az első aki felállt és elhagyta a termet. Hanna és Amelia pedig próbálták velem tartani a tempót. A szekrényemnél megálltam, míg ők kíváncsian meredtek rám. Még mindig nem akarok semmit sem mondani. Reggel óta nem szóltam semmit sem és ez piszkálja őket. Mikor a fiúk kijöttek a másik teremből, végre a büfébe mentünk. Harry és Én álltunk a sorba. Engem nézett és a kézfejemet simogatta hüvelykujjával, ahogyan kezemet fogta. Feszült vagyok. Ez az egyetemes dolog, Hanna és Harry, na meg Ian.. Kikészít.
- Mit kérsz?
- Nem tudom. Valami csokit.
- Nem is ettél ma még.
- Mert nem vagyok éhes.
- Ian?
- Mi van vele?
- Én is ezt kérdezem.
- Csak ebben az órában láttam. Lehozta a jelentkezéseit.
Harry nem válaszolt csak hümmögve fizette ki az ebédet és mentünk a többiekhez. Leültem a fal mellé és elvettem a tábla csokimat meg a vizemet.
- Liz, miért szólsz hozzánk? - nézett engem Hanna - Aggódunk..
- Nem kell. - álltam fel - Felmegyek. Megnézem Ian hogy van.
- Maradj már.. - fogta meg Harry a kezemet - Előző szünetben is elmentél.
Visszaültem és könyökölve az asztalon nézelődtem. Hallgattam, ahogyan beszélgetnek minden féléről, de ma valamit teljesen hidegen hagynak. Mi van velem? Ennyire nem készülhetek ki újra. Melody jelent meg asztalunknál és elkérte a fiúkat, mert segítség kellett neki. Tekintetem Harry táskájára téved ami nyitva volt. Ott volt benne a barna mappa és a fehér boríték. Nem adta volna le a jelentkezését? Nem teheti ezt. Kivettem belőle, hogy tényleg megnézzem az van-e benne.
- Liz?
- Mi az?
- A jelentkezése. - feleltem - Nem adta le.
- Micsoda? - lepődött meg Hanna.
Megszólalt a csengő és a lányok eltűntek, mert tudták a tábornokkal leszünk, de én nem mentem. Vártam, hogy Harry visszajöjjön. Csak néztem a borítékot és azon járt a fejem, miért nem adta le. Főleg, hogy csak egyre jelentkezett.
- Nem mentél bébi? A tábornok.. - amikor felmutattam a borítékot csendben maradt és mellém ült.
- Miért nem adtad le?
- Azt mondtad velem tervezed a jövőt..
- Nem szakítalak el a céljaidtól. Én nem ezt akarom, hogy ezt lemondd miattam.
- Nem szakítasz el Liz. Veled akarok lenni.
- Akkor már a legelején bele avattál volna a dolgokba.
- Én..
- Nem velem képzelted a jövőt igaz?
- De igen. Liz veled akarok lenni. Egyszerűen csak nem mondtam mit akarok. Hiszen sose beszéltünk erről. Nem tudtam mit szeretnél. Én pedig a jövőben mindent meg akarok neked adni.
- Haza megyek. Te pedig ezt most menj és add le légy szíves. Oké?
- Nem vársz meg?
- Inkább lépek mielőtt a tábornok megkeresne.
****
- Liz?
- Itt vagyok Apa.
Mentem a konyhába és mikor beértem ledobtam a táskámat. Anya, Anne és Apa ült az asztalnál. Mit keres itt?
- Gyere ülj le.
- Beszélnünk kell.
Vonakodva ültem le velük szembe. Anya kedvesen rám mosolygott míg Apa teljesen ideges volt. Mit akarnak tőlem? Főleg Anya..
- Ez most nehéz lesz, de kérlek hallgass meg minket Liz. - nézett rám Apa - Mind eddig vártunk vele, de most már úgy látjuk, hogy elég stabilan állsz az igazsághoz.
- Micsoda?
- Liz, drágám.. Nem is tudom hogyan mondjam neked.
- Ne húzzátok már!
- Scott nem az Apád. És ezt mindig is tudtuk.
- Nem kell hazudni, egyszer ezt már bevettem..
- Ez igaz Liz. Sose voltam az igazi Apád.
És most törtem össze. Szemeimbe könnyek gyűltek és sírtam. Az egész életem hazugság. Sose voltam senkié. Sose tartoztam senkihez.
- Akkor ki az Apám? - csattantam fel zokogva.
- Egy főiskolás csoporttársam. Még a kampuszon estem teherbe, de elhagyott. Scott pedig maga mellé vett és elfogadtam. Hatalmas fájdalmat okozott nekem az a bunkó, így mikor kicsi voltál nem bírtam elviselni, hogy hasonlítasz rá..
- Ezért megfutamodva leléptél?
- Liz, lehet hogy vér szerint nem vagyok az Apád.. De nekem te mindig is a Lányom leszel, ha utálni fogsz ha szeretni.
Emlékszem mindenre. Ahogyan kicsinek reggel együtt csináltuk a palacsintát, mikor hóembert építettünk, mikor csak azért vett magára ló jelmezt, mert igazit nem tudod a szülinapi bulimra szerezni. Mikor baj volt mindig velem volt. Mindenben támogatott.
- Liz ne sírj. - ült mellém.
- Most mit mondjak?
- Mint eddig.. Apa.
- Hozzak valamit? - simogatta meg a hátamat Anne.
Akkor nekem semmi közöm ehhez a családhoz. Én itt is csak egy kívül álló személy vagyok. Zihálva töröltem le a könnyeim, mikor Harry lépett be a konyhába. Ijedten nézett ránk. Anne ment felé, hogy most kiküldje, de felálltam és oda rohantam hozzá. Karjaimat szorosan köré zártam és arcomat mellkasába nyomta. Harry csak az igaz mellettem.
- Liz, mondj valamit!
- Mi történt?
- Ez elég bonyolult Harry. - felelte neki Anne mellettünk állva.
- Azt hiszem most az a legjobb ha elmegyek. - állt fel Anya - Scott tudja a számomat, ha szeretnél beszélni.
Anne kiment vele. Harry a hátamat simogatta és nem mozdultunk. Mit mondjak? Ő nevelt fel, ő volt mindig velem és segített. Semelyik igazi szülőm nem volt az életem része. Scott úgy nevelt fel, hogy nem is lett volna muszáj. De vállalta. Akkor sem hagyott el mikor Anya ezt megtette.
- Tudod, akármi is van. Most összetörtem, fáj, de sose tudnék rád haragudni. Te mindig is az Apám voltál. És leszel. - engedtem el menedékem és megfordultam - Senkim se volt, csak te.
- Mindig neked leszek. Tied az életem Liz. Komolyan.
És újra sírtam, bár ezúttal a boldogságom miatt. Jól esett, az amit nekem mondott. Mosolyogva mentem oda és öleltem meg. Nem is tudom mikor öleltük meg egymást.
- Szeretlek Apa..
- Én is.
Ő is sírt. Talán óvodás voltam mikor utoljára ezt mondtam neki. Összetartozunk, mint zsák meg a foltja. Ezeket vagyunk mi.
****
- Leadtad a jelentkezést?
- Igen. Pont időben.
Anne büszkén mosolygott vacsora közben fiára, míg Apa engem nézett. De nem zavart. Tudom most azt hiszi biztosan rosszul vagyok vagy hasonlók, de nem. Minden rendben van.
- Ian hogy van?
- Ma nem beszéltem vele. - feleltem.
- Oh, kár.
- Igen, mostanában nem szeret lent lenni az osztállyal.
- Lehet valami van vele. Már mint, mindenki akkor szeret egyedül lenni ha baj van általában. - mondta Anne.
- Nem kizárt. - helyeselte Harry - Tegnap is elég kedvetlen volt.
A vacsora többi részét majdhogynem csendben fogyasztottuk el. Harry segített Apuéknak rendet rakni, én pedig elmentem fürdeni. Csak az volt bennem ami délután történt. Scott nem is az Apám, Anya most is csak lelépett.. Akkor milyen lehet az igaza Apám? Annak ellenére, hogy a fickó nem akart engem, kíváncsi vagyok rá.
A kabin ajtaja kinyílt és Harry idióta mosolya fogadott. Ez meg mit csinál? Belépett mellém és csípőjével félre lökött. Kezén nem volt a kötés így láthattam a vastag varratot és a több apró sebet. Miután letett a polcra a műanyag flakon rám nézett. Kicsit lefagyott a boldogsága. Elmosolyodtam és kezéről átvettem a tusfürdőt. Alsó ajkát beharapva figyelte, ahogyan a mellkasát kezdtem el mosni. Ujjait a vizes hajamba nyomta és felemelte fejemet, hogy megcsókoljon. Mellkasunk egymásnak nyomódott, amitől felmordult és én a hátát mostam a csók közben.
- Ha így meg tovább akkor szex lesz a zuhany alatt..
Motyogta a számba, de én csak kuncogtam. Elengedtem és a víz alá nyomtam. Haja azonnal lelapult a víztől és egy csalódott fejjel nézett rám. Kezemet fogta, hogy ki ne szálljak a kabinból, de őszintén nem is akartam.
- Jól vagy igaz?
- Persze. - bólintottam - Ne haragudj rám a tegnapi meg a mai viselkedésem miatt.
- Nem haragszom. - rázta a fejét - Viszont remélem a lányokkal holnap nem leszel már olyan mint ma.
- Igyekszem. Csak túl sok volt ez az egyetem, Te meg Hanna, Ian és most ez az Apa dolog is. Össze csapott megint mindent a fejem felett.
- Én itt vagyok. Ha megmondod mit akarsz teljesítem. - húzott magához és az államra puszilt - Bármit.
- Nem, ma nem lesz szex.
- A francba. - engedett el.
Elnevettem magamat, miközben bosszús fejjel elzárta a vizet és kinyitotta a kabint. Kiléptem a vörös szőnyegre és magam köré tekertem a törölközőt. Harry egyből a hajával bajlódott a tükör előtt.
- Holnap beszélj vele.
- Kivel? - vettem fel Harry egyik pólóját.
- Ian. Biztos van valami baja. Te pedig a legjobb barátja vagy.
- Nem bánod?
- De, piszkál.. De nem foglak tőle elszakítani.
- Köszönöm!
Hátulról átöleltem és a lapockájára nyomtam ajkaimat. Bőre kellemesen meleg volt és haja is már száraz volt. Kezeimet simogatta amiket a hasán tartottam.
- Szeretlek.
- Én is Liz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése