Lassan egy órája feküdtem az oldalamon és Harry
csodás arcát, néztem. Olyan, mint egy angyal. Angyal, aki azért jött, hogy
megmentse az életem. Mióta igazán közel kerültem hozzá, annyira nyugodt lettem.
Persze, van, mikor kihoz a sodromból, de nem érzek vágyat, arra hogy tomboljak.
Már elviselem, ha átölelnek, ha tőrödnek velem és vigyáznak rám. Régebben el
sem tudtam volna képzelni milyen az mikor valaki mindig ott áll mögötted és
felállít ha elesel. Nem vagyok könnyű esett, nem vagyok egy mintakép.
- Ha tovább nézel, megfordulok. – szólalt meg
rekedtes hangján Harry.
- Ühm.. Bocs. – mosolyodtam el.
- Mi olyan érdekes rajtam? – nyitotta ki az egyik
szemét és átkarolt a takaró alatt.
- Csak elgondolkoztam.
- Úristen, Liz. Túl sokat gondolkozol mostanság. –
nevetett fel halkan – Nehogy fájjon a fejed.
- Gonosz! – toltam el a mellkasánál fogva.
- Szóval ilyen egy vadmacska mellett ébredni. –
dörzsölte meg az arcát – Mit csinálsz ma?
- Megyek venni ruhát a bálra.
- Tényleg.. – feküdt a hátára – Ma bál van.
Király, legalább nem kell iskolába menni miatta. Egyedül mész?
- Nem. – ráztam meg a fejem és felültem – Amelia
jön velem. Ő lesz Ian párja.
- Ian.. – morogta.
- Hagyd abba. – néztem rá hátra.
- Akkor bújj hozzám.
Felvontam a szemöldököm, jelezve, hogy ne is
álmodjon róla a morgolódása után. Harry csak egy mosolyt húzott az arcára és
megragadta a csuklom. Mivel azon a kezemen támaszkodtam, egyből ráestem. Hosszú
ujjai végig szaladtak a hátamon és a megfogta a csípőmet. Testünk tökéletes
illeszkedett a másikéhoz. Szemei a számon voltak. Kidugta nyelvét és végig
nyalt ajkain. Egyik kezét felvezette a tarkómhoz és lehúzta a fejem. Gyengéden
csókolt meg. Ezernyi pillangó szabadult el a gyomromban. Hirtelen minden
rózsaszín ködbe borult. Olyan mintha először lennék szerelmes.
****
- Liz! – jött felém Amelia boldogan – Szia, ne
haragudj a késésrét csak Anya kicsit megzavarodott. – nevetett és megölelt.
- Semmi baj, nem rég érkeztem szóval.. – nevettem.
- Akkor jó. Melyik butikba menjünk? – nézett körbe
a sétányon – Gondolom Te sokkal, jobban ismered őket, mint Én.
- Nehogy azt hidd. – indultam meg az egyik felé –
Sose hordok csinos ruhákat. Farmer, póló, tornacipő nekem tökéletes páros.
- De legalább ebben is jól nézel ki. – lépett be a
boltba.
- Köszönöm. – nevetve mentem utána.
Köszöntünk a dolgozóknak és hátra mentünk az
estélyi ruhák részlegre. Amelia jobb oldalon kezdte, Én pedig középen. Míg
kerestük a megfelelő ruhát, Amelia mesélt Írországról és hogy milyen családja
van. Megtudtam, hogy van egy Bátyja, aki imádja, bár sokat veszekednek. A
szülei elváltak és az Apjával nem tartja a kapcsolatot, sőt a nevelőapukáját
hívja Apának. Nem tudnék mást Anyának hívni. Egyszer mondtam véletlen Anne
helyett, azt hogy Anya, de többet nem bírtam. Furcsa volt. Most még furább
lenne. A fiával csókolózok, aki végül is a „testvérem”. Elcseszett dolog ez.
- És hogy állsz a fiúkkal? – mosolyogtam rá.
- Hát.. nekem még sose volt kapcsolatom. – jött
zavarba – Nem szeretnek a fiúk.
- Inkább csak nem talált rád a szerelem. – álltam
mellé.
- És Harry? Együtt vagyok?
- Hát.. Öhm.. – vakartam meg a fejem – Nem vagyunk
együtt. De.. Tegnap megcsókoltam. Aztán este Ő, együtt aludtunk, bár ez nem
újdonság. Reggel pedig olyanok voltunk, mint egy pár. Olyan furcsa.
- Mit egy pár?
- Hát együtt ébredtünk, csókolóztunk, ölelkeztünk
és beszélgettünk.
Amelia rám vigyorgott, majd megfogta az egyik
ruhát, és a karjára rakta. A próbafülke felé ment vele, Én pedig tovább
kerestem. Hosszas keresgélés után megtaláltam azt a ruhát, ami első látásra
tökéletes volt. Fekete, félig testre tapadós és vadóc. Mikor felvettem a
próbafülkében, csak még jobban belé szerettem. Amelia ódákat zengett, arról
hogy milyen jól nézek ki benne.
****
- Jó, de most akkor mi is van köztetek? – harapott
a hamburgerébe Amelia és rám nézett – És ne, mert újra terelni a témát.
- Nem mondtunk semmit se. – vettem ujjaim közé a
sült krumplit – Tudod ez olyan, mint a filmekben. Tesszük, amit kívánunk.
- Ha azt teszitek a következő az ágyba bújás lesz.
– nevetett – Csak tudod abban az a rossz, hogy ha megbánjátok, hogyan lesztek
majd meg egy házban? Gondolj erre.
- Egy ideje csak rá tudok gondolni. Olyan mintha
fogságban tartaná az eszem. Utálom. – forgattam meg a szemem.
- És Ian? Ő is annyira közel áll hozzád, na meg
ott van Liam.
- Liam tény hogy a nagy titkos szerelmem volt. Ian
mindig is csak jó barátom volt, sőt legjobb. Ian szerelmet vallott, de
visszautasítottam Harry miatt.
- Harry miatt?
- Igen, mert valahogy féltékeny rá. És olyan
frusztráló ez az egész. Bonyolult minden.
- Akkor téged nem zavar, hogy Ian a párom a bálon,
nem? – ivott be az üdítőjébe.
- Ugyan már Amelia! – nevettem el magam – Örülök
hogy vele mész.
Amelia elővette a telefonját, ami csörgött és a
füléhez emelte. Az asztalra könyökölve néztem ki az ablakon és a számba vettem
a szívószálat. Olyan jó végre valakivel nyíltan beszélni újra. Hanna után úgy
gondoltam nem fogok egy lánnyal se többé ilyenekről beszélni, erre itt van Amelia.
Örülök hogy Ő jött az osztályunkba.
Letette a telefonját és sóhajtva nézett rám.
- Mennem kell, ne haragudj. Anya megy el, és
előtte beszélni akar velem, szóval most rohanhatok haza. Mennyit hagyjak itt? –
nyúlt a táskájába.
- Semennyit. Majd én fizetek. – ráztam meg a fejem
mosolyogva – Inkább fuss.
- Este találkozzunk! – intett és felkapta a
zacskókat a földről.
Mosolyogva intettem utána és felvettem a
kabátomat. Már éppen fizetni indultam, mikor Gemma esett be az étterem ajtaján.
Rákészültem, hogy boldogan oda köszönök neki, de akkor láttam, meg hogy kézen
fogva jön mögötte egy magas fiú. Mind a ketten nevettek és boldogok voltak.
Felvettem a szatyromat a földről, vállamra vágtam a táskámat és az asztalra
tettem a pénzt. Sietős léptekkel hagytam el az épületet és a fő út felé vettem
az irányt. Mivel még tengernyi időm volt az estéig, gondoltam elnézek a bál
helyszínére. Szerencsére csak pár sarokkal arrébb volt, így nem is kellett
olyan sokat mennem. Az egyik múzeum előadó termében rendezik meg a bált.
Egyszer voltunk már itt előadáson pont az iskolával. Hatalmas és nagyon szép
épület. Már az utca eleje le volt zárva, hogy autókkal ne lehessen bemenni.
Elszórtan voltak bódé kirakva ahol lehetett jelentkezni adománygyűjtőnek. Sok
szervezett fogott idén össze.
- Elizabeth? – hallottam meg magam mögül egy
ismerős hangot.
- Hm? – fordultam meg.
- Ezer éve nem láttalak már! – jött felém hatalmas
mosollyal Peter – Mióta letelt a szervezetnél az időd felénk se néztél!
- Szia Peter. – mosolyogtam rá – Hát, eléggé
összecsaptak a fejem fölött a hullámok most. Nem túl sok időm volt.
- Az ilyen bizony megesik. De remélem, azért
eljössz a bálra este.
- Mindenképpen itt leszek. – bólintottam – Csak
gondoltam körbe nézek.
- Örülök neki. – fogta szorosabban hona alatt a
dobozt – Viszont nekem mennem kell, majd este látjuk még egymást, remélem!
- Minden bizonnyal. – intettem utána.
****
- Megjöttem! – kiabáltam mikor beértem a házba és
ledobtam a kulcsaimat.
- Végre! – nézett ki a nappaliból Harry – Annyira
unalmas egyedül.
- Miért nem csinálsz akkor valamit?
- Mert az fárasztó. Ma lazulós napom van. – feküdt
a kanapén továbbra is.
- Lusta. – forgattam meg a szemem.
- Mit vettél? – ült fel, ahogy meglátta nálam a
zacskót – Valami szexi fehérneműt?
- Csak.. Estére a ruhámat. – vontam fel a
szemöldököm.
- Oh.. – vigyorgott – Megmutatod?
- Úgy is fogod majd látni. Amúgy sincsen most
kedvem átöltözni.
Sóhajtva ültem le a kanapé másik felére és hátra
döntöttem a fejem. Kicsit tartok az estétől. Végül is ott lesz Hanna és a
talpnyalói. Félek, hogy terveznek valamit. Tudom, hogy nagyon böki a csőrét a
múltkori, hogy neki estem. Hanna nem az a fajta ember, aki ezt hagyja minden
féle bosszú nélkül.
- Liam kivel megy a bálba? – ült közelebb Harry.
- Ühm.. Nem tudom. – vontam meg a vállam.
- Egyáltalán jön?
- Attól, hogy ha nincs párja simán, eljöhet. –
néztem rá – Nincs megszabva, hogy csak pároknak lehet belépni. Mivel jótékonysági
bál az a lényeg hogy sokan legyenek a pénz miatt.
- Okos tojás.
- Csak sima logika Harry, ami neked nincs. –
mosolyogtam.
- Vond vissza! – fogta meg az oldalam.
- Biztos hogy nem. – ráztam a fejem.
Egy sunyi mosoly kúszott arcára és ledöntött a
kanapéra teljesen. Kezeivel a derekamat tartotta a bútorhoz és a csípőmre ült.
Ahogy közelebb kezdett hajolni meg fogtam a vállait és visszanyomtam. Mosolya
csak szélesebb lett, ahogyan csikizni kezdett. Egyből mocorogni kezdett alatta
és nevetni. Ő ezt kihasználva gyorsan előre dőlt és megcsókolt. A testem egyből
megadta magát, és így könnyedén csúsztatta át nyelvét a számba. Végig húztam
kezeim izmos karján és átkaroltam a nyakát. Ahogy egyre jobban mélyült el a
csókunk, egyre követelőzőbb is lett.
- Oh, gerlepárom. – nevetett fel Gemma.
Harry a nővére hangjára sem zavartatta magát,
tovább csókolt volna, de ellöktem magamtól így hátra esett a kanapén.
Lebiggyesztett ajkakkal nézett rám és a combom felé nyúlt. Éreztem, ahogyan
arcomat elönti a hő. Leütöttem Harry kezét, ahogyan a lábamat simogatta, míg
Gemma csak nevetett.
- Nem zavarok sokáig. De még szerencse hogy Én
jöttem be a kulcsukért és jó, hogy nem az ősök. – kacsintva vette kezébe a
kulcscsomót és intve ment ki.
Sóhajtva temettem az arcom tenyereimbe. Tényleg
szerencse hogy Gemma jött be. Anne nem bírta volna magában tartani, Apa meg
valószínűleg valami balhé félét kicsapott volna. Szar az egész helyzet.
- Most mi van? – nézett még mindig értetlenül rám
Harry – Nem nyúlhatok hozzád?
- Lenyugszol?
- Pufogj csak. – vonta meg a vállait.
- Brrh.
Felálltam a kanapéról, felkaptam a földről a
zacskókat és az emeletre mentem. Egyenesen a fürdőbe vetett az irányt és
bezárkóztam. Kivettem a szekrényből az egyik vállfát és ráakasztottam a
ruhámat. Mosolyogva néztem egy kicsit, majd a tükör felé fordultam. Kihúztam a
fiókomat és elővettem a fésűt, amit még Apa vett nekem kicsinek. Különleges
volt a számomra és mindig is nagyon vigyáztam rá. A markolata biztonsági
üvegből készült és benne egy ritka virág volt. Vörös szirmai voltak, fekete
pöttyökkel. Mások az ilyet nem tartják nagy kincsnek, de nekem az.
****
- Szerinted ez illik a ruhámhoz? – fogtam az egyik
nyakláncomat a kezemben és siettem le a lépcsőn – Oh, szia Liam.
- Szia Liz. – mosolygott – Csinos vagy.
- Köszönöm! – öleltem meg – Velünk jössz?
- Hát gondoltam bejövök értettek, persze, csak ha
akartok velem jönni.
- Tökéletes. – válaszolta Harry – Nincs kedvem
lesétálni a lábam. Egyébként, pedig Liz pont megy a ruhádhoz a nyaklánc.
Mosolyogva bólintottam és feltettem a nyakamba.
Liam a tükör előtt igazította az ingét, amíg én felvettem a cipőmet. Harry
addig a jegyeket kereste a konyhában, mert Anne mindig a hűtőre tette őket.
- Miért mész egyedül? – álltam be Liam mellé –
Hiszen annyi lány imád a suliban.
- Inkább egyedül megyek, mint hogy félre értsenek
valamit, mert elhívom őket. – nevetett – Meg nem egyedül megyek.
- Igaz, velünk. – mosolyogtam.
- Meg vannak a jegyek. – jött oda hozzánk Harry.
- Remek. – vettem fel a kabátomat – Akkor indulás!
- Állj! Egy gyors kérdés. – állt meg Liam mielőtt
kinyitotta volna az ajtót.
- Hm? – nézett át vállam fölött Harry.
- Együtt vagytok? – húzódott egy hatalmas mosoly
arcára.
- Nem. – vágtuk rá egyszerre.
Megvonta vállait és kinyitotta az ajtót. Beszálltunk
az autóba és megbeszéltük hogy merre menjünk, és hol parkoljunk le, hiszen
egész London hívatott a bálra. Valószínűleg tele lesz az egész parkoló.
****
Liam hamar eltűnt mellőlünk, így kettesben
sétáltunk a bódék között az utcán. Harry karjába karolva néztem az embereket.
Hirtelen megálltunk az egyik bódénál és Harry mosolyogva nézte a kiírást. Egy
alapítvány volt a szegény gyerekeknek, akik nagy álmokban reménykedtek. Voltak
plakátok és azon fényképek. Tudtam, hogy Harry szeme melyiken akadt meg
annyira. Az egyik plakát csak focizó gyerekekkel volt tele. Benyúlt a kabát
zsebébe és valamennyit a gyűjtő ládába dobott. A nő kedvesen mosolygott és
megköszönte az adományt. Még egy pillantást vetett a képekre majd elindultunk
újra.
- Kedves tőled.
- Hm? – fordította felém a fejét.
- Hát hogy adományozol.
- Semmiség. Megérdemlik azok a gyerekek.
- Én is benne voltam régen az egyik alapítványban.
Állatoknak segítettünk. – mosolyogtam.
Harry mosolyogva hajolt az arcomhoz és egy puszit
nyomott rá. Elhúzódtam tőle és megfogtam a kezét. Előre sietve húztam magam
után fel a lépcsőkön. A hatalmas bejárat előtt leadtuk a jegyünket és a
csuklónkra egy szalagot, kaptunk. Gyönyörűen fel volt díszítve a hely. Meg nem
mondtam volna, hogy Hanna és a lányok tervezték meg. Leadtuk a kabátunkat a
ruhatárba és beljebb mentünk. Egy hatalmas kivetítő volt a teremben és ki volt
rá vetítve, hogy mennyinél jár az adományok száma. Még csak két órája tartott a
bál, de már most 16 milliónál járt. Pincérek járkáltak a tömegben és fogpiszkálóra
tűzött falatokat, desszerteket, italokat szolgáltak fel. A zene pont kellemes
volt. Illett a békés környezethez. Harry átkarolta a derekam így teljesen hozzá
szorultam.
- Sziasztok! – jött oda Amelia hozzánk, mögötte
Ian.
- Hello. – intett.
Harry megköszörülte a torkát és elment a büfés
asztalokhoz. Értetlenül néztem utána, majd barátaimra pillantottam. Ian
közelebb lépett egyből, ahogy Harry távozott. Átöleltük egymást. Tudom, hogy
mennyire nem bírják egymást, de mind a kettejüket szeretem. Ian mint a legjobb
barátom, Harry pedig mint a lelki társam vagy nem is tudom.
- Mióta vagyok itt? – néztem rájuk.
- Egy órája jöttünk. – válaszolta Amelia – És ti?
Liam?
- Velünk jött, csak kint levált tőlünk. – nevettem
– Előbb jöttünk be.
- Akkor nézzetek körül. Tök jó helyek vannak. –
mosolygott Ian – Gyere Amelia menjünk, mi még nem voltunk kint.
Minden szó nélkül egymásba karoltak és nevetve
mentek el. Hát jó, mindenki faképnél hagy. Körbe néztem, és akkor láttam, hogy
Gemma ezerfaktoros mosollyal integet felém, és maga mögött húzza öccsét. A
nyakamba vetette magát és szorosan átölelt.
- Végre! Azt hittem már el se jöttök.
- Dehogy nem, csak Liz lassú. – vágta rá nevetve
Harry.
- Hogyne! – ütöttem a karjába.
- Anya és Scott valahol kint vannak a bódéknál, ha
keresnétek őket. – nézett körbe Gemma miközben elhadarta a mondani valóját – De
megyek, mert ott van James! Sziasztok!
Mind a ketten csak bámultunk utána és nevetni
kezdtünk. Harry a kezembe adta a pezsgős poharat és mosolyogva koccintott
velem. Néztem, ahogyan a szájához emeli a poharat és iszik belőle.
****
- Jelentkezned kéne a táncra. – nevetett Liam –
Harry egy vagyont adományozna csak, hogy más ne táncoljon veled.
- Hagyd abba. – nevettem és leraktam a poharam.
- Te meg az ivást hagyd abba. Kicsit sok pezsgőt
ittál már.
- Bírom. – vontam fel a szemöldököm – Tényleg..
Harry hová lett?
- Azt mondta, elintéz valamit telefonon. Gondolom
ki ment.
Liam megvonta a vállát és felállt. Mosolyogva
felém fordult és a kezét nyújtotta. Megfogtam és felhúzott, egyenesen a parkett
felé. Nevetve fordultam felé, míg Liam elkapott a csípőmnél fogva és magához
vont. Egyik kezünket vállmagasságba emelte és lassú táncba kezdünk. Régen már
haldokolva kapkodtam volna a levegőt, hogy Liam ilyen közel van hozzám.
Mostanra ez az egész eltűnt. Szinte teljesen beleolvadtunk a tömegbe. Nem is
gondoltam volna, hogy Liam ilyen jól táncol. Elengedte a csípőm és felelte az
összekulcsolt kezünket. Fordultam egyet és mosolyogva húzott vissza magához.
Ahogy lépkedtünk oldalra, Ian és Amelia tűnt fel mellettünk. Ian megfogta a
kezem és áthúzott magához, míg Liam ugyan ezt megcsinálta. Amelia és Én csak
értetlenül néztünk össze, hogy a fiúk ilyen könnyen párt cserélnek.
- Nagyon csinos vagy. – mosolygott Ian.
- Köszönöm. Te pedig.. Jól nézel, ki mint mindig.
– nevettem.
- Hol hagytad a párod?
- Nem tudom, elnyelte a föld.
Az egész táncot végig beszélgettük, majd lefáradva
mentünk a büfés asztalokhoz. Ian töltött mind a kettőnknek egy pohár puncsot és
leültünk a terem széléhez. Aggasztott Harry. Olyan régen elment már. Letettem a
poharamat Ian mellé és szóltam neki hogy mindjárt jövők. Átsiettem a tömegen és
a mosdók felé mentem. Rosszul lenne? Bementem a női mosdóba és megnéztem magam
a tükörbe. Megigazítottam a hajam és felkentem még egy kis szájfényt. Kimentem
a keskeny folyosóra és megkérdeztem az egyik kijövő embert, hogy nincs-e bent
egy kócos hajú fiú, de senki se látta. A ruhatár felé siettem, hogy kikérjem a
kabátom, és körül nézzek oda kint is. A függönyök el voltak húzva és senki sem
volt a pultnál. Francba is, nekem szükségem van a kabátomra. Körbe néztem és
benéztem a kis résen.
A levegő megrekedt bennem, hirtelen éles fájdalmat
éreztem, és könnyek gyűltek a szemembe. Hátrébb létem és a kezem a szám elé
emeltem hogy visszafojtsam a zokogásom és bármilyen más hangomat. Mikor
hátammal a falnak értem ökölbe szorultam a kezem és a falba ütöttem. Dühösen
megfordultam és elrohantam onnan. Ian pont velem szembe jött a hosszú folyosón
és ijedten nézett rám. Karjai közé bújtam és elengedtem könnyeim. Kapkodtam a
levegőt, és az ingét szorongattam a hátán.
- Mi történt?
- Menjünk el, kérlek.
****
* Gemma szemszög *
A halántékomat dörzsölve álltam az ajtóban és
vártam hogy Liam megjöjjön az öcsémmel. Eléggé ideges volt a hangja a telefonban,
de semmit sem mondott. Mikor megláttam az autó fényeit, összébb húztam magamon
a köntösömet és kijjebb mentem. Liam dühösen csapta be maga mögött az autót és
átsétált az anyós üléshez. Akkor láttam, meg hogy Harry majd kifolyik az
autóból. Átlendítette Harry egyik karját a nyakán és kihúzta a járműből.
- Mi ez? – néztem rá.
- Fogalmam sincs, alig állt a lábán mikor oda jött
hozzám a múzeum előtt. De a telefont se vette fel meg felszívódott.
- És Liz? – vettem át az öcsémet.
- Nem tudom. Még az adományozások előtt láttam
utoljára. Azután Ian és Liz is felszívódott.
- Mhh.. De jó illatod van. – nyögte Harry és arcát
a nyakamba, temette – Liz.
- A nővéred vagyok te barom! – vertem tarkón – Mit
csináltál?
- Liz? – mormogta.
- Nem fogsz vele beszélni, én is próbáltam.
* Ian szemszög *
Liz háttal nekem feküdt az ágyon és szipogott. Nem
válaszolt semmire sem. Próbált úgy tenni mintha aludna, de ez nem jött neki
össze. Annyira feldúlt. Felálltam az ágyról és kimentem a szobámból. Előhúztam
a zsebemből a telefont és kikerestem Liam számát. Küldött üzeneteket is, de nem
akartam válaszolni rá, amíg Liz nem nyugodott meg egy kicsit.
- Ah,
istenem! Végre! Hol van Liz?! – vette fel.
- Nálam van. Valamin nagyon kiakadt a bálon és megkért hogy menjünk el. Most pihen.
- Jól van?
- Mihez képest. – dőltem a falnak – Kisírta a
szemeit és nem szólal meg.
- Istenem..
Remélem, nem függ össze egy másik dologgal.
- Mivel?
- Mindegy, a
lényeg hogy nálad van Liz.
- Annyit mondott hogy pár napig itt szeretne
lenni.
- Holnap
beszélünk. Próbáld meg behozni a suliba.
Meg se várta hogy válaszoljak, csak lenyomott.
Sose voltunk barátok és nem hiszem, hogy pont most kezdenénk el barátkozni.
Érthető hogy csak Liz miatt kereset. Kikapcsoltam a telefonom és visszamentem.
Liz az ablaknál állt és nézett rám. Karjai a mellkasa előtt voltak keresztbe.
- Kivel beszéltél?
- Liam hívott és visszahívtam.
- Értem. – bólintott – Holnap haza megyek, nem
akarok a terhedre lenni.
- Ugyan már Liz! Az egész családom szívesen lát. A
húgom és a nőverem is imád. Én pedig örülök hogy itt vagy.
- Köszönöm Ian, de nem. Nem szeretném, hogy Apa
megint halálra aggódja magát miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése