20. fejezet - Dupla randi

Hason fekve néztem a mellettem alvó angyalom. Arca félig a párnába volt nyomva, ajaki édesen el voltak nyílva és göndör haja szétterült a párnán. Mosolyt csal az arcomra mindig, ha alvás közben látom. Ilyenkor annyira.. Annyira ártatlan. Ha Harry akkor nem lett volna mellettem mikor idegösszeomlást, kaptam, ma lehet valamelyik dili házban, kezelnének. Hálás vagyok neki. Nem csak ezért, ha nem azért is hogy megmutatta újra mi az a szerelemem. Nehezen, de végül csak sikerült magamnak bevallani, hogy szerelmes vagyok belé.

- Nem is tudtam mi hiányzott reggelente.. – motyogta rekedt hangján – Azt hogy nem bámult rám senki egy idióta vigyorral az arcán.. – nyitotta ki egyik szemét.

- Jó reggelt! – húzódtam hozzá közelebb.

- Neked is.. – ölelt át és ajakit enyémre nyomta – Mhh.. Most hirtelen nagyon megkívántam a palacsintát.

- Micsoda összeköttetések. Bravó! – gúnyoltam ki nevetve.

- Shh.. Megeszelek. – mosolygott és kinyitotta szemeit.

Kezét a pólóm alá nyomta és fel s alá, húzta hasamon. A hideg végig futott a testemen és feszülten figyeltem rá. Harry nagyon jól tudta hogy milyen határokat feszeget, de ezzel nem törődött. Lehunyta újra szemeit és egyre feljebb nyomta kezét. Nem akartam hagyni magam, de a testem annyira vágyott már ilyes fajta érintésre. Szinte könyörgött, hogy Harry még több részen érintsen. Mocorogni kezdtem, mire Harry elvette kezét és felült. Karjait széttárva nyújtózkodott és az órára nézett.

- Jössz reggelizni?

- Nem vagyok éhes. – motyogtam a párnába, ahogyan újra a hasamra fordultam.

- De az vagy. – válaszolta és lábát átdobva felettem ült a fenekemre.

- De nem.

- Ne akard, hogy testi fenyítést alkalmazzak.

- De akarom. – csusszant ki a számon.

Erre Harry már nem válaszolt, csak mozogni kezdett rajtam. Felsőtestével rám feküdt és a nyakamba fúrta arcát. Alig érintve bőröm csókolt végig a vállamig. Remegve fújtam ki a levegőt és a paplanba markoltam. Kezeit újra a pólóm alatt voltak. A testem és a matrac közé nyomta. Ujjai óvatosan simogatták bőröm.

- Gyere enni. – morogta a fülembe.

Megráztam a fejem, mire nevetni kezdett és feljebb tolta kezeit. Hosszú ujjait a melleim köré fonta és újra a nyakamba csókolt. Nem csinált semmit sem, csupán fogta a melleim. Láttam magam előtt önelégült vigyorát, ahogy letapiz.

- Akkor? – kérdezte – Mi legyen?

- Most már mehetünk enni. – jöttem zavarba másodpercek leforgása alatt, és szinte ledobtam őt a hátamról.

- Liz ha mások azt akarod, hogy meg fogjam a melled csak kérned, kell. Szívesen megcsinálom. – kelt ki az ágyból és ajkain végig nyalva nézett rám.

- Én csak húztam az agyad, te akartad megfogni a melleim.

- Te hagytad magad, és még élvezted is. Tudom, hogy erre ment ki a játék Liz, nem vagyok olyan hülye, mint ahogyan azt gondolod.

****

- Akkor elmegyünk ma egy randira? – hajolt közelebb Harry.

- Lássuk csak.. – gondolkoztam el.

- Várj.. – vette elő a telefonját zsebéből.

Bólintva figyeltem, ahogyan feláll mellőlem, és a konyhába megy.

/Harry szemszög/

- Szia. – vettem fel – Minden oké?

- Hello. – szólt bele Liam – Hát.. Nem tudnál, átjönni vagy tudnátok?

- De persze. – vágtam rá gondolkozás nélkül a választ – Vigyek valamit?

- Nem. Nem kell, csak gyertek át.

- Fél óra és ott vagyunk.

- Oké.

Sóhajtva nyomtam ki, és visszasiettem a nappaliba. Liz még mindig a kanapén ült és egy magazint lapozgatott. Szemeim rám emelte és mosolyogni kezdett. Közelebb mentem hozzá és kivettem a kezéből a laptömeget. Felvont szemöldökkel meredt rám, de csak megráztam a fejem, és kezét megfogva húztam fel a kanapéról. Nyomtam egy puszit a homlokára, de eltolta magát tőlem.

- Harry?

- Hm?

- Mi van?

- Csak menj, öltözz fel rendesen.

- De.. – nézett a lépcsősorra, majd rám – Most mi van?

- Hát elmegyünk randizni. Csak kicsit érdekes szituáció lesz először.

- Végképp nem értelek. – rázta meg a fejét.

- Csak menj és öltözz fel, ennyi. – mosolyogtam rá – Addig még elintézek valamit.

Liz továbbra is bizonytalanul nézett rám, de karjait leengedve mellkasa elől ment az emeletre. Megvártam, míg az ajtóját is becsukja maga után. Ujjamat gyorsan futtattam végig a telefonom kijelzőjén és megkerestem a megfelelő nevet. Felnéztem a lépcső felé, de még semmi nem volt, így gyorsan írtam egy üzenetet.

- Oké, Harry.. – szólal meg Liz – Nem vagyok hülye, mi ez az egész?

- Hű, de halk vagy. – vágtam rá.

- Mit titkolsz?

- Semmi fontosat.

- Kinek írtál? – jött közelebb és a szemembe nézett.

- Nem fontos.

- Tudod mit? Inkább itthon maradnék.

- Liz, kérlek! – fogtam meg a kezét – Egy lánynak írtam, de nem lényeg, mert majd meglátod miért.

- Mondd el, mert addig nem mozdulok innen. – húzta el a kezét.

- Liam hívott hogy menjünk át. De mivel megígértem hogy elviszlek randizni, így gondoltam beugrunk érte és bemutatjuk a randin egy személynek. Meglepetésnek akartam a dupla randit, mert egyszer meséltél róla, hogy biztos jó lehet, gondoltam akkor most adott egy helyzet gyorsan megszervezem.

- Biztos? – vonta fel a szemöldökét, de láttam, hogy arcvonásai lágyulnak.

- Sose bántanálak meg szándékosan. – mosolyogtam rá.

- Milyen lányt hívtál? – hajolt az asztalhoz a telefonjáért.

- Az unokatestvérem. Tegnap jött haza Olaszországból, gyakorlati munkából.

Liz aprót bólintott és megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Ideges volt. Miért hiszi, azt hogy átverném? Nem tudnám meg tenni.. Túl sok mindent tudok róla, hogy ezeket felhasználjam ellene, vagy hogy bántsam. Láttam már összetörni és zokogni, élettelen tekintettel. Eddig úgy gondoltam teljesen bízik bennem, de úgy néz, ki vannak félelmei.

****

- Biztos jó ötlet? – súgta halkan Liz, ahogyan becsöngettem.

- Shh! – néztem rá – Először is ki kell csalni a nyuszikánkat az üregből.

- Idióta vagy.

- De tudom, hogy így szeretsz.

- Ez a szerencséd. – nevetett és a vállamba kapaszkodva az arcomra nyomott egy rövid puszit.

A hatalmas hófehér faajtó kinyílt és Liam állt előttünk. A ház csak úgy visszhangzott az ürességtől. Arrébb állt, ezzel jelezve nekünk, hogy menjünk be. Előre húztam Liz kezét, így ő ment be előbb, majd én utána. Liam becsukta az ajtót és elvette Liz kabátját, hogy felakassza a többihez. Felraktam a sajátomat is, majd Liam felé fordultam, aki addigra már régen Liz nyakában lógott. Vagy is jobb lett volna, ha ott lóg. Liz édesen a fejét simogatta, miközben kéjenc barátom a mellein pihentette fejét. De persze egy percig sem zavartatta magát és még át is ölelte.

- Khm.. – léptem közelebb hozzájuk – Egyedül vagy?

- Ühm. – nézett rám fél szemmel – Ja, igen.

- És nem lenne kedved kimozdulni? – tette fel a kérdést Liz.

- Nincs túl sok kedvem. – válaszolta, majd végre ellépett tőle – Miért?

- Jég korcsolyázni akartunk menni este. Előtte elmehetnénk, mondjuk valamerre. Mit szólsz hozzá?

- Nem is tudom. – húzta a száját – Nem vagyok olyan hangulatban.

- Jó lesz! – mosolygott rá Liz.

- Igaza van. – bólintottam.

Liam némán állt és szemeivel körbe nézett. Mintha kifogást keresett volna, amivel itt tudja magát tartani az óriási házban egyedül. Hajába túrt és ránk nézett. Tudom jól, hogy mennyire egyedül érzi most magát, éppen ezért nem akarom annyiban hagyni az egészet. Tudom, hogy egy lány sokat segítene neki. Főleg hogy elég sokszor felvetette már kettőnk között a témát milyen is lesz mikor Liz és Én esetleg hivatalosan is, együtt leszünk majd. Persze megpróbáltam megértetni vele, hogy semmi sem fog változni, de nem hiszi el. Mivel Liz és Én egy háztartásban élünk, így nem lógnánk nagyba, szájba egymáson, hiszen elég időt töltünk együtt. Bár kicsit megértem.. Mikor Lana a képbe került akkor igen csak elhanyagoltam őt. Persze beszéltünk, de nem tudtunk egymásról akkoriban semmit se. Nem tudtam hogy mennyire is szarban volt a szüleivel, hogy Hanna akkoriban fordult jobban ki magából és nem voltam mellette, hogy erőt tartsak benne. Nagyon szégyellem a mai napig. Mindig is azt mondtam, hogy Liam a nem létező bátyám, de egy testvér nem így viselkedik.

- Legyen. – nyögte ki nagy nehezen.

- Szuper! – örült meg Liz – Akkor irány, szedd össze magad és mosolyogj végre Li!

****

Liz a karomat átölelve jött mellettem. Liam és Jenna sokkal előrébb voltak, mint mi már. Sokszor próbáltuk utolérni őket és mikor sikerült akkor pedig lemaradtak. Liz mondta, hogy hagyjuk őket egymásra, biztosan jól elvannak. Örülök, hogy Jenna és Liam még mindig ilyen jól kijönnek. Emlékszem Liam odáig volt érte, de úgy néz, ki még most sincsen máshogyan. Jenna pár évvel idősebb nálunk csak így nem olyan nehéz vele szót érteni és legbelül még mindig olyan rossz kamasz lány, mint volt.

- Nézd! – engedte el a karom Liz és megállt az egyik információs tábla előtt – Azt írja, hogy kilenckor tűzijáték lesz. Megvárjuk?

- Ühm.. – néztem az órára – Az még vagy három óra.

- Addig elfoglaljuk magunkat. – mosolygott – Úgy is akartál jég korcsolyázni! Meg ha már itt vagyunk, akkor már érezzük jól magunkat.

- Legyen. – nevettem el magam – Mit szeretnél először?

Liz csak visszafordult a táblához és ujját lassan húzta végig rajta. Annyira furcsa érzés tölt el, hogyha végig nézek rajta. Már nem csak azt érzem, hogy milyen jó vele. Nem csak, azt hogy mennyire meg akarom csókolni. Talán.. Sokkal többre vágyom. Érezni akarom.

/Elizabeth szemszög/

Éreztem magamon Harry perzselő tekintetét. Teljesen zavarba ejt. Mióta eljöttünk ide, azóta talán ez a nyolcadik esett, hogy ennyire zavarba ejt. Gyorsan végig néztem a táblán lévő lehetőségeket, majd nagy levegőt véve fordultam felé. Harry biztosan a fenekem nézte, mert ahogyan megfordultam felkapta a tekintetét és zavarba jött.

- Szerintem menjünk, és út közben kitaláljuk, mit akarunk. – ajánlottam fel.

- Ez egy remek ötlet. – nyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam gesztusát.

- Szerintem Liam és Jenna merre lehetnek?

- Hát.. Lehet már szobán, vannak. – nevetett fel.

- Idióta. – kuncogtam – Egyébként kedves az unokatestvéred.

- Ja. – bólintott – Jenna a korához képest le van maradva. Szerintem mindig is gyerekes szinten lesz.

- Szerintem jó, hogy lazán veszi, az éltetet.

- Miért?

- Talán.. – gondolkoztam el – Mert egy felfogásunk van. Ugyan úgy vélekedünk az életről, az emberekről és a szerelemről.

- Ez mit takar? – állt meg és rám nézett.

- Az, hogy jó vagy, nem jelenti azt, hogy jó dolgok fognak történni. – válaszoltam neki.

Harry sóhajtva indult el újra és én mellette mentem. Nem szólt semmit, amitől kicsit furán éreztem magam. Talán megbántottam ezzel az egésszel? Vagy csak a mondaton törné a fejét? Tudom sokszor nem értjük meg egymást, az életről való gondolkozás terén, de el kell fogadni, hogy miért és hogyan gondolok sok mindent. Nagyon jól tudom, nem ért egyet, azzal hogy mindenben van valami rossz és, még ha csak nem is a dolgok elején kerül felszínre, de ott lesz. Ott lesz egy nyomasztó dolog, amit az ember a múltból hozz magával, és nem bír megszabadulni a súlyától. És azzal sem ért egyet, hogyan szívesen lennék madár, hogy messze repülhessek. Emlékszem azon az estén az ágyban mikor ezt mondtam neki, megmutatta az egyik tetoválását, és azt mondta, bezárna oda. Bezárna egy kalitkába, hogy örökké mellette lehessek, és ne essen bajom.

- Mi lenne, ha megnyerném neked azt a mackót? – hajolt mosolyogva közelebb és fejével a ki függesztett plüss állatra mutatott.

- Ne csak a szád járjon akkor Styles. – mosolyogtam rá és elengedtem a kezét.

Gyors léptekkel ment oda az árushoz és kért labdákat. Mellé álltam és figyeltem, ahogyan koncentrálva méri be a dobást. Jól megszorongatta a labdát, majd eldobta és telibe találta a palackokat, amikor hangosan értek földet. Megtapsoltam őt, mire vigyorogva nézett rám és újra méregetni kezdte a következő célt. Két piros gumikacsa volt a sárgák között és azokat kellett ledobni úgy, hogy ne érje a többit a labda. Ahogyan eldobta a labdát, összeszorított ajkakkal nézte, de nem sikerült neki. Telibe találta az egyik sárga kacsát, így nem kaptunk mást csak egy plüss egeret. Harry csalódottan vette át a jutalmát, majd rám nézett. Mosolyogva nyújtottam a kezem, hogy adja oda, de csak megrázta a fejét.

- Ne már! Nekem nyerted.

- Mackót akartam neked, nem egeret. – biggyesztette le ajakit.

- Nekem tetszik. – vettem ki kezei közül, ahogyan közelebb léptem hozzá – Tőled kaptam, amit nyertél.

- Biztos?

- Teljesen! – mosolyogva csókoltam ajkaira, mire éreztem, elmosolyodik.

- Akkor jó.

- Köszönöm. – mondtam vékony hangon és arcom elé emeltem az egeret.

Harry nevetve forgatta meg szemeit és körbe nézett. Megbökte a vállam, ahogyan észre vette, hogy Liam és Jenna felénk jönnek. Mind a kettőnek fülég ért a szája és nagyon jól szórakoztak a jelek szerint. Örültem, mikor láttam Liam mennyire boldogan mosolyok. Olyan szépen néznek egymásra. Annyira boldogan.

- Na mi van? Rájöttetek, hogy nem kettesben jöttetek? – nevetett Harry.

- Csak körbe néztünk. – legyintett Jenna.

- Van kedvetek jönni a jégre? – dobta fel Liam a kérdést.

- Persze! Úgy is oda akartunk menni eredetileg. – fogtam meg Harry kezét.

Jenna egyből az összekulcsolt ujjainkra nézett, majd fel rám. Kissé furcsa volt. Hiszen csak Liam, gemma és Amelia látott így minket, senki más. Elengedte a kezét, és lassan húztam el onnan. Harry egyből a kezem után kapott és rám nézett. Kissé megráztam a fejem és szememmel az unokatestvére felé, böktem. Alsó ajkába harapott és felemelte a kezünket, majd egy kézrázást csinált. Furcsán pislogtam rá, de tudtam hirtelen nem tudta hová tenni a helyzetet. Jenna még egy utolsó pillantást vetett rám, majd Liam karjába karolt és elindultak előttünk.

- Szerinted, most ki akar nyírni? – súgtam oda, mire Harry rám kapta a tekintetét.

- Egyébként sem járunk, akkor miért nem csinálunk azt, amit akarunk?

Tény, hogy nem járunk, de valahogy még is azt hittem Harry hasonló képpen gondolja a dolgokat, mint én. Azt hittem olyanok vagyunk, mint egy pár, még ha ki sem mondtuk, mi van köztünk. Vagy lehet, Harry csak egy kis szórakozást akar és semmi komolyabb dolgot. Kissé lemaradtam, ahogyan Harry beérte a többieket. Egyre csak lassítottam a tempómon, majd megálltam. Szórakozás lennék a számára? Nem..

Körbe néztem és oda sétáltam az egyik büfés bódéhoz. Szerencsére nem volt túl nagy sor, így nem sokat kellett várnom. Vettem egy üveg vizet és lassan utánuk mentem. Igaz már nem láttam őket, de tudtam, merre kell menni. Úgy voltam vele, hogy majd találkozom velünk a jégen. Szép lassan a pályához értem, ahol már Harry fel-alá járkált és idegesen nézelődött. Oda sétáltam hozzá és beálltam a sorba. Nagy szemekkel nézett rám, majd mellé állt és megfogta a kezem az előttünk álló személy mögött.

- Hol voltál? Úgy aggódtam..

- Jól vagyok, csak jól ott hagytál egyedül és vettem egy üveg vizet. – vettem el a kezem tőle.

- Liz..

- Mi van?

Harry nyitotta volna a száját, de nem vártam meg. Vettem két jegyet és egyből a kölcsönzőhöz mentem. Harry végig a nyomomban volt, de nem hagytam, hogy bármit is mondjon. Már léptem volna be a pályára, mikor elém állt. Kíváncsian néztem rá fel, mire keresztbe tette kezeit mellkasa előtt.

- Oké, mi a fene bajod lett? Az hogy előre mentem hozzájuk? Mert akkor rohadtul sajnálom, oké? Nem bírom, mikor nem beszélsz velem és átnézel rajtam.

- Nem. – ráztam meg a fejem – De most menjünk be.

Harry idegesen sóhajtott, majd megfordult és becsúszott a jégre. Megfogtam a kabátja ujját és próbáltam megtalálni az egyensúlyom. Éreztem, ahogyan hosszú ujjait körül fogják a csuklóm és húzz maga után. Szerencsére nem voltak túl sokan, így nem volt tömeg a pályán. Mikor már biztonságosnak éreztem a csúszást, elengedtem a kezét és kissé előrébb mentem. Liam és Jenna kézen fogva csúsztak nem messze előttem. Ha most nem lennének itt, akkor valószínűleg mi is így mennénk. Hátra pillantottam és láttam, ahogyan Harry közeledik. Megálltam és megvártam.

- Lenne egy kérdésem.

- Micsoda? – nézett rám érdeklődve.

- Csak játék vagyok neked?

- Ez még is hogyan juthat az eszedbe? – szűkítette össze szemeit.

- Hagyjuk. – vontam meg a vállam és lassan előre löktem magam – Nem jössz?

Liam elkapta Harry vállát, így egyből elcsúsztak, és a jégen ültek. Jenna felém csúszott és gyengéden megfogta a kezem. Nem akart megállni, így követtem őt. Mosolyogva nézett rám, ami kissé összezavart.

- Mi van köztetek?

- Hm?

- Harry olyan boldog, amikor hozzászólsz, vagy ha csak rád nézhet. Nagyon régen láttam már ilyennek. De tetszik és te is nagyon szimpatikus vagy nekem Elizabeth.

- Csak Liz. – mosolyogtam rá.

- Akkor Liz. – nevetett – Bár kissé furcsa nekem hogy a szüleitek együtt vannak, ti pedig hasonlóképpen éreztek egymás iránt.

- Bonyolult egy helyzet ez nagyon. Talán mi sem tudjuk pontosan, mi történik velünk, és nem fogjuk fel, mint teszünk.

- Tetszik. A vad szerelmem. – nézett előre.

****

Az egyik fa tövében álltunk és vártuk a tűzijátékot. Sokan összegyűltek, hogy láthassák végre. Liam és Jenna a büféknél várták, de mi nem akartunk ott lenni. Az egyik főszervező hangosan kezdett számolni vissza harminctól, amit az emberek átvettek tőle. Sóhajtva hajtottam le a fejem és hallgattam, ahogyan az emberek hangosan számolnak.

- Még mindig nem értem, miért hiszed, azt hogy játszok veled.

- Amit mondtál rólunk.

- Hogy szabadok vagyunk? Mindig azt mondod mennyire szabad, akarsz lenni.

- Azt hittem úgy gondolsz ránk, mint Én.

- Miért hogyan gondolsz?

- Nem tudom. De nem csak úgy hogy elég lennél egy kevés ideig.

Harry előre nézett és nem szólt semmit se. Ajkamba haraptam és továbbra is figyeltem őt. Az óra lassan kilenc órát ütött és egyre csak hangosabban számoltak az emberek. Testileg jelen voltam, de szellemileg csak Harry volt előttem. Rohadt számokat hallottam.

Öt.. Négy.. Három.. Kettő.. Egy..

- Te vagy számomra a legfontosabb. – szólalt meg végül Harry, ahogyan fel lőtték az első tűzijátékot.

Talán még a szám is tátva maradt és csak néztem rá. Szemeiben az égen lévő színes fények csillogtak és engem nézett. Ez most más volt. Akár hányszor hallottam ezt a mondatot a szájából nem hittem a jelentésének, de most.. A nyakam tettem volna rá, mennyire igazat mondd. A szívem hevesen dobogott és közelebb léptem hozzá. Tenyerem a tarkójára tettem és lejjebb húztam. Kezeit a csípőmre találtam és magához szorított. Ajkaink összeértek és egy édes csókban forrtak össze. Hangosan durrogtak az égen a tűzijátékok, de nem foglalkoztunk velük.

- Sose tudnálak kihasználni Liz. A világomat jelented.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá.

Harry arcára is egy mosolyt ült ki és szorosan öleltük egymást. Sose volt részem még ennyire igaz vallomásban. Minden idióta kétségem elszállt és újra csak boldogság maradt a helyén.

________________________________

Sok boldog karácsonyt mindenkinek!♥

Bocsánat a késésért, de karácsonyi ajándéknak kárpótlás tőlem.