14. fejezet - Hanna 1, Liz 0

* Harry szemszög *

- Tegnap nem is láttunk titeket a bálon. – nevetett mellettem Scott – Ott voltatok?

- Öhm.. – dörzsöltem meg a szemem – Igen.

- Gemma mondta hogy Liz nem aludt itthon. – jött be a konyhába Anya.

- Oh, igen. Reggel küldött üzenetet hogy minden oké, Ian este nem volt jól és haza kísérte meg ott maradt vele. – válaszolta Scott és bele ivott a kávéjába.

Mi történt tegnap este? Elmentem telefonálni és közben találkoztam Liam húgával. Szóba keveredtünk és adott egy pohárpezsgőt. Kimentem telefonálni, aztán teljes kép szakadás. Már csak az van, meg ahogy Gemma az ágyamba dob és aggódva néz rám. Hogy kerültem haza egyáltalán?

- Elvigyelek Harry? – állt fel Scott – Arra van dolgom.

- Oké, csak hozom a táskám. – bólintottam.

Furcsa. Szétszakadt a fejem és olyan tompa a világ. Másabb, mint mikor másnapos az ember. Remélem Liz jól, van. Feltételezem Ian jól, elszórakoztatta. Bedobtam a táskámba pár füzetet és a kabátomért nyúltam. Akkor vettem észre, hogy bele van fűzve Liz kabátja. Kabát nélkül ment el? Ian ilyen rosszul lett volna, hogy ennyire sietnie kellett.

****

Kész szerencse hogy az egyik óra lyukas így nem kell egy helyben ülnöm. Már harmadik óra van és Liz sehol. Az osztályában még nem látták, se a büfében. Leültem a folyosó végén lévő székekhez és a falnak döntöttem a fejem. Forog a gyomrom. Felnyitottam szemeim és akkor láttam, hogy Liam bejött az épületbe. Utána szóltam, mire megfordult és egyből felém jött. Nem volt túl boldog.

- Úristen Harry, jól vagy?

- Forog a világ, de minden oké. – legyintettem.

- Tegnap este nagyon szét voltál csúszva.

- Semmire sem emlékszem. – ráztam meg a fejem.

- Hát, úgy szedtelek össze, és haza vittelek. Próbáltam veled beszélni hogy mi történt, mennyit ittál, de semmire sem tudtál összefüggő és normális választ adni. Mindig csak Liz így, Liz úgy.

- Mhh. – sóhajtottam – Nem láttam ma még.

- Kíváncsi vagyok mi baja volt.

- Ian rosszul volt és Őt kísérte haza. Legalább is ezt írta az Apjának.

- Igen, valószínűleg azért olt kiborulva. Ian mondta hogy kisírta a szemeit, nem válaszolt semmire se.

- Mi van? – néztem rá.

- Ennél többet én sem tudok, de most mennem kell. Beszélnem kell a matek tanárral. – állt fel.

Néztem, ahogy Liam elmegy a lépcsők felé, majd újra egyedül maradok a folyosón. Aggaszt Liz. Mi történt tegnap, hogy Ian mellett nyugodott meg? Erőt vettem magamon és felnyomtam magam a székről. Megdörzsöltem az arcom és a porta felé mentem. Az ügyelők most is jól elszórakoztak, mint általában. Kíváncsian néztem rám, míg oda mentem hozzájuk és az asztalukra támaszkodtam. Két másodikos lány volt. Mosolyogva néztek rám, és a hajukat igazgatták.

- Miben segíthetünk Harry?

- Öhm.. Ian és Elizabeth bejöttek ma?

- Nekem úgy rémlik mintha láttam volna ma reggel őket. – gondolkozott el a szőke hajú, míg a társa a füzetet nézte.

- Igen! Egész korán jöttek, ők voltak az elsők és nem mennek ma órára.

- Nem? – vontam fel a szemöldököm.

- Oh tényleg. Ők azok, akik a harmadikon vannak, és aktákat rendeznek. Senki sem akarta elvállalni.

- Értem. – bólintottam – Kösz.

- Nem tesz semmit! – mosolyogtak.

Kettesben vannak az egész szinten. Remek. Remélem Ian nem, próbálkozik be újra nála. Akár mennyire is össze kéne vele fognunk nekem, nem megy. Nem bízom meg benne. Alattomos.

Fel siettem a lépcsőkön, és körbe néztem. Volt három iroda, amit a diákszövetkezet használt. Kettőnek nyitva volt az ajtaja, az egyik pedig csukva volt. Hatalmas csend volt. A folyosóra kihordott asztalokon voltak karton dobozok, dossziék, könyvek.

- Ehw. – hallottam magam mögül.

Megfordultam és Liz jött fel a lépcsőn. Kezében két kávé volt. Szemei karikásak voltak és nem volt vidám. Egy sapka volt a fején, szürke póló és fekete pulóvert viselt. Látszott hogy nem az ő ruhája. A nadrág is nagyobb volt rá. Feltehetően nem vett észre, hiszen a kávét nézte a poharakban és óvatosan lépkedett. Lejjebb mentem egy lépcsőfokot és elvettem tőle az egyiket. Továbbra sem nézett fel, csak egy mosoly jelent meg az arcán és a poharat nézte a kezében.

- Képzeld, én voltam ma az első a büfében. – kuncogott – Oh, igen Ian.. Jövők neked majd egy csokival.

Ahogy fellépett az emeletre felemelte fejét és rám nézett. Teste megfeszült és hirtelen minden érzelem eltűnt róla. Mi az isten? Kikapta a kezemből a poharat, ami miatt egy kevés rám és rá is ráfröccsent. Megindult az első helység felé. Egy szót sem szólt hozzám. Szinte megölt a szemeivel. Mi történt tegnap? Csináltam valamit?

- Liz, ne csináld már! Mi van?

- Kussolj és húzz el.

- Nem! – siettem elé és elálltam az útját – Mi bajod van?

- Nem vár a ribancod? – kerülte tekintettem.

- Kicsodám? – vontam fel a szemöldököm – Miről beszélsz?

- Oh, ne tedd a hülyét. Olyan jó volt neked a bál, nem hiszem, hogy elfelejtetted volna.

- Liz, kérlek! Nem értek semmit sem.

- Samanta biztosan el tudja neked magyarázni. Hiszen olyan mélyen egymásba voltatok olvadva! – folytak végig könnyei az arcán.

- Liz.. – nyúltam felé, de kidobta a kezeiből a poharat és ellökött – Nem értem miről beszélsz..

- Csak hagyj békén! Azt hittem te másabb vagy.. – lépett hátrébb – Hogy te más, vagy mint a többiek. Bíztam benned. De csak játszottál velem!

Mielőtt bármit is tudtam volna mondani Ian kijött és Liz bement a terembe. Még is miről beszélt? Ian nem szólt semmit csak bámult rám. Kezdett irritálni a semmit tevése, és hogy így néz rám.

- Mi van?! – tártam ki a karjaim.

- Szánalmas vagy.

- Pff. Nekem te ne!

- Nem tudom, mit csináltál, de ha így bántod, inkább kerüld el bessze. – forgatta meg szemét.

A düh teljes egészében átjárta a testem. Kezeim ökölbe szorultak és néztem, ahogyan hátat fordít nekem. Utána szóltam, és ahogy fordult behúztam neki egyet. Egyből a falnak esett és az állát fogta.

- Igazán?! – ordított rám.

Ian felugrott a földről és felé trappolt. Felhúzta karjain az ing ujját és fújtatott. Emelte volna a kezét, hogy üssön, de akkor Liz kijött a helységből és egyből ránk kiabált. Csalódottan nézett ránk.

- Miért vagytok ennyire gyerekesen szánalmasok?!

- Liz.. – nézett rá Ian – Harry kezdte.

- Te pedig folytatod, mint valami idióta!

- Mi van itt? – rohant fel Liam – Jövök a tanáriból erre csak ordítást hallani.

Liz egy percig sem nézett rám. Ian felé közeledett, mire léptem volna, hogy ellökjem tőle, de Liam megfogta a karom. Liz távolabb lépett tőle és megrázta a fejét, majd elment. Figyeltem, ahogyan lerohan a lépcsőn, és a szemeit törli.

- Oké.. Mi folyik itt?

- Ez az idióta nekem esett. – bökött rám fejével Ian.

- Fogd be a szád te seggfej! – néztem rá.

- Kuss legyen. – parancsolt ránk Liam – Ennyire nem lehettek gyerekesek.

****

Az iskola előtti padon ültem egy órája és vártam, hogy végre Samanta és a lányok kijöjjenek. Tudtam, hogy minden csütörtökön Liz egy órával van tovább, mint Én. Bár ma elment. Tisztázni akarom mi is történt tegnap este. Hallani lehet a csöngetést, így felálltam a padról és a lépcsősorhoz mentem. Elsőnek Hayley jött ki, majd utána Hanna. Mind a ketten vigyorogva néztek rám, majd nem messze tőlem megálltak. Samanta futott ki utánuk és oldalra dobta haját. Az útjába álltam, amitől egyből mosoly ült az arcára. Kezét végig húzta a mellkasomon. Leütöttem és távolabb léptem tőle. Undorító.

- Mi az Édes? El is felejtetted az estét?

- Miről beszélsz?

- Oh, hát nem is emlékszel milyen, jól szórakoztunk a ruhatárban? Nagy kis eleven tudsz ám lenni. – kacsintott.

- Ugye.. Nem.. – ült ki arcomra a fintor – Nem létezik, hogy megdugtalak.

- De, és nagyon jó volt. Bár Liz nem hiszem, hogy ennyire örült neki. – nevet fel.

- Lásd be Harry.. – fogta meg a vállam Hanna – Liam, Ian, Liz és Te nem vagytok nekem ellen felek. De ha ez így jó nektek egyenként teszlek titeket tönkre.

- Te tetted ezt?! – vettem le magamról a kezét.

- Nem volt nehéz a poharadba juttatni egy kis anyagot. Amennyire el vagy vakulva, Samanta eljátszotta a drága szerelmed és hamar a ruhatárban kötöttek ki. Tudtam, hogy Liz előbb vagy utóbb oda fog menni. Minden tökéletesen el volt tervezve. És még jobban is alakult, mint gondoltam. – nevetett.

- Aljas ribanc vagy. – léptem hátrébb.

- Azt hitte Liz drága, hogy megússza a parkos eseményeket, de nem. Duplán kap mindent vissza. Elveszem azt az embert, akiben bízott és még Ian is a Te szintedre süllyed. Már csak a Bátyám maradt.

- Rosszul fogsz járni Hanna.

- Ugyan Harry.. – nevetett fel Hayley – Ki hinne neked? Ian utál, Liz rád sem néz. Liam nem tudja, mit gondoljon. Mit akarsz tenni?

- Az legyen az én dolgom.

****

Sóhajtva dobtam le a táskám a földre és a konyhába mentem. Nem volt itthon senki sem. Legalább is azt hittem, amíg észre nem vettem, hogy Liz kint ül a teraszon és egy bögrét fog a kezében. Kinyitottam az ajtót, mire hátra nézett és egyből vissza. Leültem mellé a székre.

- Szia.

Nem jött válasz. Vártam hátba megszólal, de nem.

- Figyelj Liz.. Én semmire sem emlékszem az estéből. Hanna valamit tett a poharamba, elcsavartatta a fejem a talpnyalójával. Én ezt nem akartam!

Láttam, ahogyan egy könnycsepp szökik ki a szeméből, és gyorsan letörli, ahogy arcára ér. Megszakad a szívem. Át akarom ölelni, szorosan magamhoz tartani és megcsókolni.

- Annyira sajnálom. Ha tehetném, visszaforgatnám, és nem mennék el telefonálni.

- Fogd be.. – súgta és szipogni kezdett.

- Nézz rám, kérlek! Látni akarlak rendesen.

- Azt hittem Te is hasonlóképpen érzel, mint Én. Hogy úgy érzed, lehet valami.

- Azt érzem, hogy veled akarok lenni! – nyúltam a keze felé, de elhúzta.

- Ne hazudj. Legalább magadnak ne Harry. Az a legrosszabb.

- Nem hazudok.

- Akkor nem tetted volna ezt! – állt fel – Tudod mit? Hagyjuk egymást békén. Jó? Nem szeretnék veled beszélni sem.

* Elizabeth szemszög *

Fájt hogy Harry olyan közel volt hozzám. Nem akartam hogy más ugyan úgy olyan közel hozzá, mint Én, de megtörtént. Még ha Hanna keze is van ebben az egészben. Minden egyes alkalommal, ha lehunyom a szemem magam előtt, látom azt a képet. Samanta még rám is nézett és csak mosoly terült el az arcán. Egy ideje csak Én akarok az lenni, akit Harry szeret, de most hogy tudom Hanna egy mondattal tönkre tehetni, nem akarom. Nem, azért mert szenvednék, hanem azért mert Harry szenvedni a legjobban. Fájna a tudat, hogy az én múltam miatt olyan amilyen. Nem akarom ennek kitenni őt. Nem érdemli meg. Nem az fáj a legjobban, hogy lefeküdt valakivel, hanem az hogy ki volt az a bizonyos személy. Hiszen még csak együtt sem vagyunk. Azt akarom, hogy azt higgye, haragszom rá, hogy el akarom kerülni, pedig nem. Meg akarom védeni. Hanna vérre megy, ismerem. Szörnyű ember.

Most te vezetsz Hanna, de ezt még vissza fogok kapni százszor. Tönkre teszlek. Azt hiszed, hogy előnyhöz jutottál pedig nem.