Ásítva nyúltam ki az ágyon, mire mellőlem egy
morgás jött. Hirtelen nem tudtam hová tenni, de rájöttem csak Harry az. A
csupasz hátára dobtam a kezem. Biztosan nem ilyen ébresztőt vár el tőlem.
Kuncogva fordultam az oldalamra és a haját kezdtem el piszkálni. Csukott
szemekkel próbálta meg elhessegetni a kezem, de nem ment neki. Hátán az izmok
megfeszültek, mikor fel emelte a fejét és a másik oldalra fordította. Igazán
szexi. Felnyomtam magam és lábamat átdobva rajta, ültem a fenekére. Újabb
morgás lett az eredménye, de mikor a hátát kezdtem harapdálni, nevetni kezdett.
Ragadós volt a nevetése, így abba kellett hagynom a harapásokat.
- Mit művelsz te nő? – nyújtotta el kezeit és a
térdem feletti részt, simogatta ujjaival.
- Jó reggelt. – hajoltam a hátára és kicsit
feljebb nyomtam magamat, hogy arcához tudjak hajolni – Hogy aludtál?
- Mhh. – nyomta orrát az államhoz – Elég jól.
Végre át tudtalak ölelni alvás közben.
- Sose hittem volna, hogy ennyire ragaszkodó is
tudsz lenni. – pusziltam meg – Veled álmodtam.
- Micsodát? – borított le magáról, ahogyan oldalra
fordult – Remélem csupa jót.
- Csak az. – mosolyogtam – Csak a miénk volt a ház
otthon.
- Jól hangzik. – ásított – Mennyi az idő?
- Ühm.. – néztem a falra – Tíz múlt.
Magunkra húzta a takarót és keze egyből a pólóm
alá kalandozott el. Imádom mikor a hátamat simogatja, annyira kellemes.
Lábaimat összecsavartam övéivel és közelebb csusszantam. Lehunyt szemeit
kinyitotta és rám nézett. Ajkai mosolyra görbültek és közelebb hajolt. A
fejembe hirtelen egy mini Liz jelent meg és örömében táncolt, hogy ilyen közel
van hozzá a szerelme.
- Mi a terv mára?
- Ühm.. Először is csak akkor fogunk kimászni az
ágyból, ha nem bámuljuk egymást, másodszor fogalmam sincsen. – kuncogtam.
Nálunk az
ágyból kikelés volt a legnehezebb reggel. Általában én voltam az, aki először
kelt. Harry csak úgy ébredt mindig, hogy piszkáltam és bámultam. Csak, hogy
azok után mi még továbbra is összebújva fekszünk. Gemma mindig azt mondja olyan
ágy, lenne nekünk jó, ami kidob minket. Bár lehet, van benne némi igazság is.
- Liz?
- Hm?
- Ugye.. Az este.. Nem ijesztettelek el magamtól?
– kérdezte halkan és hezitálva – Csak mert.. Ezért nem beszéltem ezekről soha
senkinek. Liam és a családom az egyetlen, aki ezek, tudja. És az hogy sírtál
miattam.. Uh, rossz érzés volt.
- Nyugodj meg. – simogattam izmos karját – Az én
életem után, nehéz elijeszteni.
- Éhes vagyok. – felelte.
- Csináljak reggelit? – ültem fel, és hátra néztem
rá.
- Eléggé másra is éhezek. – húzogatta a
szemöldökét.
- Elég! – fogtam be száját és a párnámba borultam.
Miért kell ezt csinálnia? Vágyom rá, de félek
megtenni vele. Kicsit olyan mintha még szűz lennék. Pedig már olyan régen nem
vagyok az.. Kicsit sajnálom is. Az a fiú abban a buliban nem volt éppen a
legjobb választásom. Bár vártam volna vele.
- Liz.. Én tényleg kívánlak. – fordult felém –
Rohadt régen nem volt senkivel, azért törnek ezek fel belőlem sokszor. Hidd el,
nem akarlak kínos helyzetbe hozni..
- Milyen régen? – ültem fel.
- Umm.. Talán augusztusban utoljára.
- Hű. Fiú létedre jól bírod. Bár neked ott van a
jobb kezed is. – nevettem el magam.
- A jobb kezem másra is használhatom. – vágta rá
és elkapta a csípőmet – Nem volt rá panasz soha.
- Harry.. Kérlek. – fejtettem le magamról kezét.
- Miért nem akarsz velem lenni?
- Miből gondolod ezt? – néztem hátra rá, míg
felvettem a nadrágomat.
- Elutasítasz. Akárhányszor közeledek felé
szexuálisan falakba ütközöm. – ült fel és ledobta magáról takarót.
- Én.. Öhm.. – kezdtem el piszkálni a kinyúlt
pólómat – Azt hiszem..
- Nem akarod? – jött oda hozzám és lenézett rám.
- De.. Csak.. – néztem a szemeibe, majd a földnek
szegeztem tekintettem – Kicsit izgulok. Már, mint.. Olyan furcsa, mintha te
lennél az első.
- Nyugodj le. – mondta és megsimogatta a fejemet,
majd elment a fürdőszobába.
Ez most mi? Nyugodjak le? Istenem, nem bírok.
Valahogy felforr az agyam, és nem bírok gondolkozni, mikor ezt csinálja.
Gyorsan magamra kaptam a fehér pólómat, és egy
copfba fogtam a hajamat. Kikerestem a kedvenc pulóveremet, és magamra húztam.
Harry kijött a fürdőből és rám mosolygott, mintha az előbbi beszélgetés meg sem
történt volna. A táskájában kutatva vett elő egy pólót és felvette. Az ajtó
mellett álltam a falnak dőlve és figyeltem őt. Oda lépett hozzám, egy gyors
csókot lopott aztán kiment. Mindent milyen játékosra vett. Ha játék, akkor
legyen játék. Kuncogva siettem utána és a hátára ugrottam.
- Hé! – billent meg – Meg akarsz ölni?
- Veled halok akkor. – nevettem fel és a
combjaimat megmarkolta.
Leballagtunk a lépcsőn, mire hallottunk, hogy nem
vagyunk egyedül. Szorosan öleltem Harry nyakát és a konyha felé irányítottam.
Itt a család. Leugrottam Harry hátáról és beugrottam a konyhába. Mindenki rám
nézett teljesen értetlenül, hogy még is mi lelt engem. Nem foglalkoztam velük,
csak, azzal hogy Apa nyakába ugorjak. A pultnak dőlve állt, így lábaimmal is
rákapaszkodtam. Nevetve simogatta a hátam, míg Harry egy-egy puszival üdvözölte
a lányokat.
- Azt hittük itthon se vagytok. – nevetett Gemma.
- Este valami szuper film volt és azt néztük.
Háromkor aludtunk el. – vonta meg a vállait Harry és Anne mellé állt – Mi jót
csinálsz?
- Szendvicset? – nézett rá értetlenül, mivel
tisztán lehetett látni.
- És nagyon finom lesz? – rebegtette pillát.
- Harry, drágám.. Ha szeretnél egy szendvicset,
akkor csak kérj. – nevette el magát Anne – Nem kell hízelegni.
- De Gemma csak akkor csinál ha hízelgek.
- Héé! Ez hazugság! – állt fel Gemma – Látod,
ezért nem szeretem, ha éhesen hagyod velem!
- Buták. – vettem a kezembe egy almát és néztem
őket – Komolyan ezen veszekedtek?
- Shh, Liz, shh. – néztek rám, és szinte egyszerre
mondták.
Félve
lépkedtem ki a konyhából és a nappaliba mentem. Nagyi éppen telefonon beszélt,
így csendben leültem a kanapéra és felhúzva a lábaimat, kerestem a
távirányítót. Feltúrtam az egész kanapét mire észre vettem hogy a könyves
polcon van. Mikor Nagyi letett a telefont egyből felém fordult, ami fel is tűnt
így rá néztem. Boldogan jött mellém, és mosolyogva simogatta a hátamat. Kezdek
megijedni.
- Most beszéltem Izabella anyukájával.
- Ühm.. És?
- Izabella megint a városban van.
Összefuthatnátok. Olyan jóban voltatok.
- Igen, ameddig nem ment bentlakásos iskolába és
lettem egy emlék számára.
- Együtt nőtettek fel. – komolyodott el Nagyi –
Kérlek, Liz csak egy kis találkozó.
- De akkor tuti ott lesznek a többiek is.
- Miért nem akarsz velük találkozni? Egykor olyan
jó barátok voltatok. Meg volt a szuper kis baráti köröd.
- Ott az a szócska, hogy volt. – néztem rá – Nem
szeretnék.
- Akkor ezt megbeszéltük. Ez itt Iza száma hívd
fel. – nyomta a kezembe.
****
Harry szorosan fogta a kezem, miközben a városban
sétáltunk abba a kávézóba, amit megbeszéltük. Ha minden igaz elég sokan
leszünk. Iza azt mondta Cameron, Dana, Lilly, Dan, Peter, Emily és Hope is
eljön majd. Kíváncsi vagyok Harry mit fog szólni a barátaimhoz. Hiszen a lányok
óta biztosan van benne már egy előítélet. Amikor az épület elé értünk felnéztem
barátomra, aki megtántorodva leset be.
- Haza mehetsz, ha szeretnél..
- Nem hagylak itt. – mosolygott rám és egy puszit
nyomott a homlokomra.
Kinyitotta az ajtót és előre engedett. És tényleg
itt volt mindenki. A helység hátsó sarkában egy nagyobb boxban ültek és
beszélgettek. Harry újra összefűzte velem ujjait és átcikáztunk az asztalok
között. Mindenki annyira más lett. Igaz.. Már nem vagyunk gyerekek. Lilly
felnézett és egyből hatalmas mosollyal fogadott minket.
- Eliza! – ugrott fel a széléről és a nyakamba
ugrott mikor oda értünk – Istenem! Ezer éve, hogy láttalak!
- Az elveszett báránykánk! – nevetett Cameron.
- Hagyd már! Örüljünk, hogy megtisztel minket. –
mosolyogva állt fel Emily – Üdv újra köztünk idegen.
- Sziasztok. – mosolyogva intettem.
- És ő ki? – kérdezte izgatottan Izabella.
- Ő itt Harry. – húztam magam mellé, és mosolyogva
néztek rá.
- Hello! – intett.
- Szia, Dana vagy és teljesen szabad. – vigyorogva
paskolta meg maga mellett a helyet.
- Ami azt illeti a barátom. – nevettem kínomban.
- Oh.. – kerekedett el a szája, majd mindenkinek a
szeme.
- Sose láttunk még egy fiúval sem, most meg itt vagy
boldogan kézen fogva. Hát ez milyen édes! – mondta Hope és arrébb csusszant –
Üljetek le!
Harry elvette a kabátomat és felakasztotta az
akasztóra a sajátjával együtt. Leültem Hope mellé és mellé Harry. Szorosan
ültünk egymás mellet és rendeltünk egy-egy forrócsokit. Hallgattuk, ahogyan a
többiek mesélnek kirándulásokról, nyaralásokról, hosszú hétvégékről, bulikról
és a munkáról. Épp az italom kortyolgattam, mikor Harry keze kissé
elkalandozott a lábamon. Kész szerencse, hogy az asztal alatt senki se látta.
Letettem a fehér csészét és rá pillantottam. Rezzenés mentes arccal simogatta a
belsőcombomat. Hirtelen megint előjött a játékos énem, aki reggel ugyan csak
megharapta a hátát. Kezemet a combjára tettem és lassan húztam felfelé.
Mosolyogva néztem őt, míg a szeme sarkából csak rám nézett. Az egyik
gödröcskéje megjelent az arcán és már egészen fent volt a keze mikor Dan
egyszer csak megszólította.
- Harry igaz? – nézett rá és Harry lehúzta a kezét
a térdemhez.
- Igen. – bólintott.
- Honnan ismeritek egymást?
- Az iskolában évfolyamtársak vagyunk.
- És igazából mostohatestvérek is. – tettem hozzá
halkan.
- Micsoda? – esett le Lilly álla.
- Apa és Anne jegyben járnak. Harry és Én ki sem
állhattuk egymást egészen szeptember közepéig.
- Ilyen love story se volt még a csapatunkban. –
nevetett Iza.
- Mióta vagytok együtt? – nézett rám Cameron.
- Hát úgy nagyon hivatalosan fél hónapja talán. De
elég régóta húzódott már köztünk, csak nem mondtuk el.
- Milyen gyorsan telik az idő. – mosolygott rám
Harry.
- Ha már így mind együtt vagyunk el, kell
mondanom, hogy szilveszterkor enyém lesz az egész ház. Anyuék a pubban töltik a
bulit. Így csapok egy oltári estété és mind meg vagytok hívva! – jelentette ki
Cameron – Eliza, Harry! Nektek kötelező a részvétel.
****
- Mi volt az a kávézóban? – kérdezte Harry.
- Micsoda? – játszottam az ártatlant miközben a
bolt kirakatát néztem.
Üresek voltak az utcák és már kezdett sötétedni.
Szorosan mentünk egymás mellett, ujjainkat összefűzve. Néha lóbáltam kezünket,
amin Harry kuncogott. Elég csípős hideg volt, így a sálam mögé fúrtam arcom,
hogy melegen tartson.
- Hirtelen nagyon bátor lettél.
- Gondoltam kellemetlen helyzetbe hozlak, míg
ahogyan te is próbáltál.
- Nem próbáltalak. – rázta a fejét – A kezem
életre kelt.
- Aha, persze.
- Valld be tetszett. Élvezted, hogy így érintelek.
- Máskor is simogattad a combom.
- Pff, Liz. Ez nekem nem megy, nem tudsz úgy tenni,
mintha nem, izgatna.
- Nem tehetjük el ezt a témát?
Hirtelen megállt és magához rántott. Arcom elől a
sál lecsúszott és fel néztem rá. Hideg ujjai arcomat érték és közelebb hajolt.
Forró ajkait enyéimre nyomtam, míg én szorosan hozzá simultam. Elhúztam a
fejem, mikor megéreztem szorosan hozzám simuló erekcióját.
- Ühm..
- Vágyom rád.
- Jól bírod. – bólintottam elismerően – Még
szerencse, hogy hosszú a kabátod.
- Kérlek.. – markolt a fenekembe – Csak..
- Shh. – fogtam be a száját, ha így haladunk sose
érünk haza.
Csalódottan nézett rám, de én nem tudom, hogyan
lereagálni ezt a helyeztet. Az utcán, télen csak nem eshetünk egymásnak.
Szerencsére csak pár sarokra voltunk a házunktól.
Harry végig szótlan volt, ahogyan Én is. Még egymás kezét sem fogtuk.
Furcsálltam, mintha kicsit haragudna rám.
****
Nedves hajam áttöröltem egy törölközővel és
átmentem a szobámba. Harry az ágyon feküdt félig betakarózva és a tévét nézte.
Még csak rám se nézett. Bezártam az ajtómat kulcsra és oda mentem hozzá.
Továbbra is arra a képernyőre bámult és meg se mozdult. Kezdett idegesíteni,
hogy ennyire semmibe vesz. Felálltam az ágyra és a csípőjére ültem. Végre rám
pillantott és egyenesen a szemembe bámult. Nem ért hozzám, mintha direkt
kínozna. Végig simítottam fedetlen felső testén és egy apró mosolyt küldtem
felé. Egyik kezét ökölbe szorította lábam mellett. Küzdött magával.
- Ha nem akarsz semmit, ne is izgass.
- Harry.. – hajoltam oda hozzá – Én, szeretnék
bocsánatot kérni.
- Bocsánatot? – lepődött meg.
- Igen. – bólintva hajoltam mellkasához és végig
csókoltam rajta – Amiért mindig lerázlak.
- Hát..
Be se fejezte a mondatát, mert ahogyan
felegyenesedtem, ledobtam magamról a törölközött, ami testem köré volt
csavarva. Nagyot nyelt és szemei sötétek lettek. Éreztem egyre keményedő
férfiasságát a fenekem alatt. Megfogtam a kezeit, és a testemre vezettem. Ajkai
elnyíltak és szemei fel s alá futottak a testemen. Szinte itta minden egyes
porcikámat magába. Görcsben volt a gyomrom, de nem érdekelt. Kárpótolni
szeretném.
- Liz.. Állj le. – nyögte halkan mikor lassan
dörzsölni, kezdtem magam hozzá – Ez így nem megy.
- Mi a baj?
- Anya és Scott a másik szobában vannak. –
hámozott le magáról.
- Sajnálom. – hajtottam le a fejem és magamra
húztam a párnán lévő pólómat.
Sóhajtva hunyta le a szemeit és befeküdtem mellé.
Hozzá bújva öleltem át és a mellkasára hajtottam a fejem. Sóhajtva simított
végig a karomon és a homlokomra puszilt.
- Nem kell bocsánatot kérned. – súgta – Csak
élvezni szeretném a pillanatot, nem pedig elsietni kettőnk között.
- Megértem. – fészkelődtem és a lábamat a
csípőjére, dobtam, mire felszisszent – Ühm, bocsánat! – húztam le egyből.
- Csak egy kicsi ideig még ne. – sziszegte – Utána
minden oké.
Feszült voltam, de Harry kicsit elnevette magát.
Egyből nyugodt voltam, hogy nincsen baj. Felém fordult, így fejem a párnára
csúszott. Arcomra simított, végig a nyakamon, oldalamon, majd a fenekemnél
fogva húzott közelebb magához.
- Kedves barátaid vannak.
- Köszönöm, bár Dana egy kicsit túl rámenős tud
lenni. – kuncogtam.
- A maga módján ő is szerethető, nem igaz? Hiszen
akkor nem lennél a barátja.
- Ha azt nézzük, ők csak az ismerőseim. Semmit nem
tudok már róluk.
- Itt az alkalom Liz. A szilveszteri buli előttünk
van.
- De Hanna és Liam..
- Szerintem nekik most a nyugalom lenne jó. –
motyogta – De ide akarnak jönni.
- Micsoda?
- Hanna velünk akarja tölteni az újévet és Liam is.
- Az szuper! – mosolyogtam – Hanna milyen?
- Egész jól rendbe jött. Hízott az ő elmondása
szerint, de a kórházi köntösben nem túl sokat látni belőle. – nevetett Harry.
- Örülök, hogy így döntött.
- Határozottan. – bólintott – Hiányzott már a régi
Hanna.
- Tudod azért.. Nem túl jó ilyenek hallani a
szádból. – döntöttem homlokom a mellkasának, ahogyan lejjebb csúsztam.
- Liz.. – simogatta a hátamat – Téged Szeretlek.
- Remélem is. – motyogtam az orrom alatt – Mert
nem szeretnék nélküled lenni. Veled vagyok boldog.
Harry nem válaszolt. Elhúztam a fejem és láttam,
hogy már alszik. Mélyen aludt. Talán kicsit jobb is hogy nem hallotta a
vallomásomat. Nem szeretem annyira fejezni magam, mert úgy érzem, csak
kinevetne. De egyre jobban kötődöm hozzá. Egyszerűen nem akarom elengedni.
****
Ásítva húztam végig az ujjam a sötét folyosón és
mentem le a konyhába. A hirtelen jött fény a folyosón elvakított. Hunyorogva
sétáltam be a helységbe ahol Gemma ült a telefonjával. Ideges volt. Rám
pillantott, majd vissza a készülékre. Mi lehet? Töltöttem egy bögre teát és
leültem mellé.
- Hé..
- Menj aludni, késő van.
- Attól, mert idősebb vagy, ne küldj aludni
egykor. – kuncogtam.
- Liz, tényleg menj. Csak várok.
- Mire? Nem akarsz róla beszélni?
- Uh. Hát.. – fordult felém – Ez titok! – súgta –
Van egy fiú, aki régen is a barátom volt, de Harry és ő egyszer nagyon
összekaptak. Verekedés volt belőle, mert nem bírták egymást elfogadni. Két
napja újra találkoztunk, és megint beszélünk. Tegnap randizni voltunk. És
eléggé úgy néz, ki újra együtt vagyunk, vagy is úgy beszéltük nagyjából, de
most láttam róla egy képet ahol egy lánnyal, van és nem éppen csak barátság
volt köztük.
- Gemma.. – fogtam meg a kezét – Akkoriban miért
szakítottatok?
- Egyrészt, mert megcsalt a másik pedig Harry
volt. De én nagyon szeretem.
- Akkor ne hagyd menni. Lehet csak egy régi kép. –
vontam meg a vállam – Láttad, hogy mi is mennyire utáltuk egymást az öcséddel,
most meg..
- Meg?
- Ühm.. – ittam bele teámba és forgattam a szemem
közben.
- Ne.. Lefeküdtetek?! – kérdezte kissé
hangosabban, de egyből befogtam a száját.
- Shh! Nem.. Illetve csak majdnem. Apuék miatt nem
csináltuk csak.
- Ahw. – nevetett – Az öcsikém és a
mostohahugicám. – majd hirtelen elfintorodott – Hát ez nagyon undin hangzik.
- Na igen. – gondolkoztam el.
- Tudják már?
- Kik?
- Anya és Scott.
- Oh.. Hát nem. – ráztam a fejem – Harry tart
elmondani.
- Gondoltam, hogy pont ő lesz az. – forgatta
szemeit.
- Szerinted miért tart?
- Mert Harry sok embert elkergetett Anya mellől és
nem akarja, hogy megint az legyen. Hidd el.
- Elhiszem. – bólintottam – Menj aludni.
- Te is. – nézett rám, majd nevetni kezdtünk.
- Jó. Megyek már! – rohantam fel az emeletre.
Végig siettem a folyosón és benyitottam a
szobámba. Harry teljesen elfoglalta az ágyat így tanakodva álltam előtte és
néztem, hogyan kéne őt arrébb lökni. Mellé térdeltem és a nyakát kezdtem
csókolgatni, mire felmordult és felkentem magát a falra, hogy messze legyen
tőlem. Kuncogva feküdtem vissza és oda nyúlva fogtam meg a kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése