17. fejezet - Bemutatom a múltam

Mire felkeltem, addigra az egész ház üres volt. Apa, Anne és Gemma dolgoztak, míg Harry kiránduláson volt. Az rémlik valamennyire, mikor hajnalba bejött hozzám és megcsókolt. Valami olyat is motyogott, hogy hívjam, majd fel vagy küldjek üzenetet, ha fent vagyok. Nem olyan tiszta az egész, teljesen félálomban voltam.

Miután megcsináltam a reggelimet, leültem az asztalhoz és elővettem a zsebemből a telefont. Hümmögve vettem a számba a kanálon lévő zabpelyhet és gondolkozni kezdtem. Mit is írjak neki? Fogós kérdés. Valami aranyosat szeretnék. Gyorsan beléptem a zenékhez és betettem az egyik kedvenc számomat, ami Harry szerint rettentően nyálas. Persze megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ezt át kell érezni, nem pedig csak hallgatni. De hát bármit mondhatok egyik fülén be, másikon ki. Sóhajtva jöttem rá, ha akarnék, sem tudnék édes dolgokat írni, hiszen sose voltam olyan fajta.

Elizabeth:

Ugye tudod, hogy ha Én mennék kirándulni, nem keltenélek fel hajnali ötkor? Egyébként milyen az út? Remélem, jól mulatsz J

Dúdolva tettem le a faasztalra a telefonom és hallgattam Lana Del Rey – Ride című dalát. Nem is értem Harry miért nem tudja megszeretni. Olyan kellemes a hangszíne az énekesnőnek, egyszerűen minden illik benne mindenhez. Mire befejeztem a reggelimet, már csörgött is telefonom. Mosolyogva vettem fel miután elolvastam hogy Harry az.

- Jó reggelt! – szóltam be vidáman.

- Neked is. Amúgy csak hozzá tenném azért keltettek fel, mert egész nap nem látlak. Illetve csak azt hittem. – nevetett.

- Hogy? – álltam fel a székről – Nem mentél kirándulni?

- Oh, dehogy nem. Nem hiszed el, de első voltam. Azon kívül félúton jártunk mikor lerobbant a busz. Nem tudnak másikat küldeni, mert mindegyik le van foglalva. Szóval most várjuk, hogy Liam Apja értünk jöjjön.

- Szia Liz! – üvöltött bele Liam.

- Értem. Szóval akkor mondja le az alfa hím csávót?

- Liz ne hergelj. – komolyodott el a hangja.

- Seggfej. – nevettem fel – Szóval jössz majd haza?

- Ja, kb húsz perc és itt lesz a fuvar. Innen meg még másfél óra az út. Egyébként nagyon szép helyen vagyunk.

- Igazán? – értem fel a szobámba és beugrottam az ágyba – Én meg most feküdtem az ágyamba.

- Itt pedig rohadt hideg van. – pufogott – Figyelj csak..

- Hm?

Rezegni kezdett a kezemben a készülék, mire elvettem a fülemtől és láttam hogy videó hívást kezdeményezett. Mosolyogva fogadtam el és Harry széles vigyora fogadott. Láttam, ahogyan Liam a háttérben ugrál és szenved a hidegben.

- Már is jobb, hogy látlak is.

- Liam megőrült. – nevettem el magam – Hol vagytok?

- Egy mollon. Nagyon szép, csak kár hogy rohadtul fúj a szél.

- Most képzeld el, hogy itt is feküdhetnél. – tartottam magamtól jó távol a telefont, hogy az ágyam legtöbb része benne legyen – Jó meleg és puha.

- Élvezed, hogy ezt csinálod igaz? – vonta fel a szemöldökét – Nem baj, majd ha haza érek, elkaplak.

- Egyébként, csak ti lehetek olyan bénák, hogy lerobbantok fél úton és nincs több busz sem.

- Mert ti olyan tökéletesek vagytok az osztályoddal.

- Igen. – nevettem fel – Ott vannak az igazi gengszterek.

- Veled az élen, mi? – vigyorgott.

Fejem a takaróba fúrtam és morogni kezdtem. Tudtam, hogy ezzel mire célozz, de nem akartam visszavágni. Még beszéltünk pár szót, aztán letette, mert megjött értünk Liam Apja. Néha annyira el tudnám küldeni melegebb éghajlatra. Szörnyen fel tud húzni az édes beszólásaival, amik szerinte nagyon viccesek és találóak. Ilyenkor visszaszólnék valamit, de nem teszem, mert vita lenne belőle.

****

- Én többé nem megyek kirándulásra! Ezt az időt alvással tudtam volna tölteni. – morogva jött be az ajtón és ledobta a táskáját – Nem elég hogy megfagysz, még közlik veled hogy be fogjuk pótolni. Én nem leszek ott az is biztos!

- Igen, neked is, szia. – nevettem – Hogy mit csináltam? Kerestek elő régi dolgokat. És igen tök jól vagyok, kösz a kérdést.

Harry mosolyogva rám nézett és hatalmas léptekkel zárta be a köztünk lévő távolságot. Kezeit a csípőmre tette és szorosan magához húzott. Oldalra döntöttem a fejem és nézettem Őt. Megpuszilta az arcomat és átölelt. Másra számítottam, de ez is pontosan tökéletes volt. Átkaroltam a nyakát, mire egy hirtelen mozdulattal az ölébe kapott. Lábaimat a dereka köré fontam és csimpaszkodtam rajta. Éreztem, ahogyan a fenekembe markol és elsikítottam magam.

- Megsüketülök! – vágta rá.

- Ne fogdoss!

- Megértem, ha a melledbe markolok, és akkor mondod, de ez csak a segged.

- Tudod a csak a seggem markolása is fogdosás.

- Miss tudálékony. – forgatta meg szemeit és elindult az emeltre – egyébként jó a segged. – vigyorogva súgta a fülembe.

- Harry. – motyogtam.

Éreztem, ahogyan az egész arcomat elönti a pír. Régen Felix nem csinált ilyeneket. Már, mint tapizott, de nem volt olyan, mint Harry. Ő egyből kimondja, amit gondol, még ha elég nyers is. Felix pedig romantikus volt. Annyira aranyos gesztusa volt felém és minden érintésünk gyengéd volt. Össze se lehetne őket hasonlítani. Teljes ellentétek.

Harry berúgta a szobám ajtaját és az ágy felé, vette az irányt. Be fog dobni, csak ez járt a fejemben. Már rákészültem, hogy nagyot landolok majd az ágyamban, de nem így lett. Hátat fordított a bútornak és lassan leült rá. Hátra dőlt és engem nézett, ahogyan a csípőjén ültem.

- Szóval mit kerestél elő?

- Öhm.. – néztem a párnám felé – Ott vannak régi fényképek. Nem sok, mert a nagy része a Nagyinál van. De ezek mind fontos szerepet játszottak az életemben. – nyúltam a képek felé, az elsőt megnézve adtam Harry kezébe – Jobb oldalon Lilly, bal oldalt pedig Izabella. Ez Lilly meghallgatásán készült. Egy sorozatban akart szerepelni. Sajnos nem jutott be, de mi ott voltunk és bátorítottuk. – mosolyogtam.

- Olyan, vagy mint egy kínai. Húzott szemű. – nevetett Harry.

- Ne oltogass már! – ütöttem a mellkasára.

- Jó! – húzta össze magát – Következő.

- Ez Amerikában készült. Kék pólóban oldalt ott a harmad unokatestvérem, közöttünk Apa testvére James. Meg még pár rokon, de ők ott voltak az ünneplésen is.

- Oh, tényleg. Billy napszemüvegben, mellette Rose és mellette pedig Kate. – állapította meg.

- Okos fiú. – borzoltam a hajába – Ezen Izabella és Én vagyunk. – adtam a következőt a kezébe – Itt mentünk először buliba. És itt volt először rövid hajam. Emlékszem két hétig erre a bulira készültünk, aztán dög unalmas volt.

- Milyen buli volt?

- Medencés. Szerintem emlékszel arra a nyárra, amikor nagyon meleg volt az egész országban. Bridgit rendezett egy medencés bulit, de elég kevesen voltunk ott és még unalmas is volt.

- Pedig azok mindig jók. – tette félre a képet maga mellé – És ez? – vette ki a kezemből – Mondd, azt hogy nem egy temetés, hogy mindenki feketében van.

- Nem, dehogy is! – ráztam meg a fejem – Ez Rose diplomaosztóján volt. Liza és Én véletlen összeöltöztünk. – nevettem fel – Ezen Dana van és a kutyusa meg Én. – adtam a kezébe a következőt.

- Rajtad miért van mindig ennyi ruha? Néha igazán lazára vehetnéd. Mint a képen a barátnőd. – nevetett – Szép alakod van és gyönyörű bőröd. Mit kell takargatni magad?

- Pofa be, mesélek. – vontam fel a szemöldököm – Szóval.. Ez Dana tizenhatodik születésnapján készült. Ez volt az első középiskolás nyári szünetem ahol nem találkoztam senkivel az iskolából. Az egész nyaramat otthon töltöttem.

- Szerintem ennek úgy is kellett volna maradnia. – tette hozzá.

- Oh és ez.. – néztem a képet – Egy fiúval vagyok rajta, akarod látni?

- Mivel meg akarlak ismerni, ja. – bólintott – Elviselem.

- Ő Felix, az első barátom. – adtam oda a fényképet.

Harry nem szólt semmit csak összeszűkített szemekkel nézte a képet. Láttam, ahogyan az állkapcsa megfeszül, majd sóhajtva nézett rám és újra a képre.

- Mesélsz róla?

Szemeim elkerekedtek a kérdésére és csak bámultam rá. Mikor viccből azt mondom, hogy egy alfa hím fiút áthívok, kiakad, de most megkér, hogy meséljek neki a volt barátomról. Nem tudok rajta kiigazodni.

- Ühm.. Persze. – bólintottam – Mit szeretnél tudni?

- Honnan ismerted?

- Lilly bátyjának volt az osztálytársa. Egyik hétvégén Lilly csinált egy bulit a bátyjával közösen és ott találkoztunk. Tök jól elbeszélgettünk, aztán találkozgattunk és végül összejöttünk.

- De akkor ő nem az iskoládba járt?

- Nem. Másokba járt, a mellettünk lévő városba.

- Szóval idősebb volt?

- Két évvel igen.

Bólintva tette le a képet maga mellé és kicsit megemelte csípőjét. Kezeimmel egyből a derekába kapaszkodtam, míg ő elővette farzsebéből a tárcáját. Szétnyitotta és az egyik kis tartóból egy összehajtogatott fényképet vett elő. Lassan nyitotta szét és a kezembe adta. Ő volt rajta és szőke lány. Ijesztően vékony volt a mellette álló lány. Egy buliban készülhetett róluk. 

- Ő Lana. – mondta végül Harry – Ez nem sokkal azelőtt készült, hogy szakítottunk. Itt már nagyon sokszor volt rosszul. Sokat jelent ez nekem, hiszen itt voltunk együtt úgy, hogy jól éreztük magunkat. Mindig csak úgy akartam rá visszagondolni, hogy boldog volt.

- Nagyon szép volt. – néztem rá – És látszik mennyire boldogok voltatok. Sose láttalak így mosolyogni. – pillantottam a képre – Annyira felszabadult és boldog.

- Láttam rólad Én is egy képet, amin úgy mosolyogsz, mintha akkor kérték volna meg a kezed.

- Oh.. Apa mappái között nem igaz?

- Igen. – bólintott.

- Hát tudod.. – vakartam meg a fejem – Valentin nap volt és éppen arról beszéltünk, hogy majd milyen lesz, ha mi férj és feleség leszünk. Vett egy aranyos kamu gyűrűt és megkérte a kezem vele „játékból”.

- Na jó! Ugye ez most nem komoly?

- De. – nevettem fel kínomban.

****

Gemma volt az első, aki haza ért, de nem sokat volt velünk, mert harmadik napja volt egy huzamban végig bent napközben. Látszott rajta mennyire fáradt és régen aludt egy jót. Harry elmesélte neki vacsora közben hogy mennyire szerencsétlenül jártak. Gemma nagyon jól mulatott rajta, egészen kivirult a sztoritól. Meg se vártuk hogy Anne és Apa haza érjenek, mivel mindenki felvonult az emeletre. Harry kivételesen nem bírta tovább és hozzám feküdt be aludni.

- Komolyan mondtam, hogy néha lehetnél kevesebb ruhában. – törte meg a csendet Harry, miközben a rövid nadrágomat piszkálta.

- Egyből meztelenül feküdjek melléd nem? – toltam el a kezét.

- Hmm. – vigyorodott el – Megnézném.

- Na jó! Elmész a bús fenébe Harry. Hogy lehetsz ennyire perverz?

- Régen voltam nővel, aki beindítja a fantáziámat.

- Mekkora probléma.. – forgattam meg a szemem.

- Tökéletes vagy. – tette a fejét a mellkasomra – Ne haragudj, ha sokszor megbántalak.

- Hm? – öleltem át.

- Tudom, hogy milyen bunkó tudok lenni veled. – sóhajtott – Nem szeretném, ha haragudnál rám.

- Nem haragszom. Ismerlek egy ideje, tudom milyen vagy.

Felemelte a fejét és feljebb tolta egy kicsit magát. Ajakit óvatosan nyomta enyéimre. Egyik keze a pólóm alá csusszant és bőrömet cirógatta. Ujjaimat végig futtattam meztelen hátán. Éreztem, ahogyan végig fut testén a hideg, mert egészen összerezzent és libabőrös lett. A takaró alatt végtagjaink egészen össze voltak gabalyodva.

- Szeretnélek legalább olyan boldoggá tenni, mint az a Felix. – súgta Harry – Azt szeretném, hogy ugyan olyan őszinte és boldog mosollyal nézz rám. Hogy tudd bármit, megtennék érted. Bárhova utánad mennék és követnélek.

- Komolyan Harry, olyan dolgokat mondasz nekem, amit eddig senki más. Még csak Ő sem mondta ezeket nekem.

- Ő nem volt annyira beléd esve, mint Én.

- Köszönöm. – simítottam az arcára – Boldog vagyok.