29. fejezet - Ian és Harry

- Azért furcsa lesz Gemma nélkül. – állt az üres szobában és hátra néztem Harry felé.

- Várható volt. – vonta meg a vállait az ajtófának dőlve.

- Ne mondd, hogy nem fog hiányozni.

- Hiányozni fog, de már ideje volt. – indult meg a földszint felé.

Ma egészen durcás kedvében van. Pont olyan mikor a lányoknak megjön a havi. A fogasnál megállva vette fel a csizmáját és a kabátját. A tükörbe nézve igazította meg a haját és tekerte nyaka köré a sálat. Mikor indult volna Anne jött be az ajtón majd Apa utána. Zacskók voltak a kezükben, amit Anne átadott a fiának. Apa már a konyhában volt és Harry utána ment. Kuncogtam, mikor láttam, hogy motyog valamit mérgesen. Felnézett rám és nyelvét nyújtotta. Lesiettem a lépcsőn, egyenesen a konyhába és a pulthoz álltam ahol a zacskók voltak felsorakozva. Harry egy nagy csomag süteményt vett ki és kérdőn nézett szüleinkre.

- Ez minek?

- Mivel ma este nem lesztek itthon, tartunk egy baráti összejövetelt. – felelt Anne.

- Kész haszon, ha a gyerekek lelépnek. – nevetett Harry és megindult az előszoba felé.

- Nem együtt mentek? – nézett rá Apa, majd rám.

- Nem. – ráztam a fejemet – Hanna még orvosnál van, majd hazafelé felvesz.

Mintha meg se hallotta volna válaszom beszélt szerelméhez és háttal álltak nekem. Kezdtem kínosan érezni magamat, így megfordulva hagytam el a konyhát. Harry kuncogva állt a lépcsőnek dőlve és engem várt. Karjait szorosan körém zárta és egy édes csókban forrtunk össze. Mivel Apa és Anne tudta a kapcsolatunkat potom egy napja, így nem igazán rejtettük el a szerelmünket már a házban. Gemma pont mielőtt elhagyta a házat, jelentette ki, hogy mi együtt vagyunk jó sok ideje. Persze, elég nehéz volt kimásznunk a helyzetből a vacsoránál, de Apa és Anne boldogan fogadták a kapcsolatunkat.

- Vigyázz magadra, jó?

- Vigyázok. – mosolygott és orrát az enyémhez dörzsölte – Reggelt látjuk egymást bébi.

- Reggel. – simítottam arcára.

- Érezd jól magad. – puszilt a tenyerembe és intve hagyta el a házat.

Sóhajtva csuktam be mögötte az ajtót és felmentem a szobámba. Kipakoltam a táskából, amire már egy napja próbáltam magamat rávenni, miután haza jöttünk a Nagyitól. Rendbe raktam a szétdobáltam dolgaimat, majd ledőltem az ágyra. Még mindig, ha lehunyom a szemem csak a szilveszter éjszaka, jut eszembe. Annyira jól éreztem magamat. Akkor azt kívántam bárcsak sose érne véget az a pillanat, amiben voltunk.

Rezegni kezdett a mobilom, így egyből felugrottam és az asztalhoz rohantam. Hanna hívott.

- Szia!

- Most indulok érted! – szólt bele boldogan – Egy gyors kérdés! Mennyire játszik ma be egy jó mozi?

- Hmm.. Mondjuk nagyon.

- Helyes válasz Liz! Tíz perc és ott vagyok!

- Oké.

Mosolyogva az ágyra dobtam a készüléket és a szekrényhez pördülve vettem elő belőle kedvenc fekete farmeromat és a fehér pólómat. Gyorsan átfésültem a hajamat és felvettem a bakancsomat.

/Harry szemszög/

- Kik jönnek még? – néztem Liam felé.

- Hát.. – gondolkozott el – Azt hiszem Dave, John és talán még Andy is befut.

- Szóval a szokásos.

- Tömören.

Leparkolt a kocsma melletti parkolónál és kiszálltunk. Dave és John már ott vártak minket az épületnél és látszott rajtuk, hogy már ingen csak harmadnaposak lehetnek így szilveszter után.

- Haver! Iszol te rendesen? – karolt át Dave – Gyere, látom, szomjazik a májad!

- Nyugalom. – nevettem el magamat – Hány napja iszol?

- Hm.. – kezdett el számolni az ujjain – Talán kettő.. Nem tudom, összefolynak a napok. De tudod! A gyógy sörnél nincsen jobb.

Ahogyan beértünk az épültbe leültünk a pulthoz és Dave kért négy sört. Andy vigyorogva jött hozzánk és pacsizott mindenkivel. Liam mellém ült és beszélt valamit, de éppen Dave a fülembe liheget, így próbáltam errébb tolni.

- Hol voltatok? Nem láttalak titeket a buliba! – húzott oda egy széket Andy.

- Dover. – felelte Liam – Mi most ott voltunk.

- Minek? – lepődött meg Andy – Elit férfiúk letettek talán?

- Ugyan. – nevetett John – Nézz rájuk.

- Egészség! – ivott Dave a sörbe, amit adtak – Harry, barátom! Igyál, mert kiszáradsz.

- Szilveszter óta iszik. – rázta kacagva Andy a fejét – Csoda, hogy nem kapott még alkoholmérgezést.

- Annyit nem iszik. – legyintett John.

****

- Idefigyelj.. – fogta meg a fejemet Dave és a homlokát az enyémnek, nyomta – Remélem, most már jól megraktad a barátnődet.

- Meg volt. – vigyorogtam, és a vállát veregettem.

- Ez a beszéd! – kelt ki magából és a vállamat szorongatta – Most pedig, szépen elverjük őket csocsóban!

- Álmodjatok csak! – tette le az üveget Liam.

- Bocs, meddig fogtok még itt majomkodni? – lökte meg valaki hátulról a karomat.

- Mi bajod? – fordultam meg és Ian állt mögöttem.

- Na..

- Én is pont ezt gondolom. Hagyjál minket inkább. – fordultam vissza.

- Barmok. – hagyott ott minket.

- Ez mit keres itt? – nézte Andy.

- Gondolom vége a cserediákos ügynek. – mondta hanyagul John.

- Na, de most játszunk vagy sem? – ivott egy újabb vermutot Dave.

Akárhogy is, most hogy újra a városban van találkozni fognak. Tudom, hogy meg fogja keresni és beszélni fognak. Ian újra valami baromságot, töm majd a fejébe és akkor baj lesz. Beszélnem kell vele. Kezembe fogtam az üveget és Ian után mentem. Hallottam, ahogyan a többiek szólnak, de nem érdekelt. Ian és egy kisebb baráti társasága a földszinten voltak és éppen indulni készültek, mikor valami full részeg srác beléjük kötött. A tag talán két évvel lehetett idősebb nálunk. Elég izomállat volt ránézésre. Ian próbálta lenyugtatni, bár nem is rá volt mérges, de miután azt mondta neki, hogy hagyd, felbőszült. Oda mentem hozzájuk és a tagot bámultam.

- Mi a fasz akarsz?! – kiabált rám.

- Kussolj már. – vontam fel a szemöldökömet – Mi a problémád velük?

- Nekem jött az a mitugrász aztán ez itt beszólt. – mutogatott és hadarta a szavakat egymás után.

- Mert mondjuk az út közepén, állsz? – nézett rá Ian.

- Kiverem belőled a szart is, ha még egyszer hozzám szólsz! – förmedt rá.

- Állj már le. – néztem a tagon végig, akinek már szinte vörös volt a feje.

- Hagyd Harry, ennek kisebb az agya, mint egy kavics.

És az izomagynál elszakadt a cérna. Ellökve engem ugrott Ian nyakának. Nehezen eszméltem fel a földön ülve, hogy mi is történt. Felugrottam a földről és próbáltam ellökni tőle, kisebb nagyobb sikerrel. Ian ledobta a kabátját és neki ment. Nagy nehezen szét tudtuk őket szedni, de mikor elengedtük a részeg tagot, a hátat fordított Ian felé sietett és az ablak felé lökte. Oda ugorva próbáltam vissza fogni, hogy ne essen el, de késő volt. Az épület ablaka kitört alattunk és hamar az utcán találtam magunkat. Ian a földön feküdt hason és pedig nem messze tőle a térdemen voltam. Az emberek oda rohantak hozzánk és hallottam, ahogyan mentőért kiabálnak. Nem fogtam fel semmit sem. Minek a mentő? Ian felé pillantottam, aki vérzett. A beton véres volt és nem volt magánál. Mikor feleszméltem már hallottam a mentő hangját a fő úton és összekapartam magamat a földről. A fiúk akkor jöttek ki mikor már a mentősök látták le a földön lévő évfolyamtársunkat. Én az épületnek dőlve lógattam a kezemet és néztem magam alatt betont, amin apró vércseppek voltak. Távolabb voltam a tömegtől. Vérzik a karom. A kézfejem. A rendőrök, nem sokkal miután elment a mentő bilincsben vitték el a részeg tagot bentről. Liam és az én tekintetünk találkozott, majd a föld felé pillantott, ami ugyan olyan véres volt, mint az egész karom. Hátat fordítva indultam el a sötét utcán.

- Harry!

Nem álltam meg. Mentem végig a járdán és lefordultam arra amerre Liam lakott. Tudom, hogy Liz ott van. Látni szeretném. Megmondani neki semmi baj nem történt. Minden rendben lesz. A szívem hevesen vert és néha szédültem. Nem álltam meg.

/Elizabeth szemszög/

- Hé! Charlie angyali póz! – ugrott meg Hanna és a sövénynek dőltünk.

Nevetve ugráltunk végig a járdán és egymásba karoltunk. Már csak kétháznyira voltunk tőlük. Éppen a túl oldalon lévő házat néztem, mikor Hanna megrántotta a karomat és megállt. Harry állt a kerítés előtt. Nem volt rajta kabát, se sál. Mintha éppen most jött volna ki. Vajon miket várt? Boldogan siettem felé. De a boldogságom hamar eltűnt. Talán három méterre álltam meg tőle. A havas járda véres volt. Az egész kézfeje vérzett. Fehér pólója is véres volt. Üveges tekintettel bámult rám. Nem tett semmit sem csak állt. Apró vércseppek csöpögtek a földre. Remegni kezdett mindenem. Féltem. Mit tettél? Mibe keveredtél? Hanna a szájához kapva kezeit nézett barátjára és oda sietve hozzá fogta meg másik kezét és berohant vele a házba. Én csak a véres hóra meredtem és nem bírtam felfogni. Harry vére. Liam futott felém és a nevemet kiabálta. Kifulladva állt meg nem messze Harry előző helyétől. Mikor észre vette a vörös havat egyből rám pillantott. Pár nagyobb lépéssel bezárta a köztünk lévő űrt és a karjaimat megragadva rázott meg.

- Liz! Liz! Kérlek, figyelj rám!

- Liam.. Mi.. Mi történt?

- Ian.. – lihegte kifulladva – Ian kórházban van!

- Ian? – kerekedtek el szemeim – Ugye nem.. Ugye nem Harry? – sírtam el magam.

- Nem tudom Liz..

****

Betörtem magam előtt a bejárati ajtót és felfutottam az emeltre. Hanna elmondta, hogy Harry haza jött, illetve haza hozta, mert nem volt túl jól. Minden ember a nappaliban felém nézett, de nem érdekelt. Dühös voltam. Tudni akartam mindent. Ian nem volt magánál, de valamennyit össze tudtam rakni a történtekből. Benyomtam magam előtt az ajtót és láttam Harry az ágyán, fekszik. Egyből felugrott mikor meglátott. Hanna mondta, hogy több mély vágás volt a kezén, de egy orvos, akit kihívtak összevarrta neki, és rendbe rakta a karját. Egy fekete rövid ujjú volt rajta így tisztán látszódott, hogy a könyökéig be van kötve a keze.

- Mi ez az egész Harry?! – förmedtem rá.

- Liz nyugodj meg..

- Még is hogyan?

- Nem úgy van, ahogyan gondolod, ebben egészen biztos vagyok.

- Akkor hogy?

- Én csak megvédtem..

- Te? – nevettem fel idegesen, és a fejemhez kaptam – Istenem Harry! Ez szánalmas!

- Komolyan mondom!

- Nem tudom elhinni! Azt hogy, majd pont te véded meg őt?!

- Mi folyik itt? – jött be Anne és egyből a fiára nézett.

- Anya..

- Elegem van. – ráztam meg a fejemet és kimentem a szobából.

Átmentem a szobába és gyorsan becsuktam a zárt sóhajtva dőltem a sötét fa ajtónak és észre se vettem de már megint sírtam. Miért történik ez? Végre rendbe volt minden.
- Liz! - kopogott erősebben Harry az ajtón.
A szívem épp olyan hevesen vert ahogyan ő az ajtón kopogott.
- Liz, kérlek.. Nem hazudom neked. Elvitte a rendőrség azt aki ránk támadott..
De hát akkor Liam ezt miért nem tudja? Zavaros, de tudni akarom az igazat.
- Nem akarlak elveszíteni egy félre értés miatt.. Szeretlek.
Összeszorult a szívem és a földön térdelve sírtam. Felnyúltam és elfordítottam a zárt. Ahogyan Harry meghallotta a kattanást berontott a szobámba. Arcomat takarva zokogtam. Becsukta az ajtót és elém térdelt. Elég erősen dobta le magát, biztos fájt neki. Karjait szorosan körém zárta és éreztem ahogyan remeg teste.
- Te voltál az első aki az eszembe jutott. Látni akartalak és elmondani semmi baj sincsen.
- Ígérd meg, Harry.. Ígérd meg.. - néztem fél rá.
- Esküszöm, hogy nem voltam benne. És az igazat mondtam neked. Hidd el kérlek.
Ajkait enyéimre nyomta és egy gyengéd csókba hívott. Kezeimet a dereka köré fontam és lehunyt szemekkel hagytam hogy sodorjon magával. Lábait kinyújtotta és a falnak dőlve húzott magához. Előtte térdeltem a lábai között és lefejtettem magamról kezeit. Néztem a hosszú és szoros kötést. Egyből az ugrott be ahogyan a hó véres volt a betonon.
- Jól vagyok. - simított az arcomra.
- Akkor is aggódom. - támaszkodtam combjaira, mire elmosolyodott - Mi az?
- Nagyon izgató ahogyan így vagy előttem.
Harry hanyagul lógatta karjait maga mellett és egy huncut mosollyal nézett engem. Tényleg jól volt. Ujját beakasztotta a lila felsőm nyakába és lehúzta, hogy betekintést nyerjen a melleimhez.
- Harry.
- Mhh.
- Hagyd abba.
- Hiányzol.
- Három napja feküdtünk le, előtte meg hónapokig nem csináltad..
- De te itt vagy és amilyen jó veled nem tudok betelni az érzéssel.
- Ittas vagy. - nevettem el magam.
Nem volt részeg, de egész jó állapotban volt. Nagyokat pislogott és még mindig a pólóm anyagával játszott. Egy kopogás zavart meg minket és Harry elengedett. Felálltam a földről, hogy kitudjam nyitni az ajtót. Anne és Apa álltak a folyosón. Harry kikukucskált, mire Apa elmosolyodott.
- Mi történt?
Félre álltam hogy betudjanak jönni a szobámba. Harry továbbra is a földön ült kinyújtott lábakkal, a falnak dőlve. Anne előtte térdelt és a kezét nézte. Harry elkezdte mesélni, mi is volt a kocsmában. Az ágyamon ültem Apa mellett.

****

- Mhhh.
- Harry, ne. - kuncogtam ahogyan a nyakamat szaglászta.
Éjjel három óra múlt, de mi még mindig fent voltunk. Harry kezdett kijózanodni és érezi a kezében lévő fájdalmat. Szorosan mellette feküdtem és simogattam a fejét. Ő a mellkasomon szuszogót, néha felnyögött.
- Nagyon fáj?
- Túl élem. - motyogta - Ian hogy van?
- Jó pár öltése van, egy gipsz a kezén és az arcán több sérülés az egyik össze is van varrva neki. De még mindig mélyen aludt mikor bent voltunk. Azt mondták egy napig legalább még altatják, aztán fájdalomcsillapítókat adagolnak neki és felkeltik.
- Értem. És te hogy vagy?
- Fáradtan. Kicsinált ez a nap.
- Szeretlek Liz. Nem akarlak soha elveszíteni. Soha sem.
- Aludj most már. - emeltem fel a fejemet és egy puszit nyomtam az arcára - Én is szeretlek.