- Rendben, akkor tanuljátok meg a kilencedik
fejezetig a kiemelt részeket. – csukta be a könyvet a tanárunk.
Mindenki hátra dőlt a széken vagy előre feküdtek a
padra. Liam az egész órát végig aludta mellettem, így mikor kicsöngettek,
elkezdtem piszkálni. Vicces volt, mert mikor elaludt elkezdett folyni a nyála.
Dave szólt rá hogy ne csináljak semmit, majd nevetünk a végén, hogy olyan lesz a könyve. Mikor az
orrába dugtam a tollát, egyből kinyitotta a szemeit és engem nézett.
Felnevettem a kómás arcán és a falnak dőltem. Liam mindig is irtó vicces volt
ébredés után. Felemelte a fejét és szép kis nyál tócsa volt a könyvén. Dave a
hasát fogta és nevetett.
- Látom jót, aludtál. – állt meg előtte John –
Hogy tudsz ilyen mélye aludni?
- Öcsém.. – dörzsölte meg az arcát Liam – Ez a
tanár olyan mintha altató mesét mondana.
- Már csak a horkolás kellett volna. – ugrattam,
mire rám nézett és sóhajtott.
Felállt a helyéről és szép lassan távozott a
teremből. John és Dave tovább röhögtek, de én utána mentem. Ma annyira furcsa.
Nem szokott ennyire fáradt lenni és komoly. Körül néztem a folyosón és láttam,
hogy Liz osztálya felé megy. Megállt az ajtóban, benézett majd visszafordult és
felém jött. Nem állt meg nálam, tovább haladt az aula felé. Leült az egyik
székre és hátra dőlt. Rám se nézett, amikor mellé ültem.
- A húgod?
- Ha még csak ő lenne. – feszült meg – Annyira
elegem van az otthoni dolgokból. Hanna pedig csak még tesz rá.
- Mért megint mi van?
- Megint? – nézett rám – Még mindig.. Anya
mindenen fenn akad, Apa alig jár haza, bár szerintem már elköltözött, Hanna
pedig..
- Hm? – néztem, ahogyan összeszorítja szemeit,
majd előre dől – Nem kell elmondani.
- Kurva.
- Tessék?
Nem sok kellett hozzá hogy leessen az állam.
Szemeim elkerekedtek és csak bámultam barátomra. Eddig is tudtam, hogy Hanna
valamilyen szinte falja a férfiakat, na de ezt nem feltételeztem volna.
Zavartan túrtam a hajamba és hátra dőltem. Liam idegesen rázta egyik lábát, és
kezeit ökölbe szorította. Mit tehetnék ilyenkor?
- Honnan tudod?
- Van egy másik telefonja. És a keresői
előzmények.. Egy oldalon van fent. Tudod milyen sok pénzt, keres ezzel? És
tudod, mire veri el drogra.. Annyira nagyot csalódtam benne. Tudod, amikor
kisebbek voltunk arra gondoltam, hogy egyszer a húgomra leszek a legbüszkébb.
De, ez nem így lett. Letagadnám, elkerülném és kitörölném az életemből.
- Liam.. – fogtam meg a vállát – Akár mi is lesz,
itt leszek melletted. Rám számíthatsz.
- Kösz.
****
- Nincs kedved elmenni, kajálni valahova? – értem
utol végre barátom.
- Nincs étvágyam. – vágta rá Liam – Amúgy is Liz
ma jött haza, biztos vár már.
- Ne, Liam.. Nem hagylak egyedül.
- Nem vagyok kisgyerek, hogy vigyázz rám. Meg
leszek, hidd el. De azért kösz.
Liam intve ment tovább, én pedig csak álltam és
néztem, ahogyan elmegy. Félek, hogy később még baj lesz. Aggódom érte, hiszen
most a tökéletes családi idill összetört benne. Mindig is egy nyugodt
környezetben volt gyerekkora óta, most pedig.. Bele se tudok gondolni, mi
járhat a fejében. Ha Gemma csinálna ilyet..
/ Elizabeth szemszög /
- Az első este jól berúgtak a lányok. – nevetve
mesélte Apa.
- Legalább jól éreztétek magatokat. – mosolygott
Anne.
- Oh, igen. – bólintottam – Bejártam egész
Párizst!
- Biztos ó lehetett. – ásított Gemma – Én is el
akarok menni.
- Jöhettél volna, de dolgoztál. – nézett rá Apa.
- Legalább dolgozom, értékelnetek kéne. – nevetett
fel – Na de megyek, aludni rettentő fáradt vagyok.
Gemma felállt az asztaltól és integetve ment fel
az emeltre. Apa és Anne édesen beszélgettek egymással, amit jó volt látni, hogy
ennyire szeretik egymást. Amikor csókra került sort, kellemetlenül érzetem
magam, így távoztam a konyhából. Fáradtan ballagtam fel a lépcsőkön, mikor
kinyílt az ajtó és Harry lépett be rajta. Egyből elmosolyodtam és kihajoltam a
korláton. Halkan súgtam a nevét, de ő egyből meghallotta. Felkapta a fejét,
szemei megcsillantak és felrohant a lépcsőkön. Elkapta a derekam és magához
ölelt szorosan. De jó is újra érezni Őt. Orrával megbökte a nyakam, ahogyan
arcát hozzám nyomta. Vállainál fogta, nyomtam el nevetve és arcára simítottam.
Arcát mosolyogva nyomta jobban a tenyeremhez. Újra megfogta a csípőmet és
lassan az emeletre, lépkedtünk. Félve lépkedtem fel háttal a lépcsőn, de bíztam
benne. Bízom, kell benne és ez számomra nem is volt kérdés. Amikor felértünk a
lépcső megállt és körbe nézett a folyosón. Újra háttal mentem, mikor a szobák
felé sétáltunk. Egyenesen a szemeibe néztem és kuncogtam, ahogyan egyre jobban
gyorsított léptein. Bementünk a szobájába és elengedve engem csukta be az
ajtót. Táskáját ledobta szokásosan a fal tövébe, cipőit lerúgta, kabátját pedig
mellé dobta. Karjaim összekulcsoltam mellkasom előtt és mosolyogva léptem el,
ahogyan felém nyúlt. Meglepődve pillantott rám, de csak megvontam a vállam. Nem
kellett sokat várnom arra, hogy Harry vegye a lapot. Nevetve rohant felém és
időm se volt menekülni. Karjait szorosan körém fonta, ahogyan az ágyba
zuhantunk. A matrac dobott rajtunk egyet, mire nevetni kezdtem. Harry
felkönyökölt és ajkait az enyéimre nyomta. Először csak ízlelgette, hogy
tudatosuljon benne, tényleg itt vagyok. Majd egy pillanat alatt elszakadt a
cérna nála és vadul csókolt. Ujjaimat a nyakába mélyesztettem, míg Ő a pólóm
alá nyúlva simogatta a bőröm.
- Annyira.. Hiányoztál.. Már.. – lihegte több
puszi között.
- Te is. – húztam el a fejem és a matracra tettem.
- Azt hittem el sem jön a péntek. – nyögte
sóhajtva és a vállamra tette fejét.
- Maradtam volna még Párizsban. – hümmögve
piszkáltam göndör fürtjeit.
- Hé.. – pillantott fel rám.
- Attól függetlenül, hogy nem voltál ott rohadt jó
volt. Bejártam az egész várost. – mosolyogtam rá – Te is a fiúkkal lehettél.
- Most ne akarj mindenben csak jót keresni.
- És, sose. – nevettem – Milyen volt a napod?
- Hát.. Érdekes. – húzta el a fejét és a matracra
tette.
- Mi a baj? – ültem felé és felé fordultam.
- Liam, hogy is mondjam.. Elég szar állapotban van
jelenleg. – játszott ujjaimmal.
- A szülei?
- Is. – sóhajtott – Meg Hanna is. Rossz dolgot
tudod meg róla és annyira látszott ma rajta. Próbáltam elterelni a figyelmét,
de nem ment. Próbálkoztam azzal is, hogy menjünk valahova tanítás után, de
lekoptatott.
- Mi az a nagyon rossz?
- Hanna.. Ühm.. Nem akarom azt mondani, amit
Liam.. – gondolkozott el – Pénzért szerezz örömet a férfiaknak.
- Oh..
Tudtam, hogy Hanna szereti a férfiakat, de hogy ez
legyen nem gondoltam. Sokszor volt hogy naponta mással bújt ágyba, de ez akkor
is durva.. Még tőle is. Bár.. Most hogy a szülők válnak, gondolom, nem kap
annyi zsebpénzt, mint eddig, így nincs anyagra. Iskolába se jár szinte csak a kutyái.
- Nem tudsz erről valamit?
- Semmit. – ráztam meg a fejem.
Harry sóhajtva ült fel és megcsókolt. Már nem volt
olyan mohó csak érzelmes. De kellemes érzéssel töltött el. Testemen jól eső
bizsergés futott végig mikor ujjait végig húzta karomon.
- Amíg nem voltál, itthon megcsinálták a
jégkorcsolya pályát. Nincs kedved holnap elmenni?
- Hát..
- Mondjuk egy Randi. – vigyorgott – Elmegyünk
vacsorázni, estelege egy mozi és jégkorcsolya.
- Ha veszel nekem egy isteni süteményt benne,
vagyok.
- Nem csak egyet. – mosolyogva puszilt meg.
****
/ Harry szemszög /
- És nem kérdezted, hogy nem-e jön át? – dugta be
lábait Liz a takaró alá.
- Azt mondta, egyedül akar lenni. – nyitottam ki a
szekrényem - Nem akartam piszkálni, azzal hogy most nem kéne stb.
- Értem. – bólintott – Khm.. Nem tudtál volna
felöltözni a fürdőben?
- Te vagy a szobámban. – vigyorogva néztem rá
hátra.
- Menj a francba. – állt fel nevetve – Akkor Én
most kimegyek.
- Már késő. – vigyorogtam – Nincs rajtam
törölköző.
- Azonnal vedd vissza, bent vagyok! – állt háttal
továbbra is és még a szemeit is eltakarta, lábaival pedig toporogni kezdett.
- Olyan, vagy mint egy kislány! – fogtam a hasam
nevetve.
- De Harry! – ment a falhoz és homlokát annak
nyomta – Öltözz már legalább.
- Eddig is volt rajtam alsónadrág.
- Hogy?
- Jól hallottad. Csak pólót kerestem.
Liz lassan fordult meg, de ahogyan rám találtak
szemei szinte felrobbant. Felhúzta hosszú ujjú pólójának ujjait és felém
rohant. Nevetve néztem rá, ahogyan elkapott és rám csimpaszkodva fejelte a
mellkasom. Combjait megfogva indultam vele az ágy felé.
- Ne hogy megmerd tenni Harold. – morogta mikor
megálltam az ágy mellett – Ha ledobsz komolyan, megverlek.
- Szeretem a durva dolgokat. – kacsintottam.
- Állat vagy.
- Meg lehet. – vontam meg vállaim és az ágyra
tettem.
Ahogyan az ágyon térdelt előttem majdnem egy
magasságban voltunk. Mosolyogva húzta végig kezeit a testemen, majd ellökte
magát tőlem és visszafeküdt a falhoz. Felvettem a pólómat és behuppantam mellé.
A szekrényen lévő távirányítóért nyúlt, így nem volt nehéz magamra húznom. A
mellkasomra támaszkodva váltotta a csatornákat. Haj csikizte a nyakam, ahogyan
fejét mozgatta néha. Szemei egyből megcsillantak mikor egy divatbemutató ment
az egyik csatornán. Pólója alá nyúlva simogatta hátát, míg a képernyőt nézte
csodálattal.
- Egyszer a divatszakmában szeretnék dolgozni.
- Mint?
- Divattervező vagy modell.
- Sose gondoltam volna. – pillantottam a
képernyőre, ahol éppen fehérneműs lányok vonultak fel.
- Mindig is érdekelt a divat.
- Táncos nőként jobban el tudlak képzelni, esetleg
családanyaként.
- Anya? – nézett rám – Hm.. Eddig nem gondolkoztam
gyerekeken.
- Miért?
- Talán pont, amiatt, ami történt velem. Nem
akarom, hogy egy szülői hiba miatt a gyerekem szenvedjen.
Sóhajtva fordultam az oldalamra, így Liz kívülre
került és háttal feküdt nekem. Közelebb nyomta magát hozzám és hátra nyúlt
kezemért. Lábaink egymásba voltak gabalyodva és a divatbemutatót néztük.
Annyira jó végre hogy itthon van. Az illata újra átjárna a szobámat és érzem
testét az enyémhez nyomódni.
- Tényleg.. – nézett hátra rám – Hol van a
levelem, amit írtál?
- Öhm.. Kidobtam.
- Hogy mi?
- Olyan béna lett. – húztam el a számat – Tudod,
túl..
- Nyálas? – nevetett – Attól még elolvastam volna.
- Nem. Hanem nem tetszett. Furán fogalmaztam meg.
- Akkor mondd el, mit gondolsz. – fordult felém.
- Muszáj?
- Altató nélkül nem tudok pihenni. – mosolygott.
- Szóval azt írtam, hogy mennyire csodállak.
Felnézek rád, mert tudom, mit jártál meg és milyen nehéz onnan lábra állni.
Hogy mennyire félre ismertelek. Azt gondoltam egy beképzelt, magadnak való lány
vagy hol ott egy csodálatos, nagylelkű és szeretni való nőszemély vagy. Sokáig
azt hittem nem fogok senkit se újra szeretni, de te beragyogtad lefagyasztott
szívem. Minden nap boldogság tölt el, hogy megfoghatom a kezed, hogy
beszélhetek veled, hogy velem alszol. Annyira.. – néztem a szemeibe – Én..
- Shh. – tette mutatóujját a számra – Elég ennyi
is.
Liz mosolyogva hajolt oda hozzám és lágyan
megcsókolt. Annyira tökéletes. De legbelül még mindig visszafog a múlt. Még
mindig nem tudom csak úgy kimondani, hogy mennyire is szeretem. Pont, mint egy
ördögi háromszög, amiből nem bírsz kiszabadulni.
- Köszönöm. – bújt mellkasomhoz – Jól esik, hogy
ilyeneket mondasz nekem.
Hát nem lett a leghosszabb rész, de végre kész. Sajnálom a sok késést. ♥
Imadooom siess.:))
VálaszTörlésIgyekszem :)
Törlés