- Utolsó nap Liz, legyél már boldogabb! – nyúzta
Liam az arcom – Gyerünk mosoly!
- Ne már Liam, semmi kedvem. – toltam el.
- Mit tett az én drága egyetlen okos barátom? –
vette el Amelia szemüvegét és felvette, majd kezeibe vette egy füzetet és egy
tollat – Elizabeth kérlek, mesélj!
Imádtam mikor Liam ilyen, de ma egyszerűen nem
volt ehhez kedvem. Az egész napom rosszul indult. Harry egész nap messze
elkerül, és másokkal lóg. Liam és Amelia pedig ezt nagyon jól tudták és látták
is. Annyira rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban. Olyan furcsa. Ken
boldogan rohant le a lépcsőn, majd megállt előttünk. Mind a hárman ránéztünk.
- Mehetünk! Illetve az egész suli mehet, mert
elengedtek minket! – futott tovább.
- Végre! – ugrott fel Liam és elviharzott.
- Ki hozom a te táskád is. – fogta meg a karom Amelia
és elment a termünkben.
Hol van Harry? Nem volt nála a táskája, mikor
legutoljára láttam, biztosan fel fog jönni, és akkor elkaphatom. De mi van, ha
nem is akar látni vagy már elment? Megint mehetek egyedül. Bár úgy is azt
terveztem, bemegyek a kórházba. Hanna már sokkal jobban van. Az első pár napot
nagyon nehezen viselte, de már rendesen eszik, és nem dühöng. Azt mondták, ha
ilyen jól folytatja, és ennyire erősen bírja talán karácsonykor, kijöhet pár
napra és szilveszterkor már teljesen, megszabadulhat az intézménytől. Örülnék
neki, hiszen akkor együtt tölthetnék az újévi bulit.
- Akkor ma bemész a húgomhoz? – állt elém Liam –
Mert akkor max este megyek be.
- Igen. – bólintottam – Napok óta nem jártam bent.
- Örülni fog neked. – mosolygott.
- Harry?
- Haza ment azt mondták. Elkérte magát a másik
óráról már.
- Értem. – sóhajtottam – Akkor viszont megyek is.
- Min vesztetek így össze? – adta oda Amelia a
táskám, miközben felálltam.
- Lényegtelen, majd megbékél. – legyintettem.
- Akkor azt hiszem, beszélgetek vele. – vette elő
Liam a telefonját – Haza vigyelek közben Ame? – mosolygott rám.
- Ha nem vagyok a terhedre.
Olyan édesek. Mostanában egyre többet vannak
együtt. Liam a dupla randi után még pár hétig volt együtt Harry unokatesójával,
majd szakítottak. Azóta Liam és Amelia egyre több időt vannak együtt. Liam
minden nap megvárja, ha nem együtt végzünk, és haza viszi, szombaton moziban
voltak előtte meg jég korcsolyázni. Ha jól tudom akkor holnap vacsorázni,
mennek. Örülök nekik. Tudom, hogy Amelia nagyon oda van érte és Liam is
legalább nem a szülei válásával, van elfoglalva.
*Harry szemszög*
- Ugyan már Harry. – sóhajtott Dave – Ne legyél
már puhapöcs.
- Nincs kedvem. – néztem rá – Amúgy se tetszik.
- Pedig formás. – emelgette a szemöldökét – Szőke,
magas, formás idomok. Mit lehetne ezen visszautasítani?
- Miért nem veted rá magad?
- Nekem a barátnője jobban tetszik. – vigyorgott
miközben a hamburgerébe harapott – Amúgy a szőkék a te világodba tartoznak.
- Nem épp. – vonta meg a vállam.
- Na jó, Harry mi van? Te már bármelyik lánynál
bevetetted volna magad.
- Mi van, ha nem akarom?
- Liz? – ivott italába.
- Mi van vele? – vontam fel a szemöldököm.
- Miatta igaz? Csak nem szerelmes vagy Harry?
Sóhajtva könyököltem az asztalra és kinéztem az
ablakon. Szerelmes vagyok és félek, hogy elveszítem. Lehet, elsiettem a
dolgokat és még időt kellett volna magunknak hagyni? Bár mi régen is
veszekedtünk, nem ez az első. De az biztos, hogy ez bánt a legjobban.
- Akkor ti most együtt vagytok? – huppant le
mellém John – Lana óta ő lenne az első kapcsolatod.
- Most hogy így mondod.. – gondolkozott el Dave –
Lana nagyon mély benyomással volt rád.
- Miért mindig az én szerelmi kapcsolatom a téma?
– szólaltam fel.
- Hát mert John unalmas. – vágta rá Dave – Liam
mindig váltogatja a barátnőit, meg itt sincs, hogy piszkáljam.
- Tényleg, Liam?
- Mi előbb eljöttünk, amikor láttam Liz és Amelia
mellett volt. – magyarázott Dave tovább – Liam húgával mi van? Jó ideje nem
láttam már.. Meg semmi balhé nem volt, túl nyugalmas az iskola nélküle.
- Egy ideig biztosan nem jön még. – válaszoltam –
Elvonón van.
- Az kemény, ennyi idősen már elvonón.
****
Még egy órát biztosan az étteremben beszélgettünk,
majd elindultunk, mert John ment a barátnőjéhez, Dave pedig úgy gondolta elmegy
bulizni, így haza megy készülni. Mert hát neki kell öt óra elkészülni, mindig
ez mondogatja. Épp a parkoz értem, mikor láttam Liam autóját. Ahogy közeledtem
kiszállt belőle és engem nézett. Baj lenne?
- Hello. – intettem neki – Gond van? Olyan furcsa
vagy.
- Beszélnünk kell. – fogta meg a vállam – Gyere
haza, viszlek.
- Oké. – sétáltam át a jármű másik oldalára és
beültem.
- Szóval..
- Hanna hogy van? – vágtam közben, kezdtem sejteni
mi lesz a téma.
- Jól van, Liz bent van nála.
- Akkor jó. – néztem ki az ablakon.
- Nem érdekel, mi van vele? Hogy Liz mennyire
szarul érezte magát ma?
- Mert szerinted én nem? Miért mindig ő a
fontosabb?
- Mert nem akarom, hogy ugyan az legyen, mint az
év elején Harry. Te sokkal jobban tudod.
- Nem csak neki vannak problémái. – morogtam.
- Min vesztettek össze?
- Nem mondta el? Meglep.
- Kérlek. Azt mondta gyerekes butaság.
- Az nap mikor Hanna elvonóra ment.. Összejöttünk.
Liz el akarja mondani otthon, mivel ma jön haza Scott. Én azt mondtam, várjunk
még egy kicsit, ne siessük el a dolgokat.
- De miért nem akarod elmondani? – állt meg a
lámpánál.
- Félek, hogy Anya máshogyan állna a
kapcsolatához. Már, mint.. Scott felé másképpen viselkedne.
- Harry, ti nem vagytok testvérek. Nem lesz abból
gond, ha együtt vagytok.
- Nem tudom.. Ne értsd félre, nagyon szeretem, de
félek kissé.
- Érthető, Lana óta senkid se volt, akihez
ragaszkodnál.
/Elizabeth szemszög/
Láttam mikor Harry kiszáll Liam autójából és
felém, fordul. Azt gondoltam majd bemegy és nem vár meg, de nem. Még el is
indult felém. Gyorsan szedte lábait és ledobta a földre táskáját, majd szorosan
a karjai közé zárt. Erősen ölelt és a nyakamba hajtotta fejét. Hiányzott.
Nagyon jól esett, hogy ilyen erősen magához szorított.
- Ne haragudj rám. – húzta el a fejét – Csak még
egy kicsit várni szeretnék.
- Meg értettem. – bólintottam.
- Köszönöm. – csókolt ajkaimra – Gyere menjünk,
hideg van. Scott is biztosan itthon van már.
- Milyen napod volt? – sétáltam mellette a házig –
Hamarabb végeztünk, de azt mondták, akkor már nem voltál bent.
- Elkértem magam. Elmentünk a fiúkkal ebédelni. –
nyitotta ki az ajtót előttem.
- Értem. – mentem be a házba és levettem a sálam,
majd a kabátomat felakasztottam.
- De így is együtt értünk haza. – vigyorgott és a
homlokomra puszilt – Megjöttünk!
Levettem a csizmám és a lépcsőhöz tettem a táskám.
Apa hirtelen felbukkant a konyhaajtóban és hatalmas mosollyal az arcán sietett
oda hozzám. Én nem vártam, rohantam. A nyakába ugrottam és lábaim a dereka köré
fontam. Lógtam rajta, mint egy majom. Nagyon hiányzott már. Utálom mikor üzleti
utakra, megy. Nyomtam egy hatalmas cuppanós puszit az arcára, mire felnevetett.
Harry lazán megveregette a vállát és mosolyogva köszönt neki, majd a konyhába
sétált. Amikor lemásztam róla, csak azt néztem, hogy Harry hirtelen megáll, és
teljesen lesokkol.
- Gyere, van egy meglepetésem. – fogta meg Apa a
kezem és a konyhába húzott.
Gyors léptekkel értük be a még mindig egy helyben
álló fiút. Osztoztam a sokkján, mikor megláttam a meglepetést. A gyomrom
görcsbe rándult és nem tudtam, mit reagáljak. Nevesse vagy sírjak? Ott ült az
asztalnál és rám nézve mosolyodott el. Felállt és megigazította pólóját, majd
oda jött hozzám és átölelt. Ugyan olyan volt, mint régen. Magas, vékony és
tökéletes. Borostás arca annyira illett hozzá.
- Jó újra látni Elizabeth. – súgta jellegzetes
hangján.
- Öhm.. Szia. – léptem hátrébb majd Apa felé
néztem.
- Hé Harry, Ő itt Felix. Tudod, akit mutattam még
a múltkor. – fogta meg Harry vállát.
- Ja, hello.
- Hello.
Nem volt túl boldog egyik sem hogy találkoztak.
Tudtam, mi játszódik le Harry fejében. Miért hozta ide Apa? Hiszen olyan régen
nem beszéltünk róla, még csak nem is emlegettem.
- Felix itt marad két napot, majd tovább utazik. –
mondta Apa – Körbe utazza a világot. A reptéren találkoztunk.
- Az szuper! – szólalt fel Gemma – Sok helyen
voltál már?
- Van pár képem, meg tudom mutatni. – mosolygott
Felix.
Harry megforgatta a szemeit és felviharzott az
emeletre. Anne kíváncsian nézett utána, mire legyintettem és utána mentem. Pont
akkor csukta be az ajtót mikor felértem. Kicsit időztem az ajtaja előtt, majd
benyitottam. Egyből hátra kapta a fejét és rám nézett. Becsuktam mögöttem az
ajtót és az ágyához sétáltam. Nem nézett rám utána. Pakolt az asztalán. Mintha
keresett volna valamit. De inkább csak dobálta a papírokat, könyveket.
- Hé.. Gyere ide. – ütögettem meg magam mellett a
matracot.
- Miért nem mész le? Hiszen hozzád jöttek.
- Harry.. Ne kezdjük megint el.
- Nem kezdek semmit. Gondoltam akarsz egy kicsit
együtt lenni a régi ismerőssel.. – nézett rám – Nincs ebben semmi hátsó
szándék, hogy egyszer csak feltűnik évek után. Ugyan.
- Várj.. Te most féltékeny vagy? – húzódott egy
mosoly az arcomra.
- Nem.
- Oh, persze. – dőltem el – Hisztis vagy és
féltékeny is.
- Kuss. – vágta rá és oda jött hozzám.
Úgy csináltam mintha behúztam volna egy cipzárt a
számon, és mosolyogni kezdtem. Harry feszülten sóhajtott fel, majd leült
mellém. Egyből a hasamat kezdte le simogatni mikor látta, hogy felcsúszott a
pólóm. Sose gondoltam volna hogy Harry az a féltékeny típus. De ezzel azt
mutatta, hogy nem akar elveszíteni. Megfogta a kezét, és magamra húztam.
Mellkasa az enyémre nehezedett, de lábai továbbra is az ágy mellett voltak.
Gyengéden csókoltam meg. Végig simított oldalamon és a combomnál állt meg
kalandozó keze. Erősen meg markolta, mire nevetés tört fel belőlem. Tudta hogy
csikis a lábam.
- Szeretlek hisztis. – nevettem el magam és hátra
simítottam a haját.
- Én is. – morogta és megpuszilta az orrom.
- Nem cserélnélek el senkire sem. Itt les pár
napig, de kit érdekel? Mi itt vagyunk egymásnak.
- Biztos? – vonta fel a szemöldökét.
- Persze, hogy nem. – ráztam a fejem – Annyit
szenvedtünk egymásért.
****
- Tudod, örülök, hogy az a barom a szobámban
alszik. – vigyorgott Harry az ágyamban fekve és engem bámult.
- Ühm.. Ne bámulj már, így nem tudok felöltözni.
- Csak nyugodtan engem nem zavar. – emelte fel
megadóan a kezeit.
Felvettem a bugyimat, a törölközőt alatt és a
törölközőre rá vettem a pólót, amit még Harry adott valamelyik nap. Éppen a
rövidnadrágomat kerestem, mikor Harry felszólalt. Oda kaptam a fejem és láttam,
hogy nála van. Vigyorogva forgatta ujján. Egy hamar nem fogom megkapni, előre
tudom. Ledobtam a törölközőt és beugrottam az ágyra. Próbáltam elvenni tőle, de
nem bírtam. Míg úgy se ment, hogy ő feküdt, én pedig térdeltem mellette. Mikor
elemelte a másik oldalához, hagyta, hogy elérjem. Észre se vettem, hogy
teljesen átdőltem rajta. Magára nyomott és végig húzta ujjait a fedetlen
lábaimon egyenesen a fenekemhez. Libabőrös lettem az érintésétől. Harry mindig
harcolt azért, hogy ne vegyek fel nadrágot az alváshoz. Néha hallgatok rá,
aminek persze örül és egész este a combomat, simogatja.
- Tudod.. – igazított magára, hogy teljesen rajta
feküdjek – Sose gondoltam volna, hogy mi valaha is együtt leszünk. Nem mondtam,
de mióta megláttalak az első napon, már szerelmes lettem beléd. Én szörnyen
beléd zúgtam.
- Tényleg? – lepődtem meg.
- Igen. Nagyon tetszettél. – mosolygott – Amikor
kiderült, hogy Anya és Scott együtt vannak, persze nem örültem, mert a
piszkálások után úgy éreztem elég, ha a suliban látlak, nem hogy még veled
lakni, de örülök neki. Lehet, hogy a költözés nincs akkor sose, próbálkoztam
volna be.
- Ez aranyos. – pöcköltem meg orrát.
- Szóval akkor ma alszol nadrág nélkül?
- Miért ez a mániád? – ültem fel rajta.
- Tetszik a pólód. – nézett rajtam végig.
- Meghiszem, loptam egy fiútól.
- Biztos jó ízlése van. – helyeselve hümmögött.
- Oh, de még milyen. És nagyon jól néz ki. –
simogatta fedetlen mellkasát.
Harry éppen válaszolt volna, mikor kopogtak az
ajtón. Gyorsan leugrottam róla és betakartam a lábaim. Harry feljebb ült az
ajtón, mire szóltam hogy szabad. Felix volt az. Mosolyogva nézett be.
- Zavarok?
- Öhm.. Nem. – ráztam meg a fejem – Baj van?
- Csak gondoltam beszélgethetnénk.
- Persze, mért is ne. Mindjárt megyek.
- Várlak. – kacsintott.
Sóhajtva takaróztam, ki mikor becsukta az ajtót.
Felvettem a nadrágom és hallottam, ahogyan Harry az orra alatt morog. Nem
nézett rám csak feszülten nyomkodta a távirányított. Oda hajoltam hozzá és
magam felé fordítottam arcát. Szemeit sokáig nem terelte rám, de mikor igen
mély levegőt vett.
- Ne aludj el, amíg nem jövök. – mosolyogtam rá –
Még tartozok egy masszírozással.
- Ne legyen túl hosszú numera. – pillogott rám
ártatlanul.
- Seggfej. – nyomtam egy puszit ajkaira és végig
simítottam karján.
Kiszálltam az ágyamból és az ajtóhoz mentem.
Éreztem, ahogyan Harry bámul, ezért elkezdtem riszálni magam. Lassan nyitottam
ki az ajtót és hátra néztem rá. Felvont szemöldökkel nézett és egy huncut
mosoly játszott arcán. Kuncogva csuktam be az ajtót és átmentem Harry szobába.
Felix az ágyon ült és mosolyogva nézett rám továbbra is. Furcsa vele újra egy
légtérben lenni. Becsuktam az ajtót és oda sétáltam hozzám. Arrébb csusszant,
hogy leülhessek. Lejjebb halkította a tévét, míg befészkeltem magam.
- Kedvesek.
- Hm?
- A családod. Már, mint az új része.
- Oh. Igen, nagyon szeretem őket. – bólintottam –
És neked hogy van a családod?
- Egész jól. Kanadában élnek. Mikor oda költözünk,
akkor határoztam el, hogy körbe utazom a világot.
- Aranyos terv.
- Aranyos? – vonta fel a szemöldökét – Ezt se
mondták még. És.. Azzal a fiúval.. Hogy is hívják?
- Harry. Mi van vele?
- Van köztetek valami?
- Felix ez nem tartozik rád. – ráztam a fejem.
- Csak, mert ugyan olyan, vagy mint amilyen
mellettem voltál. Már, mint.. Elmesélték milyen, voltál mikor nem volt
melletted senki.
- Mint mondtam, nem tartozik rád. Amúgy is nem
értem miért vagy itt.
- Scott hívott meg. Nem igaz hogy csak
találkoztunk.
- Mi?
- Azt mondta, hogy akár megpróbálhatnánk újra.
Évek teltek el és nem volt senkid, mint ahogy mesélte. Én nem akartam. Nem
akartalak felzaklatni.
- Akkor egyszerűen mondhatnál, volna nemet is.
- Látni akartalak. Tudni, hogy jól vagy.
- Mint látod, jól vagyok, szóval szerintem holnap
haza is mehetsz.
****
Talán még más fél órát beszélgettünk, mikor
meguntam a kisebb vitákat és visszamentem a szobámba. Mikor benyitottam Harry a
fal felé volt fordulva és szuszogott. Túl sokáig voltam. Már aludt. Bemásztam
az ágyba és átnyúltam a túl oldalára, hogy elvegyem a távirányított. Már
majdnem meg volt mikor megfogta a karom. Lassan fordult a hátára és a szemét
dörzsölve nézett engem.
- Végeztetek?
- Shh. – túrtam hátra a haját, ami kócos volt –
Aludj.
- Ühüm. – ásított – Feküdj rám.
Nem hagyta, hogy reagáljak. Magára rántott és
kezeivel a takarómért nyúlt. Ránk húzta és kezeit a pólóm alá, nyomta. Kicsit
még cirógatta a hátam, majd újra elaludt. Olyan volt, mint egy nagy gyerek.
Kikapcsoltam a fényadó tévét és mellkasára hajtottam a fejét. Hallgattam egy
ideig ahogyan motyog valamit álmában, majd lassan elaludtam rajta.
______________
Sziasztok!
Ezer bocsánat a sok késésért, de így az év eleje elég sűrű. Májustól sűrűbben várhatóak a részek! :) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése