- Úgy unom már magamat. - nyögte Harry és elnyúlt a folyosón lévő fotelban.
- Kezed meg van még? - nézte Liam.
- Mint látod drága bátyám még a helyén van neki. - mutatott rá Hanna.
- Jól vagyok. Néha beveszek egy gyógyszert aztán tényleg minden oké.
Csak hallgattam őket és a lépcsők felé néztem. Vajon Ian már jött ma? Tegnap haza engedték. Egy hét telt ez azóta. Egész szépen helyre jött az arca is szerencsére. Elkéne mennem megnézni, de nem akarok bunkó lenni és itt hagyni őket. Az rántott vissza a gondolataimból, hogyan Harry felnyúlt és megfogta a kezemet. Lenéztem rá, ő pedig hatalmas mosolyt küldött nekem. Lehajoltam, hogy ajkaira pusziljak. Utána lent tartotta a fejemet és a szemeimbe nézett.
- Menj nézd meg nyugodtan.
- Hm?
- Ian. Hátha ma már jöhet. Biztos örülne neked.
- Gyere velem.
- Én? Liz nem hiszem hogy mi puszipajtások lennénk.
- Biztos jó lenne. Mondta, hogy majd megakarja köszönni. Viszont nem mondtam el neki, hogy megsérült a kezed.
- Oh.
Liam és Hanna elmentek a büfébe, így rátudtam venni, hogy velem jöjjön fel. Szorosan fogta a kezemet, ahogyan mentünk fel a lépcsőkön. Tudtam, hogy feszült miatta, de legalább már elfogadják egymást. Az ajtók nyitva voltak, de tudom, hogy melyikben szokott lenni. Mosolyogva néztem be és láttam, hogy bent van. Ian megfordult, ahogyan felé siettem és szorosan megöleltük egymást. Harry az asztalokon lévő papírokat nézte és a termet kémlelte.
- Hogy vagy?
- Jobban mint voltam.
Arcáról a hegek szinte eltűntek szerencsére. Pólója nyakánál látszódott, hogy még be van kötve a válla. Kezén is már csak karcolások és horzsolások nyomai voltak. Tekintete Harry felé összpontosult és kezét nézte.
- Harry?
- Hm?
- A kezed..
- Semmiség. - vonta meg a vállait - Rendbe jön.
- De, akkor sérült meg?
- Igen, de nem számít mondtam már.
- Köszönöm, hogy segítettél nekem.
- Nem hagyhattam, hogy neked essen egy idióta segg. Részeg volt és azt hitte mindent megtehet.
- Igen. De akkor is hálás vagyok, ha nem vagy ott lehetséges most még mindig oda bent lennék.
A csengő megszólalt és Harry oda hajolt hozzám és egy rövid csókot nyomott ajkaimra. Ő órára ment, én pedig maradtam segíteni neki. Összeraktuk a papírokat a rendes mappákba, a gyűléseket is összeírtuk, de még óra volt így lementünk a büfébe.
- Tessék. - tette elém a kávét amit kért.
- Köszönöm. És, milyen volt Hollandia?
- Nagyon jó volt. Kedvesek voltak nagyon és sok helyre mentünk. Egy kisvárosban voltam.
- Az a lényeg, hogy jól érezted magadat.
- És ti? Megvagytok? Már mint.. Tudod, hogy hívtalak és..
- Megbeszéltük. Akkor elment a nagyihoz és Harry utánam jött. De most minden a legnagyobb rendben van.
- Figyelj Liz, sajnálom hogy sokszor megpróbáltam közétek állni.
- Semmi baj. Harry pedig majd megbarátkozik.
Mélyen zavart, hogy Ian ilyeneket csinált, de nem tudtam haragudni. Annyi mindenen mentünk keresztül együtt, legjobb barátok vagyunk. Észre se vettem, hogy csengettek csak az tűnt fel, hogy megtelt az ebédlő.
- Hát én megyek, majd találkozunk.
- Nem maradsz?
- Nem akarom, hogy mindenki azt kérdezze, mi van velem. Nem kell mások sajnálata.
Ian intve ment el és néztem őt. Megváltozott. Annyira máshogyan áll hozzám. Kissé távolság tartó. Amelia és Liam kézen fogva jöttek be és valamin nagyon mosolyogtak. Harry és Hanna pedig nem sokkal utánuk. Nem vettek észre, hiszen egészen hátul ültem a tömegben, ők pedig elől. Amelia és Liam az ajtó közelében ültek le, míg Harry és Hanna a sorban álltak. Elég közel. Túl közel. Harry átkarolta a derekát és Hanna átölelte. Mi a francot csinálnak?
- Hé Liz. - ült mellém Harry egyik barátja.
- Dave igaz?
- Pontosan. - vigyorgott - Mi van veletek?
- Hát, most Hanna oldalán jobban mutat éppen.
- Oh. - nézett oda.
- Hagyd már szegényt. - állt meg mögöttünk John - Liz nem fog rád hajtani soha.
- Jó, jó. Most csak beszélni akartam a haverom nőjével.
- Ja, te mindenkivel beszélni akarsz.
Dave kezeit felemelve állt fel és elmentek. Elmentek Harry mellett és minden bizonnyal szóltak neki rólam, hiszen egyből felém nézett. Elengedte a barátnőmet és hozzám igyekezett. Sóhajtva nyitottam ki a könyvemet és olvasni kezdtem.
- Mit olvasol bébi?
- Tanulok.
- Ian?
- Visszament.
- Mi a baj? - ült mellém és átölelt, fejét a vállamra hajtotta.
- Mi lenne? Tanulok mint mondtam.
- Liz ismerlek..
- Miért öleltétek egymást annyira? - bukott ki belőlem végül.
- Féltékeny vagy?
- Harry.. Szerintem van okom valamilyen szinten.
- Az régen volt Liz. Itt vagy nekem te és más nem kell. Bízz bennem kérlek.
- De..
- Amikor Ian megsérült, akkor se hazudtam. Most miért hazudnék?
- Én csak. Mindegy. Majd találkozunk.
Felkaptam a kávémat ami még volt a könyvemet. Harry végig simított karomon, ahogy elmentem tőle. Nem akarom megbántani és bízni akarok a barátnőmben is, de régen Harry nem egyszer volt vele és Hanna is okozott nekem fájdalmat. Valahogy a régi sebek nem hagynak túl jutni ezen. Felmentem a terembe és a helyemre ültem. A fiúk szokásosan baromkodtak, míg pár lány valami újságot nézett.
****
- Holnap leadom a jelentkezésem az egyetemre. - újságolta boldogan Amelia.
- És hová?
- Oxford vagy a Cambridge-i. Ezekbe szeretnék bejutni, de van még hely. Például az UCL vagy a Kingston.
- És te Liam? - néztem rá.
- Én nem megyek. Nekem nem fekszik az egyetem vagy főiskola.
- Pedig még a húgod is jelentkezik. - nézte Amelia.
- Ja, igen. Egy egyetemre akarnak menni a csámpással. Pedig nem hittem volna hogy Hazz beadja magát.
- Harry egyetemre akar menni? - néztem rá - Nekem ezt nem is mondta..
- Hupsz. - ivott inkább italába.
- Menj te is. - dobta fel Ame - Biztos örülne neked.
- Harmadik keréknek? Kösz, nem. Amúgy is utazni szeretnék. Bejárni a világot iskola után.
- Várj.. - mutatta fel mutatóujját Liam - Féltékeny vagy a húgomra?
- Micsoda? Nem! Csak.. Engem kihagytok lassan mindenből. Harry is sokkal jobban el van vele. Ma is olyan összebújva álltak a büfében. És akkor itt az egyetemes dolog.
- Nyugodj már le te nő. Hazz beléd van bolondulva teljesen. Teljesen rózsaszín ködben úszik az agya. Talán Lana mellett sem volt ilyen szerelmes.
- Mondjuk igen.. - gondolkozott el Amelia - Harry melletted csak vigyorog és boldog.
- De ez most akkor is bánt.
Liam sóhajtva evett tovább, míg barátnőm átkarolt és fejét enyémnek döntötte. Amúgy is, hol vannak most? Biztos kettesben egyetemeket keresnek. Nekem semmit sem szólva.
- Felhívjam?
- Nem kell. Úgy is egy házban élünk.
- Csak ne veszekedjetek, oké?
- Mhh.
Liam megforgatta a szemeit, majd elvitte a tálcát amin a szemét volt. Felvettem a kabátomat és a sálat és vártam a szerelmes párra. Liam és Én vagyunk az egyetlenek akiket hidegen hagy a tovább tanulás. Egyáltalán Harry mit akar? Sose beszéltünk erről még..
- Haza vigyünk?
- Nem kell. Majd találkozunk holnap. Sziasztok!
****
Apa mellett ültem a kanapén és a füzetemet olvasgattam. Ő éppen a laptopján dolgozott valamit. Csak ketten voltunk, mert Anne a délutáni váltásban van és későn jön csak haza. Harry pedig még mindig a Payne családnál tölti idejét.
- Gondolkoztál már a jövőn?
- Hm?
- Egyetem, munka?
- Utazni szeretnék. Körbe járni a világot. - néztem rá - Nem akarok tovább tanulni.
- Komolyan? - lepődött meg - Azt hittem érdekelne.
- Hát nem. - ráztam a fejemet.
- Pedig még Harry is jelentkezik.
- Melyikre?
- Middlesex. Jogot fog tanulni, ha minden jól megy és nálam lesz gyakornok.
Tehát mindent eltervezett már. És valószínűleg ebben nem vagyok benne. Sóhajtva tette le a füzetet és hátra döntöttem a fejemet.
- Megjöttem!
- Szia Harry. - mosolygott Apa.
- Átnéznéd a jelentkezést? Ma megírtuk.. - vette ki a táskából és rám nézett.
- Persze. - vette el Apa.
Harry engem nézett, de én csak fel vettem a füzetemet és felmentem a szobámba. Milyen büszkén jön haza.. De nekem még csak meg se említi. Ez fog minket szét választani? Az egyetem? Én azt szerettem volna, hogy Harry majd velem jön. Kettesben bejárjuk a világot, mindent megnézünk.
- Bejöhetek? - dugta be fejét Harry a félig nyitott ajtómon.
- Gyere.
- Egész nap nem beszéltünk. - csukta be az ajtót - Úgy hiányoztál..
- Mikor akartál beszélni a terveidről?
- Micsoda?
- Az egyetem azzal a bizonyos személlyel, a gyakornoki állást Apánál..
- Liz mindenről beszéltem volna, hidd el.
- Egész nap Hanna seggében lógtál! Harry ez nekem fájt, aztán hogy kész terveid vannak és semmit sem szólsz róla!
- Ne csináld ezt Liz! Te sem beszéltél sose mit akarsz iskola után.
- Veled akartam lenni. Beutazni a világot!
- Velem?
- Veled ellentétben én gondoltam rád.
Harry nem szólt semmit csak leült mellém és maga elé bámult. Rosszul vagyok. Néha nem is értem magam, csak úgy a torkának esek.
- Sajnálom Harry.
- Te se haragudj. Nem akartalak kihagyni ezekből.
- Mindegy. Ne álljon egy ilyen dolog közénk.
- Én sem szeretném. Szóval akkor béke?
- Eddig se volt máshogyan.
Harry mosolygott és megcsókolt. Nagyon hiányzott már, hogy együtt legyünk. Éreztem ahogyan kezei már kalandra keltek és a hasamon csúszott fel. Nevetve fogtam meg toltam el. Ajkaira pusziltam és mosolygott.
****
- Mit csinálsz cica?
Huppant be mellém az ágyba és átkarolt miközben hason fekve tanultam.
- Holnap irodalom dolgozat.
- Akkor hagylak tanulni.
Ránk húzta a takarót és lehunyta szemeit. Éreztem, hogy sebes kezén az ujjakat mozgat. Hunyorgott és ajkait összeszorította. Fáj neki. Becsuktam a füzetemet és ledobtam a földre.
- Hozzak valamit?
- Hm?
- Gyógyszert vagy nem kell átkötni?
- Jól vagyok Liz.
- Dehát fáj, látom rajtad.
- Fájni is fog, mert nagyon mély seb. Idő kell neki. - látta rajtam, hogy a válasza nem nyugtatott meg - Nem kell aggódni. Rendben vagyok és tudom fogni használni az ujjaimat.
- Perverz. - kuncogtam.
Szorosan magához ölelt miután lekapcsoltam a szekrényen lévő lámpát.
- Jó éjt bébi.
- Neked is.
Még a nyakamba csókolt és vállamhoz nyomta az arcát. Imádom mikor így alszunk. Érezhetem finom illatát és teljesen közel van az arca.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése