Liz a fal felé fordulva aludt, így óvatosan keltem
ki az ágyból. Ásítva ballagtam ki a szobából és ujjaimmal hátra túrtam hajam.
Lent a konyhában már ott volt Gemma és Scott. Éppen kávéztak, bár Gemma alig
élt.
- Jó reggelt! – köszöntem oda.
- Neked is Harry. Kérsz valamit? – mosolygott
Scott.
- Nem, kösz. Na mi van édes drága testvérem? –
veregettem hátba nővéremet.
- Hagyjál már Harold. Alig aludt. – morogta és
arcomnál fogva tolt el.
- Anne szólt hogy ne egyél annyit, mert ez lesz a
vége. – nézett minket Scott – Liz alszik még?
- Mint a bunda. Este hamar elaludt.
- Biztos sok volt neki a délután. – hajtotta le a
fejét.
- Tényleg, ő volt Liz Anyukája? – nézett fel
Gemma.
- Igen. Bár nem tudom most miért lett olyan
fontos, hogy lássa a lányát, ha eddig felé sem nézett.
Sóhajtva dőltem hátra a széken és az órára
pillantottam. Reggel kilenc. Gemma nyögve tette vissza a fejét. Nevetnem
kellett rajta. Kivételesen nem sajnáltam, mert Anya előre szólt neki, de őt nem
érdekelt és zabált.
- Ha felkelnek a többiek, összeszedjük magunkat és
indulunk vissza. – állt fel Scott.
- Már is? Liz biztos szeretne még egy kicsit
maradni. – néztem rá.
- Én is maradnék, de nekem be kell mennem az
irodába a holnap értekezlet előkészületeire.
Néha el is felejtem Scott miért, van sokat távol a
családtól. Sikeres üzletember. Hónaponta utazik el az Egyesült Államokba,
Európa több részére és Japánba. Még ha Ő főnök is, sokkal többet dolgozik, mint
egy alkalmazott. Régen úgy hittem, hogy ha valaki főnök még csak a kisujját sem
mozdítja, pedig ez nem így van. Neki kell, a legtöbbet nyújtania, hogy működjön
az egész.
- Hey! – szólalt meg mögülünk Liz – Mizu?
- Jó reggelt. – mosolyogtam rá.
- Mi van vele? – piszkálta meg Gemma haját.
- Hasfájás. Túl sokat kapott a hasa tegnap.
- Oh, Nagyinak van egy fantasztikus teája rá! –
ment be a pult mögé és az egyik szekrényben kezdett keresgélni – Régen én is
ezt használtam! – vett elő egy kis dobozt – Tessék Gemma!
Gemma elvette tőle és mosolyogva megköszönte.
Felállt a helyéről és elcsoszogott a pult mögé hogy megcsinálja magának. Liz
boldogan ült le a helyére és rám nézett. Az éjszaka igazából sokáig
beszélgettünk, nem aludt el túl hamar. Nem akartam hogy Scott azt higgye valami
baja, van a lányának megint. Kibeszéltük a családtagokat és jókat nevettünk
régi sztorikon. Elmesélte nekem hogy ez lesz az első bálja, amin részt vesz.
Sokszor hívták már meg sose jött el. Aztán persze szóba került hogy párban
megyünk és mit fognak hozzá szólni a többiek. Talán ez az, amitől mind a ketten
tartunk. Túl sokáig húzódik már ez a rivalizálás a két osztály között.
- Ian este szeretne találkozni velem. – bökte oda
halkan.
- Mi? – kaptam rá a tekintettem.
- Küldött egy üzenetet, hogy ha haza mentem
beszéljünk meg egy pontosabb időpontot. Gondolom a bálról, akar, beszélni meg
hasonlok.
- Elmész?
- Barátok vagyunk. Az egy dolog hogy régen nem
találkoztunk bizonyos dolgok miatt, de attól még jó barátok vagyunk.
- Vagy túl jó az ő részéről. – forgattam meg a
szemem.
- Micsoda?
- Nem lényeg..
- Harry! Mondd el.
- Nem veszed észre, hogy hajt rád? Odáig vagy
érted teljesen.
- Csak barátként tekintek rá semmi más. Bízom
benne.
- Nem kéne.
- Akkor duzzogj egész nyugodtan a semmin! – állt
fel és faképnél hagyott.
Sokáig csak néztem utána, majd megvontam a vállam
és utána mentem. Még is mi ütött már megint belém. Megbeszéltük hogy nem
szólunk bele egymás baráti dolgai, főleg én nem az övébe. Benyitottam a szobába.
Elkerekedett szemmel bámultunk a másikra. Én a meglepettségtől, míg ő az
ijedtségtől. Arca teljesen vörös lett és hirtelen hozzám dobta a kezében
tartott pólót. Akkor tértem teljesen magamhoz, mikor már a párnát is dobálta,
de egy szó sem jött ki a száján. Összeszorított szájjal és félig nyitott
szemekkel dobált mindent, ami a kezébe került. Hirtelen nem tudtam mit
csinálni, így csak elfordultam és a homlokom az ajtónak támasztottam.
Hallottam, ahogyan oda jön hozzám, azt hittem megüt vagy valami, de csak
kikapta a kezemből a pólóját. Hű.. Ott
állt előttem egy szál fehérneműben. Igazán szexi volt. Az a vörös-fekete szett
tökéletes illett fehér bőréhez és hosszú barna hajához. Egyszerűen nem megy ki
ez a kép a fejemből. Ahogyan ott állt és elnyílt ajkakkal mered rám.
- Seggfej. – szólalt meg végül.
- Bocs. Nem hittem hogy öltözöl. – sóhajtottam.
- Megfordulhatsz, készen vagyok. – morogta.
- Csak elnézést akartam kérni a lenti dolgok
miatt. – vakartam meg a fejem miközben rá néztem.
- Mindegy. Ha akarsz, eljöhetsz velem. Csak úgy
gondoltam nincs kedved találkozni vele.
- Jó és az előbbi.. Izé.. Tényleg sajnálom, nem
akartalak zavarba hozni.
- Mint mondtam már, mindegy.
****
Gemma nyögve dőlt le a kanapéra és magára húzta a
pokrócát, amit rendszeren a nappaliban tárol. Scott nem sokáig maradt, csak
segített bepakolni, átöltözött és már ment is el itthonról. Anya is hamar
elment, mert késztetést érzed, arra hogy bevásároljon. Gemma mélyen aludt a
kanapén, így felmentem az emeletre. Liz a szobám ajtaja mellett állt és dühösen
nézett rám. Felvontam a szemöldököm és figyeltem. Felemelte a telefonom. Francba.. Nagyot nyeltem és nem tudtam,
hogyan is vágjam ki magam ebből. Volt egy üzenet, amit Liam küldött, amiben Ian
elleni infókat írt le és ezt mind akkor kaptam, meg amikor az autóban ültünk hazafelé.
Gemma sajnos bele látott a képernyőbe és az első kérdése az volt hogy Ki az az Ian? Valószínűleg Liz akkor
gyanút fogott.
- Igazán Harry? Ki akarod rúgatni? Illetve..
akarjátok. – tört ki magából – Hogy lehetsz ilyen? Azt hittem megbízhatok
benned! Te pedig a hátam mögött a drága barátoddal együtt hálót szövögettek,
hogy Ian belerepüljön és eltávolítsátok? Miben fáj nektek, hogy ott van? Sose
tett ellenetek semmit!
- Igazságtalan, másokkal szembe, akik évek óta
próbálnak diákelnökök lenni. Ian egy lehet hogy bent minta diák, de miért nem
kéne tudnia a tanári karnak erről? Liz nem látod a fától az erdőt! Ian teljesen
magába szív téged és hagyod. Évek óta együtt lógtok, segítesz neki. Azzal hogy
megmented a szánalmas seggét a bajból, te kerülsz abba, és ugyan úgy tudja
folytatni, ahol abba hagyta! Hányszor használt ki téged ebből a szempontból?
- Csak segítettem neki, mert megérdemli! Rendes
fiú, nem az alapján kell megítélni, hogy miket csinál!
- A legutóbbi buliban is kihúzta őt, hogy ne
találják meg a rendőrök.
- Csak tudod, ha őt köpöd, azzal engem is.
- Te nem csináltál olyat. Be tudjuk bizonyítani az
egészet. Liam..
- Liam, Liam.. – vágott közbe – Miatta van az
egész nem igaz? A seggfej húgát akarja menteni? Azzal hogy mást illetve másokat
kever bajba? Erről van szó Harry? Te pedig segítesz neki, mint egy alázatos
kiskutya? Állj már a lábadra! Liam ugyan olyan számító, mint a Húga!
- Még is szerelmes voltál belé! – vágtam hozzá,
amin még én is meglepődtem.
- M-micsoda?
- Hanna.. Hanna péntek délelőtt megkeresett és nem
hagyott addig, amíg meg nem hallgattam. Minden féle dolgot hadovált rólad, de
nem hittem el őket, ott akartam hagyni mikor a fejemhez vágta, hogy mennyire
szerelmes vagy a Bátyjába. Nem akartam elhinni azt se de bebizonyította.
- Még is mivel?
- Egy füzetedbe volt benne. Két évvel ezelőtti.
Nem tudom, hogy került hozzá.
- És Ian?
- Hanna tudja, hogy Liam mennyire el akarja
távolítani. Én nem voltam benne, ebben az egészben, mert szerintem jól végzik a
dolgát az iskolába, a magánélete meg egyáltalán nem izgat. Megpróbáltam
meggyőzni, hogy hagyja abba az áskálódást, de nem ment. Sok bizonyítékot talált
Ian ellen. Hanna segítségével. Bosszút akar állni, hogy nem áll mellette. Ő
mondta el mennyire, oda van érted Ian.
- Csalódtam benned Harry. – fordította el a fejét.
- Csak téged akarlak megvédeni.
- Megvédeni akarsz vagy elzárni a külvilágtól és
becsapni?
- Liz..
- Hagyjál! – tette le a telefont a folyosói
asztalra és elviharzott a szobájába.
****
- Még mindig nem tartom jó ötletnek.. – néztem
barátomra, aki ujjaival a kormányon dobolt.
- Harry ne parázz már. Amit mondtál, Liz teljesen
össze van zavarodva – Liam rám nézett és bólintott – Jelen pillanat nem tudja
mit higgyen. Ez volt a cél.
- Annyira rosszul érzem magam. Megbízik bennem még
is a háta mögött, szervezkedem.
- Más téma. – szólt közbe Liam – Milyen volt
tegnap?
- Jó. Szuper egy családja van. Minden tök jó volt,
táncoltunk együtt és jól alakultak a dolgok, mikor megjelent Liz Anyja.
- Várj.. Az Anyja? Mit keresett ott?
- Senki se tudja. – vonta meg a vállaim és néztem
ki az ablakon – Liz annyira más. Más, ha megismeri az ember.
- Ismerem. – közölte Liam.
- Nem, nem ismered. Úgy igazán, nem tudod milyen
lány. Ő fantasztikus és csodás.
- Hű.. – nézett rám meglepődve – Egy lányról se
mondtad eddig ezt. Jól vagy?
- Mondtam hogy Liz más.
* Elizabeth szemszög *
Ahogy Ian belépett a kávéházba mosolyogva néztem
rá és intettem neki. Mikor oda ért szorosan megölelt és milliárdszor elmondta
mennyire is, örül nekem, hogy újra lát végre. Rendelt magának egy italt és
leült velem szembe.
- Jobban vagy már?
- Igen, köszönöm. Minden oké most már. Holnap
megyek is.
- Az szuper! Végre nem csak csupa idiótával
leszek.
- Mert? Nem gyűléseken szoktál lenni már?
- Oh, nem. Most a gólyákra van bízva. Az
igazgatónő kíváncsi mit tudnak kihozni a dolgokból.
- Értem. – bólintottam – Egyébként sajnálom, de
nem mehetek veled a bálra.
- Igazán? – lepődött meg – Nem is jössz el?
- De, de igen elmegyek. Csak mással.
- Kivel?
- Harry már jóval előtte meghívott. Ezért nem
fogadhatom el. – kavartam bele a forró csokoládémba – Harry mondta, hogy van
egy új osztálytársunk.
- Igen. Azt hiszem Amelia a neve. Csöndes lány,
meg inkább Harry társaságát kereste. Furcsa kicsit. – vonta meg vállait.
- Nem akarsz valamit elmondani? – bukott ki
belőlem.
- Még is mit?
- Hogy végig kihasználtál. – szorítottam össze
ajkaim a mondat végén.
Ian csak értetlenül meredt rám. Harry szavai mély
benyomást tettek rám. Talán igaza volt és Ian olyan, mint Hanna. Végül is
mindig én húztam ki a bajból, sokszor magamra hárítva a bajt. Nem akartam hogy
elveszítse a posztját, de valahogy most nem érzem ezt. Csalódott vagyok. Minden
jel tényleg arra utal, hogy Ian kihasznált.
- Jó talán, néha kihasználtam hogy segítesz és
teljesen ellazulva semmire se figyeltem a bulizás közben, de nem akartam, és ha
megbántottalak, ne haragudj rám, kérlek. Sajnálom.
- De miért? Tudod jól, hogy megbíztam benned.
- Ne tudom, egyszerűen nem tudom elmagyarázni mi
ütött belém akkor.
- Ian ez nem jó így.
- Nem akarlak elveszíteni. – kapott a kezem után
mikor az ölembe akartam húzni, szorosan fogtam a kezem és nézett rám – Fontos
vagy nekem. Megértem, ha dühös vagy, azt is, hogy nem akarsz velem lenni. De ne
taszíts el az életedből.
- Mi a fenéről beszélsz? – feszültem meg.
- Szeretlek Liz. Régóta. – engedett el és
lehajtotta a fejét – Megértem, ha nem akarsz velem lenni. De szépen kérlek,
komolyan.. Kerüld el őket. – állt fel az asztaltól.
- Még is kiket? – fogtam meg a csuklóját.
- Harry és Liam. Messzire kerüld el őket. Tönkre
akarnak mindent tenni. Ha már Hanna nem bírta teljesen megcsinálni. A vér nem
válik vízzé.
Ujjaim elgyengültek és néztem, ahogyan eltávolodik
tőlem. Harry és Liam? Miért
szövetkezik mindenki mindenki ellen? Ez nekem magas.. De még is.. Harry igazat
mondott. Ian kihasznált és szerelmes belém. Hanna tudja hogy szerelmes voltam a
Bátyjába. Liam pedig kutat Ian ellen. De, akkor Ian mit tud? Ian kivel van? A vér nem válik vízzé. Liam és Hanna?
Harry azt mondta Liam rá se tud nézni a húgára, még is vele szövetkezik?
****
Tudtam nagyon is jól, hogy Hanna minden vasárnap
este hol van. Ahogy megláttam sietős léptekkel haladtam felé. Meglepődtem hogy
egyedül volt. Szerencsére háttal állt nekem, így nem is sejtette, hogy ott
vagyok és mi vár rá. Egy határozott mozdulattal elkaptam hosszú szőke haját és
a kezem köré csavartam. Elsikította magát és a térdére esett. Abban a perce
megjöttek a hűséges talpnyalói, és zavartan nézek miket. Samanta megpróbált
közelebb jönni, de akkor meghúztam Hanna haját, aki egyből szólt nekik, hogy
maradjanak.
- Dalolj csak drága Hanna nekem. Mi ez az egész
szövetkezés? Mit akarsz vele elérni? – hajoltam a füléhez.
- Beth? – szólalt fel.
- Bizony szívem. Én vagyok az. Fáj mi, hogy a
gyenge kislány földre kerített és a kezében tart mi? Dalolj szépen madárkám.
- Liam és Harry régóta el akarta távolítani én
pedig gondoltam bele szállok. Áruló. Ian egy féreg.
- Mondja a főféreg. – csavartam me jobban a haját.
- Ez fáj! – visított.
- Igazán? Nekem is fájt hogy ilyenek tettél velem.
Oh és igen. Szerelmes voltam a Bátyádba. Nem tudom mit értél el vele, hogy most
már Harry is tudja.
- Hogy egymás ellen forduljanak. – szólt közbe
Hayley.
- Hayley! – szólt rá Samanta.
- Micsoda? Hogy is van ez Hanna?
- Liam csípett téged nagyon is. És az utóbbi
időben Harry teljesen beléd bolondult vagy nem is tudom. Ian volt a másik. Ha
ők hárman egymás ellen vannak sokra, vihetem majd. Liam folyton problémás lesz,
mert konfliktusok alakulnak ki a legjobb barátja és közte. Ian el lesz
távolítva a képből. Te már el vagy. A szüleim, a tanári kar pedig a vitákat és
a verekedéseket figyelné. Nem kéne félnem, mikor bukok le az iskolába, és
könnyebben meg tudnék szökni Amerikába.
- Te buta. – nevettem el magam – Ezt mind
elmondtad nekem? Simán felhasználhatom ellened.
- Nincs bizonyítékod. Nem hisznek neked. Orvoshoz
jártál, azt hiszik őrült vagy! – kiabálni kezdett.
- Kussolj. – húztam meg még jobban a haját – Egy
igazi féreg vagy. És én még a legjobb barátnőmnek hívtalak. Megbíztam benned,
bennetek.
- Ugyan már hányszor húztunk ki a szarból Beth? –
szólalt fel Samanta.
- Hogy hányszor? Rohadtul de egyszer se! Mindig
ott hagytatok én, pedig kapálóztam utánatok.
- Ha ennyire buta vagy hogy hagyod magad senki,
sem segíthet. – vonta meg vállát Hayley.
- Igazad van. De ez még kibaszottul meg fogjátok
bánni. Lesz még az, amikor nekem fognak hinni és nem nektek.
Nem szóltak semmit csak néztem engem. Hanna már
sírás határán állt. Ellöktem a fejét, így a betonra esett. Samanta és Hayley
egyből ott voltak és már nézték, hogy nincs-e baja. Hátat fordítottam és
elmentem tőlük. Tudtam nagyon jól, hogy Hanna mozgatja a szálakat és a fiúk
egymás ellen, lesznek másodpercek alatt.
****
Otthon egy cetli várt, miszerint Gemma éjszakás,
Apa és Anne vacsorázni vannak, míg Harry talán itthon van talán valakinél.
Felmentem az emeletre és erőt véve magamon kopogtam be Harry ajtaján. Mivel nem
jött válasz benyitottam. Itthon volt. Az ágyán feküdt és lehunyt szemekkel
zenét hallgatott. Lassan becsuktam az ajtót és az ágyához mentem. Végig néztem
rajta és elgondolkoztam, hogy vajon mit is akarok itt?
Leültem az ágyára, mire egyből kikapta a fülébe a
fülhallgatót és felült. Ijedten nézett rám. Nem tudtam elképzelni, mire
gondolhat.
- Beszéljünk.
- Persze, minden oké?
- Nem, Harry semmi sincs rendben. Hiszel nekem?
- Igen.
- És bízol is bennem?
- Miért ne bíznék? Liz mi van?
- Hanna bevallott mindent. De mivel nincs
bizonyítékom nem, hinne nekem senki. Így is mindenki őrültnek tart, mert
orvoshoz járt. Gondolom az iskolában, tudnak a drogos ügyeimről is. – hajtottam
el a fejem.
- Még is hogy köpött? – húzódott közelebb.
- A testi fenyítés mikre nem képes. – köhintettem.
- Hű, vad vagy.
- Mindig is az voltam csak máshogy használtam. –
vontam meg a vállaim.
- Figyelj Liz, teljes mértékben megbízom benned és
hiszek neked. Sose vertél át. Mindent elmondtál magadról, a közeledbe engedtél,
hogyan tudnék nem hinni és bízni benned?
- Csak.. Nem is tudom. Tudod Hanna sok mindenre
képes.
- Jó. Mit mondott el?
- Egymás ellen akar titeket fordítani.
- Minket?
- Liam, Ian és Te. Tudja, hogy Ian egyikőtöknek
se a kedvence így az a legkönnyebb neki, ha eltávolítja az útból. Azt jössz Te
és Liam. Úgy véli belém, estél, ezért mondta el, hogy Liam volt a szerelmem.
Ezért mondta el neked, hogy Ian szerelmes belém. Azt akarja, hogy teljesen
elzárj tőlük és ez által ti hárman egymásnak, essetek.
- Hű.. – sokkolt le teljesen – Ezt nem gondoltam
volna.
- Figyelj.. Tudom, hogy most olyat kérek, ami
lehetetlen dolog, de próbáld meg legalább jó?
- Mit?
- Össze kell fognotok. Segítek mindenben. Ian nem
tűnhet el a képből, mert Hanna tőle fél a legjobban. Ian többet tud róla, mint
Én. Liam is kell hozzá. Négyen meg fogjuk tudni csinálni, hidd el.
- Liz ez nem olyan egyszerű..
- Harry ez az utolsó esélyünk. – fogtam meg a
kezét – Kérlek szépen.
- Jó, legyen. De ha nem működik, abba hagyjuk.
- Oké! – öleltem át – Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése