Reggel Harry sokkal hamarabb elindult, mint én,
így kénytelen voltam egyedül iskolába menni. Kissé idegesen hagytam el a házat,
mivel csak az járt a fejemben hogy mit gondolnak a többiek. Hanna bizonyára
minden féle szart elterjesztett rólam.
Remegő lábakkal léptem be az épület hatalmas
kapuján. A portás kedvesen köszönt, mint mindig, amit persze egyből
viszonoztam. Lassú léptekkel lépkedtem fel a lépcsőfokokon a tanári felé, mert
az osztályfőnök beszélni szeretett volna velem órák előtt. Felérve az emeletre
találkoztam pár ismerőssel, akik kedvesen és boldogan fogadtak. Meglepődtem,
hogy nem súgnak össze mögöttem és mutogatnak rám ujjal. Pár szót váltottunk,
majd tovább mentem. A legfőbb téma inkább a bál volt, hogy látnak-e majd, mert
sose láttak még farmer, póló, tornacipő összeállításon kívül másban.
- Jó reggelt Elizabeth! – köszönt mögülem az
osztályfőnök.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá.
- Örülök, hogy újra látlak. Jobban vagy?
- Igen, köszönöm. – bólintottam.
- Mi lesz az első órád?
- Öhm.. – gondolkoztam el – Azt hiszem irodalom.
- Remek, úgy is helyettesítő tanár van, így tudunk
nyugodtan beszélgetni.
- Rendben.
- Gyere. – mosolygott és elindult a tanáriba.
Bólintva követtem és a pulóverem ujjával babráltam
közben. Volt egy nagyobb elfalazott rész ahol volt egy kanapé, asztallal.
Mutatta, hogy foglaljak helyet, míg Ő bement a tanári „fő” részébe és beszélt a
helyettesítővel. Nem sok idő telelt el, mire vissza is jött hozzám és egy bögre
kávéval helyet foglalt mellettem. Mosolyogva nézett rám és keresztbe tette
lábát.
- Szóval.. Külön féle dolgok terjednek az
iskolában.
- Mire gondol?
- Te, Hanna, Samanta, Hayley és Ian. A többiek
elmondása szerint Hanna és a lányok sok mindenkit ellened akarnak fordítani,
Ian pedig melletted, akar állni, de közben ott a másik osztályból Liam és
Harry. Hogy is van ez most?
- Hű.. Hát ez elég bonyolult dolog. – hajtottam le
a fejem – Hanna és a lányok tényleg ellenem vannak. Én és Ian vagyunk nekik a
célpont. Pontosan nem tudom miért. Liam és Harry pedig szerencsétlen módon
belefolytak ebbe az egész helyzetbe. Liam azért mert Hanna Bátyja, Harry pedig
azért mert velem él és kezd jobb kapcsolatunk lenni.
- Értem, csak ezzel egy baj van Elizabeth, hogy
Harry és Liam másik osztályban járnak, ezért nem tudjuk osztályon belül
elintézni a dolgokat és Mr. Harrison eléggé, kezd aggódni a két diákja miatt.
- Én ezt megértem, de ők csak egy véletlen folytán
kerültek ebbe a konfliktusba bele.
- Szeretném, ha a délután összeülnénk és
megbeszélnénk az egészet. Ez még csak a második hét az iskolából és már komoly
bajok vannak. Legfőbb képpen nem szeretném, ha széthullana az osztályom az
utolsó évére.
- Persze értem. – bólintottam.
- Szeretném, ha beszélnél a fiúkkal, én pedig a
lányokkal fogok.
Bólintottam és felálltam a kanapéról. Mosolyogva
intettem és elhagytam a helyet. Hogy fogom én erre rá venni a fiúkat. Ian talán
még benne lesz, de Liam és Harry.. Sóhajtva álltam meg a szekrényemnél és
kinyitottam a fém ajtaját. Kivettem belőle az egyik üres füzetem és
megigazítottam a hajam a tükörben. Lassan csuktam be az ajtaját és akkor vettem
észre, hogy Ian közeledik felém. Mosolyogva intettem felé, mire egyből hozzám
sietett. Szorosan átölelt aztán az órára pillantott.
- Nem órán kéne lenned?
- Ezt tőled is kérdezhetném. – nevettem el magam.
- Kicsit elaludtam. – vakarta meg a fejét – Minden
oké?
- Aha, majd tudnánk beszélni? Mondjuk
ebédszünetben?
- Azt hiszem igen. – gondolkozott el – Akkor nem
segítek a gólyáknak.
- Remek! Gondolom, most nem sokat jössz be.
- Nem, titokban segítek. – nevetett – De minden
szünetben tudunk találkozni.
****
Trappolva mentem végig az üres folyosón, ami a tornateremhez
vezetett. Az egész iskolát körbe jártam hogy megtaláljam a fiúkat, de semmi így
csak a tornaterem maradt. Szerencsére lyukas órám volt így nem késtem és nem
kellett azon aggódnom mit fognak ahhoz szólni, hogy az első napomon már kések
minden honnan. Mivel a terem üres volt, így kimentem a pályára hátha ott
lesznek. Szerencsére ott is voltak. Az egyik padon ültek. Az elmúlt négy órán
át kerülgettem őket. Nem akartam velük még csak összefutni tök véletlen. Mély
levegőt vettem és eléjük álltam. Liam rám nézett, de nem szólt semmit, míg
Harry csak a telefonjában mélyedve ült tovább.
- Maya, megmondtam, hogy nem akarok semmit
továbbra sem. Se randi, se.. – nézett rám Harry – Oh, Liz..
- Ne mondj semmit! Fontos. – néztem rá.
- Persze mondd. – bólintott és eltette a telefonját.
- Először is egy kérdés.. Liam tudsz az
összefogásról? – néztem rá.
- Igen, Harry elmondta. – bólintott – De
valahogy..
- Kérlek Liam, ez az utolsó esélyünk. Amíg Hanna
nem bukik le teljesen nem lesz olyan, mint régen. Gondolom az a Húgod, eléggé
hiányzik már.
- Igen, de.. Ez olyan mintha elárulnám.
- Ő is elárult. – vontam meg a vállam.
- Jó, benne vagyok. – sóhajtott.
- Köszönöm! A másik hogy Mr. Hastings szeretne egy
nagyobb beszélgetést. Ott lesz Mr. Harrison is miattatok. Reggel beszélgettünk
és szeretné, ha elavulna ez az egész konfliktus helyzet. Azért hogy ti ne
keveredjetek bele iskolai, szinte azt mondtam miatta, és Hanna miatt kerültetek
a képbe. Semmi közötök az egészhez. Harry azért mert velem van, már, mint
együtt élünk, Te pedig Hanna miatt, mert a Bátyja vagy.
- Oké, Liz ez szép és kedves, de hogy segít ez
rajtunk? – vonta fel a szemöldökét Harry.
- Mivel a fők ok az Hanna és a talpnyalóival,
velem van így ti teljesen kitudtok az egészből maradni.
- Akkor minek fogunk össze, ha maradjunk ki? –
dobta oda Liam.
- Mert ha valami lesz, rátok nem terelődik a
gyanú. Értem ezt, balhék, áskálódás a másik után. Csak Ian, Hanna, Hayley,
Samanta és Én leszünk a gyanúban.
- Mi meg csináljuk a piszkos munkát?
Sóhajtva vakartam meg a nyakam és elfordultam pár
percre. Talán rosszul cselekszem. Francba is! Tudom, mit akarok, és el fogom
érni. Hanna le fog bukni és megkapja a méltó büntetést. Bentről a jelző
csöngetés hallatszott, mire Liam felállt és elsétált. Nagyokat pislogtam utána.
Harry sóhajtva fogta meg a kezem és lehúzott mellé a padra. Tud valamit, amit
én nem.
- Ne haragudj rá.. Csak éppen. – nézett barátja
után, aki jól bevágta maga mögött az épület ajtaját – Szétesik a családja. És
Hanna csak rátesz egy lapáttal.
- Uhm. Nem tudtam.. Ha tudom, akkor nem is kérem
meg.. Istenem! Annyira rosszul érzem magam.
- Aha. – hajtotta le a fejét – Délután mikor?
- Kettőkor. A biológia teremben.
- Ott leszek.
- Harry.. Köszönök mindent.
- Nem szükség.
Néztem, ahogyan feláll és megvonja a vállát. Mi a
baja? Felugrottam a padról és berohantam az épületbe. Tudtam, hogy Harry még a
kicsöngetés előtt elmegy az öltözőbe, ott beszélget így Liam egyedül lesz.
Felrohantam a lépcsőházba és még pont ott volt. Ahogy Liam közelébe értem
megfogtam a kezét és visszahúztam. Kissé lihegve hajoltam előre, de nem
engedtem el. Egy mély levegőt véve egyenesedtem ki és ránéztem.
- Beszélni se akarsz velem?
- Nem foglak ezzel terhelni Liz.
- Liam, kérlek. Tudod, hogy eddig mindig
számíthattál rám.
Nem szólt semmit csak faképpel bámult rám. Bele
egyenesen a szemembe. Gyerünk már Liam.. Nem
szólt. A mennyezetre emelte tekintetét, majd újra rám és megszorította a kezem.
Elindult a tető felé. Sietve lépkedett a lépcsőn, én pedig alig bírtam tartani
a tempóját. Kicsapta maga előtt az ajtót és kitolt rajta, majd utánam jött. A
fenti panelnak támaszkodott és rám nézett. Láttam, rajta hogy gondolkozik. Nem
akartam szólni, nem akartam megzavarni.
- Én nem akarok a Húgom ellen fordulni, de azt se
akarom, hogy neked rosszat tegyen.
- Liam, inkább ellenem, tegyen rosszat, mint hogy
a Húgod ellen fordulj, miattam.
- Nem Liz.. Hanna rég nem önmaga és ez nem oké. Az
egy dolog hogy a szüleink válnak.
- Liam komolyan mondom, nem erőltettem rád. Nem
várom el tőled, hogy ezt tedd.
- Fontos vagy nekem Liz. Nem akarom, hogy bajod
legyen. A lelki társam vagy szinte.. Sőt biztos. Te mindig jobb kedvre
derítesz, és mosolyt csalsz az arcomra.
* Harry szemszög *
A falnak dőlve hallgattam, ahogyan Liam szinte
szerelmet vall. Hatalmas fájdalom lett úrrá a mellkasomba. Mintha a szívemet
markolnák. Tudtam mi ez. Régen éreztem ezt. Amikor szerelmes voltam. Szerelmes.. Ahogy hallgattam Liam szavait,
mintha pontosan az érzéseimet írta volna le. Reménytelen az egész. Liz szereti
Őt. Miért pont ő kell nekem? Miért változott így meg minden?
- Harry. – hallottam meg a nevem, és ahogy oda
néztem Ian állt ott.
- Hello. – köszöntem neki és elindultam lefelé,
mire követni kezdett.
- Nem tudod, hol van Liz? Minden felé kerestem.
- Nem, ne haragudj. Mennem. – intettem le és futni
kezdtem lefelé.
****
A délutáni beszélgetés teljes egészében elmaradt,
mert Hanna és a barátnői nem jöttek be az iskolába, így nem keresték őket fel.
Liz hamarabb végzett, mint Én, így mehettem egyedül haza.
- Harry! – rohant utánam Liam – Nincs kedved
beülni valahova enni?
- Haza kell mennem. – válaszoltam rá egyből.
- Na jó, Hazz mi a bajod? Az utolsó három órában
messzire elkerültél. Még a helyedről is képes voltál elülni.
- Egyszerűen érdekelt a kémia ennyi. – vontam meg
a vállam.
- Pff, pont téged?
- Bocsánat hogy nincs kedvem a seggedben lenni. –
forgattam meg a szemem.
- Mi van?
- Vagy hogy nem derítelek jó kedvre vagy esetleg
már, meg sem bízol bennem? „Legjobb barát”?
- Harry! Beléd mi ütött?
Felvont szemöldökkel néztem rá. Liam csak állt
előttem és értetlenül bámult. Valami biztosan a fejébe fúrta magát, mert
hirtelen meglepődve nézett rám. Már majdnem nevetni kezdett.
- Szerelmes vagy? Te a nagy Harry „Nem leszek
senkibe se szerelmes” Styles?
- Mhh.
- És ki a szerencsés.. – be se fejezte mondatát,
hirtelen leesett az álla – Liz?
- Tényleg mennem kell most már. – fordítottam
hátat.
Liam nem szólt semmit. Átmentem az utca túlsó
felére és elsiettem a kis sikátorszerű utcán.
* Elizabeth szemszög *
Ásítva tettem le a füzetemet az asztalra és
felhúztam a lábaim. Végig csak a járt a fejemben amint Liam mondott. Amit
elmondott nekem. Harry.. Furcsa volt
hallani tőle ezt az egészet. Hogy Harry milyen érzékeny is a szerelem téma
terén. Liam elmondta hogy volt egy barátnője, akiben teljesen szerelmes volt. A
lány sokáig tette mennyire is szereti, aztán kiderült hogy átverte végig. Harry
akkor eléggé megtört és azóta még csak a szerelemre se gondolt.
Hangos csattanás terített vissza a jelenbe. Harry
állt az előszobában és a cipőjét vette le. Felálltam a kanapéról és felé
mentem. Hátra fordult és végig nézett rajtam. „Harry szerelmes beléd Liz.”
- Harry..
- Hm?
- Beszélhetnénk?
- Még is miről?
- Haragszol rám? A beszélgetésünk óta kerülsz és
még csak rám, se nézel nagyon, csak, ha muszáj.
- Más dolgom is van. – vonta meg vállait.
- Kérlek!
- Még is mit? Mit kérsz? – csattant fel.
- Hogy beszélj velem rendesen! Nem akarlak elveszteni.
- Csak, mert nem elsírhatod a bánatod? Erre ott
van Ian is vagy Liam.
- Miért utasítasz el ennyire?
Megrázta a fejét és felment az emeletre. Elvesztettem. Idegesen ültem vissza a
kanapéra és a hajamba túrva hajoltam előre. Nem akarom, hogy haragudjon rám.
Nem akarom, hogy ne beszéljünk, hogy ne nézzen rám, hogy ne öleljen magához.
Szükségem van rá. Szeretem.
****
Éjjel egy. Mióta befeküdtem az ágyba végig, csak forgolódtam.
Nem bírok aludni csak Harry jár a fejemben. Kimásztam az ágyamból és az ajtóm
felé mentem. Lassú de biztos léptekkel haladtam a sötétben. Kimentem a
folyosóra és Harry szobája felé mentem. Nem volt teljesen becsukva és még a tv
is ment nála. Először csak a falnak dőltem és összeszedtem magamban a dolgokat.
Mit mondjak neki, ha bemegyek. Mély
levegő. Benyitottam és egyből felé néztem. Háta a falnak volt döntve és
ülve nézte a filmet. Kissé ideges lettem, ahogyan a szemembe nézett. Becsuktam
magam mögött az ajtót és közelebb mentem hozzá. Harry nem szólt, csak arrébb
húzódott az ágyon, helyet adva nekem. Beültem mellé és felhúztam a lábaim. A
takaró másik oldalát rám emelte és hümmögve nézett vissza a képernyőre. Még itt van..
- Ne haragudj rám, ha megbántottalak valamivel is.
Nem akartam.
- Ez bonyolult Liz. Nem haragszom.
- Komolyan. – néztem rá, és egy kis mosolyt küldtem
felé.
- Kavarognak bennem a dolgok.
- Mint ahogyan bennem is.
- Hallottam hogy Liam milyen szép dolgokat mondott
neked.
- Oh, várj.. Szóval innen fújj a szél.
- Igen. – bólintott – Ugyan ezt érzem, és talán egy
kicsivel többet. Hülyén hangzik, mert nem rég ki nem állhattuk egymást. De
belül valami nagyon megváltozott.
- Hasonló képpen érzek Harry. Megölelnél?
Harry nevetni kezdett és felemelte a takarót,
lábait kinyújtotta törökülésből és jelezte, hogy szabad a pálya. Mosolyogva
ugrottam térdre lábai közé és hozzá bújtam. Hosszú karjait szorosan körém fonta
és visszaterítette ránk a takarót. Élveztem azt a meleget, amit a teste
nyújtott és a takaró.
- Máskor, ha valami bajod van, mondd el. – néztem
rá fel.
- Megértettem.
- Na jó, én visszamegyek aludni. – szálltam ki az
ágyból.
- Nem maradsz?
- Nem. – ráztam meg a fejem, és az arcára
pusziltam – Jó éjt.
- Neked is. – mosolygott rám édesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése