1. fejezet - Új tanév

- Gyere már ki! – dörömbölt Harry az ajtón – Miattad késünk el.

- Kelj fel hamarabb, és kész leszel!  - álltam a tükör előtt és fésülködtem.

- Nem kell három órát készülni az iskolába. – hagyta abba.

- Húsz perce vagyok bent bunkókám. – nyitottam ki az ajtót és szemet forgatva toltam el az utamból.

- Pff.

Ez volt mind, amit reagálni bírt. Bement és magára csapta az ajtót. Annyira elviselhetetlen ez az ember. Egész nyaramat vele töltöttem, sőt ezen túl vele töltöm minden napomat. Apa és Anne a családi bemutatkozás után úgy döntöttek itt az ideje összeköltözni. Június végére együtt is voltunk, mint egy nagycsalád. Vettek közösen egy nagy házat a városhoz közel. Ez mind semmi se volt, amíg nem közölték, hogy nyaralni megyünk egy hónapra. Úgy terveztem, hogy ha már bunkókával kell élnem, nyáron nem látom, maximum, ha haza jövök aludni. Július közepétől egészen Augusztus közepéig Hawaii-n nyaraltunk. Persze családépítés gyanánt csak közös programok voltak. Jó lett volna, ha Harry messze van tőlünk. Búvárkodás, séták, vásárlások. Minden jó volt. A szünet végére kicsúszott a számon az Anya szó, amitől Anne teljesen meg volt hatódva és boldog volt. Jó érzés volt valakinek azt mondani, hogy Anya. Végre úgy érzem nem csak egy Apukám, van. Gemma az első perctől kezdve olyan, mint a Nővérem és a nyáron csak még jobban össze kovácsolódottunk. És akkor ott van Harry. Harry, akivel nem tudunk túl lépni egymás piszkálásán, akivel ki sem állhatjuk egymást. Persze Apa próbálkozott több ezer dologgal de nem ment neki. A szünet utolsó pár hetében együtt kellett lennünk. Egyik héten az én barátaimmal, másikon pedig az övével. Hát, borzalmas volt az egész. Alapból hogy különböző osztályból vagyunk és pont abból a kettőből, ami ízig-vérig utálja a másikat. Talán ez is egy ok, ami miatt egymásra sem bírunk nézni fintor nélkül.

Fehér pólómat igazgattam, ahogy a lépcsőn ugráltam le. Ahogy leértem Gemma már ott is volt, nyomott egy puszit az arcomra és elviharzott. Meglepődve néztem utána, míg be nem csukta az ajtót. Bementem a konyhába, ahol Apa éppen kávézott, míg Anne reggelit csinált. Oda mentem Apához és mosolyogva pusziltam meg, majd az asztalhoz ültem.

- Gemma hová ment?

- Állásinterjúra. – mosolygott rám Anne és elém, rakta a kedvenc gyümölcstálam.

- Köszönöm! – mosolyogtam rá.

- Harry mit csinál? Elkéstek. – nézett az órára Apa.

- Készülődik. – válaszoltam váll rántva.

- Mert valaki ötezer órán átkészül el. – jött le pufogva.

- Húsz perc Harry, húsz perc. – nevettem fel.

****

A szokásos helyünkön álltam a folyosón és vártam hogy Ian és Hanna végre megjöjjön. Mikor végre Liam jött a folyosón, tudtam, hogy nem sokára a drága húga is megérkezik. Mosolyogva intettünk egymásnak, míg ő tovább ment a barátaival. Elővettem a telefonom, amin volt egy üzenet. Egyből az ugrott be hogy Hanna már bent vár a teremben, vagy hogy Ian fontos diákegyesület beszélgetésen van. De minden ilyen gondolat elszállt, mikor megláttam Harry nevét. Mi a francot akar? Elég nekem hogy vele kell laknom.

Következő szünetben gyere a tornatermi öltözőkhöz, nálad van a kulcsom. H

Ki gondolta volna, hogy ennyire szerencsétlen. Szemet forgatva tettem vissza a táskámba a telefont és Ian vigyorogva állt előttem. Mosolyogva öleltem meg.

- Na mi a helyzet?

- Semmi, kikészülök. – sóhajtottam – Harry megöl.

- A lányok az egyesületben kész mázlistának tartanak téged, hogy maga Harry Styles testvére vagy.

- Úristen, még csak az kéne hogy az legyek.

- Az vagy, a mostohatestvére.

- Attól is messze állunk. Több millió évnyire. Mint Afrika és a fejlettség.

- Remek hasonlat. – nevetett fel Ian – Hanna?

- Ott jön. – böktem felé a fejemmel.

Hanna szokásosan hozta a formáját. Mini vörös koktél ruhában volt, magas sarkúban, napszemüvegben, fehér táskával és kávéval a kézben. Haja, mint mindig most is tökéletesen göndör volt. Úgy vonult végig a folyosón, mint ha legfeljebb ő lenne a királynő. Hozzánk érve nagyot sóhajtott és neki dőlt a szekrényeknek. Mi csak végig néztünk rajta majd nevetni, kezdtünk.

- Most mi van? – kapta le napszemüvegét.

- Hallottad hogy visszajött a régi igazgató?

- Mrs. Moon? – nézett barátunkra.

- Pontosan és Ő nem fogja hagyni, hogy ilyen szerelésben mászkálj az iskola közelében.

- Oh, hogy csinálták volna föl egy vad éjszakán megint.

- És a ti balhétok sem lesz túlságosan elnézve. – nézett rám Ian.

- Hm?

- Mrs. Moon tudja, hogy az elmúlt három évben miket csináltál Te és Harry. A reggeli gyűlésen, főképpen ti ketten voltatok a téma. Azt mondta, nem fogja hagyni, hogy tönkre tegyétek az iskola hírnevét az utolsó évetekben. És igazságtalan hogy csak Harry kapta meg a büntetéseket.

- Muszáj volt visszajönnie? – akadt ki újból Hanna – Nem fogok nadrágban és fehér pólóban járni. – nézett rajtam végig – Már bocs.

- Ugyan már nem veszem magamra. – legyintettem.

Hanna nyögdécselve ment el a termünkig, ahol az összes fiúk szokás szerint fütyülni kezdett neki. A lányok pedig már terjesztették is a pletykákat, hogy kivel feküdt le a nyáron és kivel nem. Ezekben mind az a vicces hogy Hanna akármennyire is kihívó és komisz még mindig szűz. De persze ezt ők honnan is tudnák. Hanna kilencedikben ott hagyta őket és velem barátkozott.

Ian nem jött velünk a helyünkre, amit furcsálltunk is, de ő csak mosolygott. Nem sokkal később bejött Mr. Hastings és egyből rend lett az osztályban. Hanna a padon szenvedett. Arca egy zsebkendőre volt téve és műsírást invitált. Mr. Hastings nevetni kezdett rajta és a tanári asztalnak dőlve nézett végig az osztályon.

- Látom, Hanna már hallotta is a jó hírt, mi szerint a Mrs. Moon visszatért.

És mint várható volt, az egész osztály kitört magából és egyszerre nyomták le hogy „Ne már!”. Az osztályfőnök csak jót nevetett rajtuk. Majd jó alaposan újra végig mérte az osztályt.

- Jó sok mindenki ünneplő nélkül jött, ami szintén nem fog tetszeni neki. De mindegy is, gyerünk az ünnepségre.

Mindenki felállt és már tolakodtak is, hogy nehogy véletlen állniuk kelljen, majd az ünnepélyen. Mi egész hátul maradtunk, így mi voltunk az egész iskolában, akik utoljára léptek be hatalmas tornaterembe. Hanna ment elől, aztán Ian, mivel jóval le voltam maradva. Harry a labdatárolónak dőlve állt napszemüvegben. Felnevettem, ahogy megláttam mennyire kemény pózban, próbál állni. Egyből rám nézett és levette a szemüveget. Tudtam, hogy itt is találkozunk, így már lehoztam a kulcsát a táskámból. Elővettem a zsebemből és hozzá dobtam. Pufogva kapta el és elindult a tornaterem felé.

****

- Ezt komolyan nem hiszem el! Miért nem tudta megint valaki felcsinálni egy vad tanári éjszakán? – akadt ki már vagy nyolcvanadszorra Hanna.

- Ki az az idióta, aki lefekszik vele? – kérdezte Ian.

- Az, aki a tanári karos bulin is meghúzta.

- Szegény média tanár jó részeg volt. – nevettem fel.

- Hallottátok hogy még az országból is elköltözött? – dobta fel Ian, miközben hátra dőlt a padon.

- Tényleg most mi lesz? Haza mész?

- Egyszer, muszáj lesz. – vontam meg a vállaim.

- Hozzám átjöhetsz. – vigyorgott Ian – Apa még mindig azt hiszi a barátnőm vagy, pedig már Anya is elmagyarázta neki, hogy legjobb barátok vagyunk.

- Meg kéne lepődnöm? – kérdezte gúnyosan Hanna.

- Tényleg.. – vette elő a telefonját Ian – Nem akar valamelyikőtök táncolni, járni a húgommal?

- Túl elfoglalt vagyok. – vágta rá Hanna.

- Hát persze, a sok pláza. – nevettem fel – Én szívesen mennék.

- Szuper! Akkor majd szólok neki, hogy beszéljen veled.

Még órákon keresztül ültünk a parkban, majd szép lassan elváltunk egymástól. A kedvenc zenémet hallgatva mentem végig az élettel teli sétányon, egyenesen Gemma új munkahelyére. Nem is olyan messze volt tőlünk, így szerencséje volt. Mosolyogva mentem be a kávézóba és egyenesen a pult felé mentem.

- Szia! – köszöntem rá.

- Oh, szia Beth! – örült meg – Mi járatban?

- Gondoltam megnézlek. Milyen a munka?

- Tök jó. Nyugis és kedves mindenki. – jött ki a pultból – És mi volt bent?

- Nem fogod elhinni.. – ültem le a székre – Visszajött Mrs. Moon.

- Most ez komoly? – vonta fel szemöldökét – Akkor mi lesz? Jó kislány leszel?

- Hogyne. Majd figyelek, hogy hol van.

- Gemma!

- Vissza kell mennem, otthon találkozzunk, oké?

- Persze, szia. – mosolyogtam rá.

Felpattant a székről és visszaviharzott a pult mögé. Vállamra dobtam a táskámat és nehezen rávettem magam, hogy haza induljak. Apa estig dolgozik, Anne éjszakai műszakban lesz és Gemma is, csak este jön. Remek, egész este kettesben leszünk.

****

Lábaimon a pokróccal ültem a kanapén és összefogott hajam végét piszkáltam. Hallgattam a műsort félig meddig. Egyszer csak megjelent egy szál alsónadrágban Harry és karba tett kezekkel nézett rám. Egyből hozzá vágtam a legközelebbi párnát.

- Öltözz már fel! Kiég a retinám!

- Ezt én is mondhatnám. – fintorogva nézett rajtam végig.

- Rajtam legalább van ruha bunkó.

- Nem elég. Azért jöttem, hogy halkítsd már lejjebb, mert csak a rohadt műsor szar beszólásait hallom. Nem tudok koncentrálni.

- Nem is tudtam, hogy neked a maszturbáláshoz koncentrálni kell.

- Nőj fel. – pufogott – Amúgy se azt csináltam, próbálom rávenni magam egy könyvre, amit ki kell olvasni.

- Azt hittem te a gyógypedagógiai osztályba jársz.

- Az a tied édesem.

- Most aztán visszavágtál, vigyázz.

Hallgattam, ahogy becsukja a szobája ajtaját, és vigyorogva hangosítottam feljebb a tévét. Pár másodperccel később már megint lent volt és mosolyogva néztem rá, míg ő felém jött. Nagyon jól tudom hogy nem ér hozzám. Ez így van. Sose nyúltunk a másikhoz még. Bár nem is baj, lehet, lerohadna a kezem. Toporogva állt előttem, míg én a távirányított magamhoz öleltem. Már fújtatott, amin hangosan nevetni kezdtem, és az arcomba nyomta a párnát. Kiesett a kezemből a távirányító és ezt kihasználva kapta fel a földről. Ledobtam a párnát, de mire felálltam már az emeletre futott. Trappolva mentem utána és megálltam az ajtaja előtt. Muszáj lesz bemennem, ha vissza akarom kapni. Undorodva nyúltam a kilincs felé, majd inkább a falnak dőlve vártam. Én ugyan oda be nem teszem a lábam. Nem is kellett sokat várni, mire nyitotta is ki az ajtót. Úristen, hozzá kell érnem. A csupasz bőréhez, még csak ruha sincs rajta. A sok ribanc mit meg nem adna ezért az iskolában.

Leengedte karját, és hátulról kikaptam a távirányított. Még csak hozzá se értem. Azonnal a szobámba sprinteltem és becsaptam az ajtót. Az ágyra ugorva lihegtem. Az ajtóm kinyílt és Harry a padlóra nézve fintorgott, majd lassú, bizonytalan léptekkel haladt felém. Nevetni kezdtem újra a fején és felültem az ágyon. Ahogy egyre közelebb jött felugrottam és a plafon felé tartottam a készüléket. Harry ahogy az ágyhoz ért egy hirtelen mozdulattal elkapta a bokám és az ágyra rántott. Felsikítottam ijedtemben. Fölém mászott és győzedelmesen vigyorgott rám. Francba! Újra erősen a mellkasomhoz szorítottam a készüléket és ijedten néztem rá.

- Látom megbékéltetek egymással. – hallottuk meg Gemma hangját a folyosóról.

Szemeink elkerekedtek és egy mély levegőt véve ugrottunk egymástól távol. Mind a ketten hatalmas fintorral az arcunkon borzongtunk hogy ilyen közel voltunk egymáshoz. Harry kiviharzott a szobámból, Én pedig Gemma után mentem és oda adtam neki a távirányított. Ő csak vigyorogva nézett engem. El tudom képzelni, mi van a fejében most. Még jó hogy nem Apa látott így minket. Kitudja, lehet már a biztonságos szexről, beszélne.

Bezárkóztam a szobámba és vártam, hogy Ian húga írjon végre valamit a táncról. Egész jó, hogy Ian így feldobta a kérdést, mert legalább nem kell itthon lennem délutánonként. Csak este és reggel látom Harry fejét. Ahogy csipogott a telefonom, egyből a kezembe vettem és elolvastam az üzenetet. Duffy egy oldalt is belinkelt ahol, sok minden le volt írva.